10. fejezet

10. fejezet

I hate you

* Liam szemszöge *
Biztos vagy benne, hogy nincs szükséged rám? - rámosolyogtam, mire ő egyre feszültebb lett, azonban tekintete rajtam maradt. Láthatóan elég kényelmetlen volt neki ez a helyzet, ami viszont engem elégedetté tett.
- Nincs! - mondta ki gyorsan, mint aki határozottnak próbálnak látszani. Talán, ha nem ismerném, be is dőlnék neki. Ekkor már szemeit a padlóra szegezte, fejét pedig elfordította.
- Már pedig én itt maradok. - közel hajoltam hozzá, kék szemeiben megcsillant a helységben világító lámpa fénye.  Egyre szaporodó légzését éreztem bőrömön, szempillái megrebbentek, szemöldökét összehúzta, majd elnevettem magam. Kezemmel a pulton támaszkodtam, ő pedig csak meredt rám nagy szemeivel. Kezemmel ajkaihoz értem, majd ujjbegyemmel megpöcköltem az alsó részét. Hirtelen felkapta a fejét, ellökte a kezem, és felállt. Hihetetlen milyen könnyen dühbe lehet hozni, ezt a ránézésre békés lányt.
- Egyszerűen csak kerülj el. Olyan nehéz ez? - húzta fel szemöldökét, majd kiballagott a konyhából. Visszaültem a székre, homlokom kezeim közé temettem. Mosolyogva gondoltam vissza az előbb történtekre, ahogy hozzáértem, puha ajkaihoz, majd ingerülten utasított valamire, amit ő maga sem képes megtenni. Elég egyértelmű, hogy én is meghívott vagyok, ha ennyire nem szeretne látni, egyszerűen csak otthon kellett volna maradnia. Pedig engem szimplán a jó szándék vezérelt, de nem tudok mit tenni, ha a közelemben van, ilyenné válok, és élvezem, ha látom rajta azokat az árulkodó jeleket, amiket már volt alkalmam megtapasztalni, így pontosan tudom mi zajlik le benne.
A nevem kiáltására kaptam fel a fejem, a nappaliban körben ültek az emberek, a szőnyegen pedig egy üveg volt lefektetve. Eleanor és Audrina között foglaltam helyet. Körülöttem mindenki izgatottan várta a kérdéseket.  Az első, aki pörgetett Lou volt. Mindenki ijedten nézte az üveget, hiszen Louis kérdési eléggé perverzek.
- Oké, felelsz vagy mersz? - vigyorgott Harryre, aki persze rögtön rávágta a merek szócskát. Erősen töprengett a megfelelő feladaton, amikor felugrott ordibálva.
- Megvan! Megvan! Ez az! - mindenki kíváncsian pásztázta ezt az őrült embert, akit a barátomnak mondhatok, sőt szinte már testvérnek. Őszintén sajnálom magunkat, de El-t jobban. - Csókold meg a jelenlévők közül azt, aki a legfiatalabb! - emelgette a jobb szemöldökét, mire mindenki nevetett. Igen, ez Louis.
- De hát az én vagyok! - mondta meglepetten Harry. Ránéztem Adele-ra, aki épp próbált megbújni Perrie mellet, nehogy valaki észrevegye. nem szólaltam meg, csak ajkamba haraptam, és térdemre könyököltem. Tekintetünk pár másodpercre összefonódott, amikor Audrina megszólalt.
- Harr mikor is születtél? Február 01? Nem? Adele pedig Július 23. Vagyis te vagy az idősebb! - vigyorgott Harryre, aki csak értetlenül hallgatta az egészet. Telefonom rezgése zökkentett ki a játékból. Mikor  megláttam Danielle nevét a képernyőn, felálltam és félrevonultam.
-Szia gyönyörűm. - mosolyogtam, bár ő nem láthatja.
- Már úgy hiányzol. - mondta selymes hangján, majd nekidőltem a falnak, kilátást nyerve a többiekre, akik lelkesen figyeltek a feladatát végrehajtó személyre.
- Te is. Mikor is érkezel? - néztem én is a konyha felé, és akkor megpillantottam vállára omló szőke haját, amit a füle mögé tűrt. Harry lassan megsimította Adele arcát, majd megcsókolta. Telefonom erősen szorítottam, majd nagyokat nyelve tértem vissza barátnőm aggódó hangját hallva.
- Bocs, most le kell tennem, majd hívlak. - nyomtam bele a zsebembe, majd a párossal egyetemben tértem vissza a társasághoz.

* Audrina szemszöge *

Elégedetten néztem Niall-re, aki csak nevetéssel jelezte véleményét erről a feladatról. Bár ahogy láttam nem esett nehezükre megcsókolni egymást, így nem tettem semmi rosszat, csak közöltem egy tényt, miszerint Adele a legfiatalabb közöttünk. A következő, aki pörgetett Harry volt, Niall lett a célpont.
Ránéztem Adele-ra, haját igazgatta, miközben kétségbeesett tekintete elárult mindent. Féltve pillantott Liam-ra, mintha valami rosszat tett volna, és most bűntudata van. Ismerem ezt a nézést, és ez nem takat semmi jót. Harry vigyorogva figyelte a mellettem ülő fiút, majd felcsillant a szeme.
-Mi volt a legextrémebb hely, ahol csináltad? - nézett Niall-ra, és rám felváltva. Egyértelmű volt Harry célzása, de alaptalan, hiszen még nem történt semmi köztünk. Niall egy darabig nem válaszolt, összekulcsolta a kezünket, megköszörülte a torkát, majd válaszolt.
- Ööö, nem tudom, talán a fürdő. - szavai hallatára belehasított a szívembe, hiszen tudtam kivel történt meg. Sőt, minden kis apró részletet ecsetelt, az akkor még barátnőmnek nevezett lány. Akkor sem viseltem el egyszerűen, de most, hogy újra felhozódott, újra előjöttek a régi érzelmek.
Niall arca ismét fájdalmat tükrözött, ugyanaz a szenvedés csillant meg szemeiben, amit már rég nem láttam. Nyugtalannak és feldúltnak éreztem magam. Tudni minden egyed részletet akkor, zavaró volt, és kissé nyomasztó, most azonban szinte kínzó. Természetes, hogy voltak előttem is kapcsolatai, de ezeket mind végig figyelemmel kísértem, most pedig én állom a barátnő szerepben. Mi van, ha a mi kapcsolatunknak is ez a sorsa? Úgy érzem szeretem, és ez olyan mélyről ered, melyet nagy nehézségek árán lehet csak kiirtani.
Magam elé meredve bámultam a játékhoz használt üveget, szemem elázott a benne összegyűlt könnytől. Tompa zajok csapták meg fülem, de nem reagáltam semmire. Csak ez járt a fejemben, hogy egyszer a köztünk lévő kapcsolatnak is vége lesz. És tudni, hogy egyszerre veszíthetnek el egy csodálatos szerelmet, és egy régóta tartó, erős barátságot, felettébb aggasztó. Szívem nem bírta feldolgozni az agyammal kreált csalódottságot, pillanatnyi sokk érte, miközben szívem után loholt. Szinte hallottam a keserves kiáltást, amint a tudatalattim próbált jelezni nekem, hogy minden rendben. Fokozatosan tértem magamhoz a traumából, Niall homályos, és kétségbeesett alakja tornyosult felém, miközben én feküdtem, egy sötét csupán az égősorral bevilágított szobában. A nevem mondogatta, miközben rázta egész testem. felültem és Adele aggódó tekintettel vizsgált, majd kérdezgette, hogy jól vagyok-e. Nem tudtam mi történik, az előbb még nevetgélve játszottunk a nappaliban, most pedig itt fekszem egy szobában, és nem emlékszem, hogy kerültem ide.
-Igen, jól vagyok. - kaptam a fejemhez, ami iszonyúan fájt.  Niall hozott egy pohár vizet, majd leült mellém.
- Azt hiszem elvesztetted az eszméleted. - simogatta meg az arcom, puha ujjaival.
- Igen, mintha sokkot kaptál volna. Mint én, amikor anyu meghalt. - rágta idegesen a körmét barátnőm, mire a többiek is beljebb léptek az ajtóból.
- Értem. De most már jól vagyok, nyugi. - mosolyogtam rájuk, remélve, hogy aggódásuk enyhül. - Sajnálom. - húztam félre a számat, mire Perrie is leült mellém. Kínosan éreztem magam, nem szerretnék teher lenni senki számára.
- Ne sajnáld, nem a te hibád. Ilyen bárkivel előfordul, csak azt nem értem mi miatt tört ez rád. Hiszen az érthető volt, amikor Adele-lal történt ez, mert az egy haláleset volt, de mi csak játszottunk. - simogatta meg a karom. - biztos, hogy jól vagy? - kérdezte még egyszer, de miután határozottan bólogattam egyet, arcán tisztán látszódott a megnyugvás. - Akkor mi megyünk is, nem zavarunk tovább, pihenj csak. De nehogy haza merészelj menni, jobb ha itt maradtok, elég nagy ez a ház, elfértek. Ugye Liam? - tette fel a kérdést, ami inkább utasításnak hangzott. Liam ugyanis pár hete Niall-lal egy házban él, szerintünk is könnyebb a koncertek miatt is, és így van társaságuk.
Liam szó nélkül bólintott egyet, majd kisétáltak a szobából. Niall betakart, megigazította a párnát, majd megpuszilta a homlokom.
- Biztos nem baj, ha maradok? - néztem rá hunyorítva, amikor egy éles fájdalom hasított a fejembe, majd egy könnycsepp legördült az arcomon. Niall azonnal leült az ágy mellé egy székre, erősen tartotta a kezem, majd a telefonja után kapott. Kíváncsian füleltem vajon mit csinálhat, ugyanis a fájdalom miatt nem bírtam kinyitni a szemem. Oldalra fordultam és Niall egy orvossal beszélt. Kivettem a telefont a kezéből majd kinyomtam. Mérgesen nézett rám, aztán adott egy lázmérőt.
- Akkor legalább ezt nézzük meg! - felemelte a karom, és betette a lázmérőt. Szakadatlanul figyelt, amíg nem csipogott. - Te jó ég! 39°-os lázad van, biztos, hogy emiatt lettél rosszul. Hozok gyógyszert, maradj itt! - utasítására érdekesen néztem rá, hiszen ebben az állapotban még felállni sincs erőm, nem hogy még menni is. Egyre melegebb lett a szobában, hajam homlokomra tapadt, testem izzadt. Elkezdtem megszabadulni a ruháimtól, csak a fehérneműim maradtak rajtam. Niall szinte berontott a szobába, egy halom gyógyszerrel a kezében, majd amikor meglátta, hogy kitakarózva, ruha nélkül fekszem az ágyban, ledobta a gyógyszereket az éjjeliszekrényére, majd gyorsan betakart.
- Mit csinálsz? Még jobban meg szeretnél fázni? - tett a számba egy aszpirint, majd a számhoz tette a poharat. Nevetve kortyoltam bele a vízbe, majd felpillantottam az előttem álló, gyönyörű látványt nyújtó fiúra. Kék szemei most is épp olyan vadítóak voltak, haja anélkül is tökéletes, hogy bármit csinált volna vele. Egy ideje néztem, s  már legalább a 4. gyógyszert adta be nekem, mikor édesen elmosolyodott, majd letette a poharat.
- Mi az? - tolt beljebb az ágyon, majd mellém helyezkedett. Nem szólaltam meg, csak lejjebb húztam, így már ő is fekvő állapotban volt. Gyengéden átöleltem, fejem mellkasán pihent, s vele együtt emelkedett minden egyes levegővételnél.
- aranyos vagy, ahogy itt aggódsz értem. - emeltem fel a fejem, mire elmosolyodott. - valójában  rosszabb vagy, mint anyu, de sebaj. - nevettem el magam, majd feljebb húztam magam, ő pedig csókra várva hajolt közelebb hozzám. Két ujjammal elfordítottam fejét, majd adtam egy lágy puszit az arcára. Ajkaim hosszan érintették sima bőrét, mire p csalódott arckifejezéssel visszahajtotta fejét.
- Amíg beteg vagyok, csak ennyit adhatok. - megpusziltam a mellkasát, majd lehunytam a szemeim.
- Nekem az is csodálatos, ha láthatlak. - motyogta a hajamba, szinte alig hallhatóan. Hosszú ideig ebben a pózban feküdtünk, majd hirtelen kirázott a hideg, majd egyre jobban reszkettem.
- Ennyire fázol? Az előbb még meleged volt. - mondta halkan, miközben simogatta a fejem.
. I-igen. -feleltem remegő hanggal. Niall kibújt szorításom alól, könnyedén felemelt, kinyitotta a fürdőbe vezető ajtót, majd a lábával behajtotta. Óvatosan letett, odament a fürdőkád elé, majd megnyitotta a csapot. Lábujjammal babráltam az alattam lévő szőnyeg puha anyagát, majd összekulcsolt karokkal néztem tovább Niall-t. Szemeim alig bírtam nyitva tartani, ásítottam egy hatalmasat, majd a szőkeségre meredtem. A csempének támaszkodva próbálta beállítani a víz hőmérsékletét, majd amikor sikerült, visszafordult, lassan a hátamhoz sétált. Jéghideg ujjait éreztem hátamon, hátra omló hajam előre rakta, majd a melltartóm kapcsolójához ért. Amint eljutott az agyamig a szituáció, próbáltam volna ellenezni, de a láznak köszönhetően, ahhoz sem volt erőm, hogy megforduljak. Fagyos érintése hatására egész testem libabőr borította. Hosszasan elidőzött vállam cirógatásával, ami még ennél is jobban előhozta nyugtalanságom. Szégyenlős énem feléledt, úgy éreztem ennek még nincs itt az ideje. Nehézkesen megérintettem vállamon pihenő kezét, ő azonban egy forró csókot nyomott égő nyakamra, mire egész testemmel beleremegtem. Ráérősen húzta egyre lejjebb karomról az anyagot, közben ajkaival tovább kényeztetett. Amikor a ruhadarab a földre került, sóhajtottam egyet, majd hátra hajtottam fejem, mire Niall hasamnál átkarolt, s adott egy lágy csókot remegő ajkaimra.  Kezei csípőmről komótosan haladtak alsóneműm felé, beleakasztotta hüvelykujjait, majd elém sétált, s ahogy bugyim csúszott egyre lejjebb, ő is fokozatosan guggolt le elém. Felemeltem az egyik lábam, megkapaszkodtam vállában, majd kiléptem belőle. Félre dobta, felállt derekamnál közre fogott, közel húzott magához, orrom súrolta az övét. Szívem dübögését szinte hallani lehetett, kezeim egy nyárfalevélhez lehetett volna a legjobban hasonlítani. Ezt észrevéve, összekulcsolta kezünket, s tőlem pár milliméterre villantotta meg ezerwattos mosolyát, nem mintha nem lett volna már elég ok rá, hogy szívem végképp felmondja a szolgálatot. 
- Gyönyörű vagy. - szavai hallatára elmosolyogtam, tekintetem a padlóra szegeztem. Ujjaival felemelte fejem, majd megcsókolt, de ez most más volt. Ez nem egy átlagos csók volt, őszintének tűnt, ami tele van különböző érzésekkel. Szenvedéllyel, vággyal, gyengédséggel...de amit egészen különösnek találtam az az, hogy most éreztem először, hogy tényleg szeret. Nem azzal a szeretettel, mint ezelőtt, mert az a baráti kötödést jelentette,  hanem igazi, tiszta szerelemmel.  

Érintései hatására némi pír fedeztem fel, a tükörben lévő lány arcán. Szégyenlősen megfogtam kezét, amíg beszálltam a kádba. Lábaim csigalassúsággal merültek el a hideg vízben, s amikor leültem benne halkan felsikítottam.
- Ez nagyon hideg. - néztem fel Niall-ra, akinek viszont nagyon is tetszett ez a helyzet. 
- Ez egyáltalán nem hideg, csak te érzed annak. - lépett be a kádba, majd mögöttem leült a kád szélére. Forró ajkai nyakamhoz tapadtak, lábai combom érintették. Melegsége megnyugtatott, s így már kevésbé volt fájdalmas a víz hőmérséklete. Óvatosan elkezdte nedvesíteni a hátam, szemeim összeszorítottam, olyan volt mintha jégkockák csúszkálnának testemen. Halkan felszisszentem, és megszorítottam a lábát.
- Le kell hűlnöd, mindjárt kiszállhatsz. - hajolt le arcomhoz, és adott rá egy gyöngéd csókot. Egy kis idő után, felemelt derekamnál fogva, letett a puha szőnyegre, majd egy sötétkék töröközővel tekert körbe. A nyakamnál lévő résznél maradtak kezei, közel jött, homlokunkat összeérintette, és megcsókolt. Amikor egy pillanatra lábujjai hozzám értek megugrottam.
- Teljesen átfagyott a lábad, még a végén te is beteg leszel. - öleltem meg szorosan, amire csak egy dehogy volt a válasza. Bevezetett a szobába, majd odasétált a szekrényhez, kivett egy melegítőalsót, és egy zöld felsőt, amíg én elhelyezkedtem az ágyon. Betakaróztam, Niall magyarázott valamit, de az álmosság eluralkodott rajtam,  s szemeim lehunytam. 

* Adele szemszöge *
Integetve csuktam be a többiek után az ajtót, majd lehuppantam a kanapéra. Lábaimmal idegesen rugdostam az előttem lévő asztalt, amikor fentről vízcsobogást hallottam. Kezeim egyre jobban remegtek, így összekulcsoltam őket magam előtt, furcsa volt ez a nagy csend. Körülnéztem a szobában és megpillantottam egy polcot, ami tele volt képekkel. Kíváncsian odasétáltam, a legtöbb kép a bandáról volt, de akadt pár a családról is. Niall édesanyja mindig is szimpatikus volt nekem, s mikor legutóbb volt alkalmunk találkozni vele, elég jól összebarátkoztunk. 
Halk zaj csapta meg a fülem, mintha valaki beszélt volna. Körbenéztem a házban, de nem volt itt senki. Odasétáltam az ajtóhoz, neki dőltem, hátha így értek is valamit belőle, de nem használt. Érdeklődően fogtam meg a kilincset, majd amikor résnyire kinyitottam, ajkaimba haraptam, és kiléptem. Azonnal éreztem fedetlen lábaimon a hűvös levegőt, kifújtam a levegőt, és észrevettem, hogy a lépcsőn ül. Sötét haja láttán, még háttal sem volt megtéveszthető. Lassan odalépkedtem, és leültem mellé. Kezeimmel lábaim dörzsöltem, hátha ad egy kis melegséget. Egyikünk sem szólalt meg, csak az égre meredve hallgattuk az esti tücskök ciripelését, a szomszéd kutya idegesítő ugatásával együtt. Ütemes szuszogása elmosolyogtatott, oldalra pillantottam, szemei tükrözték az égen megjelenő csillagokat, telt ajkai rózsaszín színben pompáztak. Nagyokat nyelve figyeltem tökéletes vonásait, majd az úttestre terelődött a figyelmem egy kiscica aranyos nyávogása miatt. Odasétáltam hozzá, szemei zölden világítottak, szürke szőre selymesnek és puhának tűnt. Azonnal Harry jutott az eszembe, édes a macskák iránti rajongása, göndör fürtjei csak még jobban azzá tették. 
 Leguggoltam hozzá, de mielőtt megsimogathattam volna, elszaladt. Felálltam, hátrafordultam, Liam nevetve figyelte mit csinálok. Mérges fejjel visszasétáltam hozzá, majd ismét helyet foglaltam, e mellett a hihetetlenül gyorsan hangulat váltó fiú mellé. Állam térdemre helyeztem, és úgy tépkedtem a mellettem lévő füvet.
- Tőled még a macska is elmenekül. - gúnyolódott nevetve, mire felé fordultam, a korlátnak támasztva hátam. 
- Ha ha. - fintorogtam, mire csak közelebb csúszott hozzám.
Próbáltam nem belenézni a szemébe, nem akartam újra Liam áldozata lenni. Sóhajtott egy nagyot, majd az előttünk elhaladó kocsira meredt. Míg nem láthatta arcom, elkezdtem gúnyolódni, és a nyelvemet nyújtogattam. Szemeim lehunyva fintorogtam felé, majd amikor egy hideg ujj ért arcomhoz abbahagytam, és félve, félrehúzott szájjal nyitottam ki szemeim. Lia kezei simogatták arcom, testével egyre közelebb került hozzám. Tekintetünk összefonódott, s elmeredtem abban a mogyoróbarna szemekben, amik mindig képesek elvarázsolni, bármennyire is szeretnék ellenállni. Lehelete égette bőröm, melyet orra hidege kiváltott. Homlokunkat összeérintve vettem hatalmas levegőket, aminek hatására szám teljesen kiszáradt. Liam arcizma erősen megfeszült, arcán mind tisztán kivehető volt. Kezem elkezdte szorítani. Fájt, de szemöldököm összeráncolva hallgattam.
- Utállak. - szűrte ki fogai közül. Határozott volt, ám szemei mégis tükrözték az igazat. Elmosolyodtam, lehunytam a szemem, majd válaszoltam.
- Hazudsz. - suttogtam alig hallhatóan. Lehajtotta fejét, de keze arcomon pihent. 
- Pedig kellene. - csuklott el hangja, mire szemeim kinyitottam, s egy könnycsepp legördült az arcomon.