13. fejezet

Sziasztok drága olvasóim! Megjöttem az új résszel, amint látjátok van egy kis változás a blog kinézetén. Megváltoztattam a hátteret, valamint a szereplők modult, áthelyeztem a másik oldalra, a többi modullal együtt. Remélem tetszik, szóljatok ha nem, és akkor változtatok rajta! :)

Komizzatok, osszátok a blogot, hogy minél többen lehessünk, és nem sokára érkezem egy újabb fejezettel! Jó olvasást xx Adri

13. fejezet

Mi történik velem?

* Adele szemszöge*

- Biztos meg leszel? Nem szívesen hagylak itt a tegnap este után. – fordult hozzám Audrina, még egyszer, mielőtt elhagyták volna a házat. Audrina egyik tulajdonságai, vagy inkább szokásai közé tartozik az aggódás, amit sokszor hajlomos túlzásba vinni. A nap folyamán legalább százszor megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Nos, az én szokásaim közé pedig az tartozik, hogy ha ezt a kérdés felteszik, a válaszom alapvetően „persze” , még ha nem is igaz.

- Menny csak, érezd jól magad. Különben sem leszek magam. – próbáltam mosolyogni, de a hangomon még így is észrevehető volt, az irtózás. Egyrészt, mert akármi is történt a fürdőben, soha többé nem akarom átélni, valamint az sem segített ezen az érzésen, hogy tényleg nem leszek magamban, és ebben az esetben inkább lennék egyedül. Ugyanis a házban fog tartózkodni Danielle, és nyilván Liam is. A többiek elmentek egy közeli bárba, én nem igazán éreztem jól magam, ezért itthon maradtam. Harry felajánlotta, hogy itt marad velem, de nem szeretném elrontani az ő nyaralását is, hiszen nem sok idejük van a pihenésre, és azt a kevesen nem veszem el tőle. Liamék meg valószínűleg kettesben akartak lenni, és ez alatt ne a közös társasozásra gondoljatok, hacsak nem más értelemben értitek. „Társasozás”

Azt hiszem ez a gyomorfájás, nem éppen jókor tört rám. A hetünk még csak most kezdődött, én pedig máris betegen. Csúcs! Gondoltam, hogy unatkozni fogok így egyedül, de hogy ennyire. Csillaglesés az erkélyen egyedül pipa, a telefonomon lévő összes játék kipróbálása pipa, habfürdő pipa, mondjuk ez jól esett. Fel-le járkálás a szobámban pipa, Harry zaklatása telefonon pipa, a ház minden zugát megnéztem, körbejártam háromszor. Úgy gondoltam már a negyedik körbe azért nem kezdek bele, így elindultam a konyhába valami kajáért. Éppen a tojást kerestem, amikor a hatalmas ablaknak, jobban monda üveg falnak köszönhetően rálátást nyertem a medencére, ahol Liamék tartózkodtak. Megforgattam a szemem, majd egy uborka elrágása közben, feltörtem 2 tojást, majd a serpenyőbe tettem. Körülbelül 4 perc múlva már, a pultnál falatoztam jóízűen, és most végre nem szólított meg senki, hogy ne csámcsogjak. Éppen belekortyoltam a tejembe, ami egy cicás bögrébe volt töltve, amikor megjelent a konyhában Harry. Csodálkozva néztem rá, de őszintén örültem, így legalább van esélyem arra, hogy ne kelljen a szerelmes párral szóba állnom.

- Hát te? – vigyorogtam rá, mire ledobta a kulcsát a kanapéra, majd kivett a hűtőből egy citromos sört.

- Azt hiszem, a te társaságod jobban csípem, mint az őrült pultos lányét. Egyébként is a hangod túl kétségbeesettnek tűnt a telefonban ahhoz, hogy ne jöjjek haza. – mosolygott előttem, majd belekortyolt az italába. Hunyorítva néztem felé, majd a villámmal mutattam rá. – Őrült, de csinos, láttam már. – felhúzta a szemöldökét, majd elnevette magát. – Viszont ha már ilyen rendes voltál, és hazajöttél, ne csak itt ücsörögjünk. – felszaladtam a szobánkba, felkaptam a bikinim, kikaptam Harry táskájából egy strandoláshoz kinéző nadrágot, majd visszamentem.

- Gyerünk medencézni! – dobtam hozzá gatyáját, majd megragadtam a karjánál. Amint kiléptem az ajtón megcsapott a nyár könnyű szele, majd beszippantottam a kellemes illatot, amit a környéken lévő fák adtak. Danielle mosolyogva nézett minket, felálltak majd bementek a vízbe. Megvártam Harryt, majd egyszerre ugrottuk egy hatalmasat, aminek köszönhetően a szerintem több liter víz zúdult a szépen berendezett udvarra. A hideg víz hihetetlenül jól esett bőrömnek, szinte éreztem, ahogy a vér az ereimben felfrissül. Hajam az arcomhoz tapadt, és úgy vigyorogtam Harryre.

Már egy ideje elszórakoztunk a medencében, amikor kicsit félrevonultam, Liamék bevonultak, Harry pedig a hatalmas zöld úszógumijában lubickolt. Nevetve néztem szerencsétlenkedését, amit a hozzám vezető út alatt művelt. Megállt előttem, kiszállt belőle, és mosolyogva bámult. Szemeiben megcsillant a hold fénye, ami csak még elbűvölőbbé tette. Göndör fürtjeibe túrt, majd közelebb jött hozzám. Kezei derekamra tévedtek, amitől hátam a medence falának simult. A levegő egyre párásabbnak tűnt, amitől csak még nehezebben vettünk levegőt, szinte már éreztem Harry leheletét az arcomon. Azt hiszem közelről csak még gyönyörűbbnek tűnt. Nem tudom mióta használom ezt a szót rá, de éreztem ahogy jelen pillanatban a vágy, Harry iránt, most felül múl mindent, amit eddig éreztem iránta. Ajkai barack színben pompáztak, szemeim pedig automatikusan ráösszpontosítottak, amint egy csepp víz épp végig folyt telt ajkain. Testünk összesimult, homlokát az enyémnek döntötte, s tátott szájjal, bámultunk egymás szemébe. Nem tudtam mit kéne tennem, mondjak valamit, megtegyem a következő lépést, vagy csak egyszerűen álljak arrébb? A mi kapcsolatunk Harryvel majdnem annyira zavaros volt, mint Liammal. Szóval nem tudnám megmondani mi is ő nekem, vagy, hogy én mit jelentek számára, de ezek szerint a barát zónán túl vagyunk. Nagyokat nyelve próbáltam eldönteni mihez kezdjek, de szavak helyett csak ajkaimba haraptam, mire Harry ajkai még közelebb kerültek az enyémmel, amitől fejem kissé hátrahúztam. Ő viszont nem hagyta abba, követte fejével az enyémet, orrunk összeért tátott ajkain a vízcseppek csillantak meg. Egyszerűen nem bírtam tovább a kísértést, kezeim tarkóját súrolták, majd mohón megcsókoltam. Azonnal viszonozta tettem,  kezei megálltak a combomnál, majd az ölébe vett. Lábaim derekán összekulcsoltam, majd úgy csókoltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó nap a földön, amit ki kell élvezni. Kezeivel megmarkolta fenekem, mire alsó ajkába haraptam, s férfiasan felnyögött. Felnevettünk, mire minden lámpa kialudt, teljes sötétségbe álltunk a nyakig érő vízbe, s mikor észrevettem ijedten húzódtam el tőle. Kezeim arcán pihentek, s kétségbeesve néztem körül. A hely, amit ezelőtt gyönyörűnek tartottam, hirtelen morddá és hátborzongatóvá változott. Idegesen kapaszkodtam Harry erős ám reszkető karjába. A fák lombjai között süvített a feltámadó szél, s a zöld levelek reszketve értek össze. Harry-re néztem aki ijedt tekintettel fürkészte az arcom, miközben kezem szorította, olyan erővel, hogy egy pillanatra nem éreztem semmiféle félelmet csupán a fájdalmat. Ebben a pillanatban minden kivilágosult, a lámpák pislogva magukhoz tértek, s megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

- Mennyünk be. – mondtam remegő hanggal, s Harry csak nagyot nyelve bólintott egyet. Minél gyorsabban próbáltam átjutni a nappalin, fel a lépcsőn és bebújni az ágyba, fejemre húzni a takarót. Nagyot sóhajtva szorítottam a takaró szélét, miközben egyre inkább elnyelt a sötétség, s próbáltam nem valami rémisztő dologra gondolni. Légzésem újra egyenletessé vált, s kibújtam az ágyból. Lábam újra érezhette azt a puhaságot, amelyet a szőnyeg nyújtott. Oldalra néztem és meglepődve fedeztem fel, hogy a fésülködőasztalon lévő sminkes táskából minden cuccom ki van szórva. Unottan sétáltam oda, összeszedtem az asztalon lévő sminkes cuccokat, ráhúztam a cipzárt, majd felnéztem a tükörbe. Elszomorodva pillantottam félig még vizes hajamra, ami most egyszerűen borzalmas. Miközben kócos tincseim próbáltam kifésülni, felpillantottam a tükörbe, szemeim kimeredtek, s ijedten dobtam le a fésűm. Felemeltem mind a két kezem, s rémülten forgattam magam előtt, miközben az ereim elfeketültek, s egyre feljebb haladt karomon. Szemeimbe könny gyűlt, ám amikor erősön kirajzolódott ereimhez értem, tátott szájjal álltam a tükör előtt szótlanul, s könnyeim kicsordultak.  Zokogva kiabáltam Harrynek, akiről fogalmam sem volt, hogy hol lehet.

- Mi történt? – szaladt oda hozzám, és én csak pityeregve nyújtottam felé kezeim. Harry értetlenül nézett engem, s próbálta kitalálni mi bajom. Lepillantottam, de a rémes jelenségnek nyoma sem volt. Zavarodottan hátráltam, egészen addig, amíg az ágy meg nem állított. Leültem, s hitetlenkedve néztem magam elé, mint egy őrült. Harry közelebb jött, leguggolt elém, térdeimre tette kezeit, s felemelt szemöldökkel nézett rám kérdően.

-- Mi történik velem? – töröltem le egy kigördülő könnycseppet, s remegő ajkakkal néztem rá. Sóhajtott egyet, majd felállt.

- Mondd el. – fogta meg bíztatóan a kezem, a leült mellém. Felé fordultam, hosszan a szemébe néztem, majd beszélni kezdtem.

- A ke… - értetlenül próbáltam volna elmagyarázni Harrynek, de nem ment. Nem vagyok biztos abban, hogy mit láttam. Talán csak hallucináltam. Mi van, ha megőrültem? Gyorsan megráztam a fejem, kiverve belőle a szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat.  – Semmi. – homlokomra tettem a kezem, majd próbáltam mosolyogni. – Tudod mire van szükségem? – álltam fel, gyorsan kedvet váltva, nem akartam ennél is jobban elrontani ezt az egész ott létet. – Fagyira! És egy jó filmre. Na benne vagy? – húztam magammal Harry-t, az ajtó felé. – Keress valami nézhető filmet, hozok fagyit, és egy kis rágcsát. – siettem le a lépcsőn Harrynek magyarázva. Kinyitottam a konyhaszekrényt, s találtam egy kis popcornt, betettem a mikróba, majd kerestem a hűtőben fagyit is. Amíg a popcorn készült, szétnéztem még a polcokon. Amikor megláttam egy doboz vattacukrot hihetetlenül megörültem, és azonnal nyújtózkodtam, hogy elérhessem. Ám az túl magason volt, így próbáltam ugrálva elkapni egyet. Szitkozódva adtam fel, amikor a hátamnál megjelent valaki, magas testével hozzám simult, s izmos karjával azonnal levett pár dobozzal a finomságból. Zavartan néztem Liamra, aki továbbra sem távolodott el, aminek köszönhetően tökéletesen érezhettem édes illatát, aminek hála, mindig elvesztem a fejem. Idegesen túrtam a hajamba, s próbáltam kikerülni, ám mikor elhaladhattam volna mellette, ujjai tenyeremhez értek, s érdeklődve pillantottam vissza. Liam elmosolyodott, és így borostával, még vonzóbbnak tűnt. Képtelen voltam, visszatartani nevetésem, a szituáció erre késztettet.

- Mi olyan vicces Miss Wilkinson? – billentette oldalra a fejét, s nevetve engedte el a kezem.

- Ez az egész Mr. Payne. A barátnőd itt a házban, ugye tudod? – próbáltam a vicces hangom használni. Liam hirtelen a pultnak szorított, kezeivel erősen ragadta meg derekam, s arca épp oly közel volt hozzám, hogy a szemembe tudjon nézni. Próbáltam minél távolabb hajolni tőle, a pult fölött, de az én derekam sem gumiból van, s egyre hátrébb kerültem tőle, ő annál közelebb jött. – Ez már nem is olyan vicces, ugye? – leheletét szinte a számban éreztem, miközben ajkunkat gyengéden összeérintve beszélt hozzám. Nem tudtam mit tegyek, ezért lekaptam a pulton lévő eszközt és közénk emeltem. – Kanál van nálam, és nem félek használni. – mondtam ki határozottan, bár kimondva nevetségesnek tűnt, használt. Liam elengedett, és előttem állt, egyik kezét zsebre tette, a másikkal a száját piszkálta. – Kicsi Adele, csak valld be, hogy te is szeretnéd, és már itt sem vagyok. – nézett rám követelőzően, de még így is annyira borzalmasan vágytam rá. A pár másodperccel utána megszólaló Harry mentett ki a helyzetből, aki a lépcsőn várt rám. – Sajnálom, de van jobb dolgom is. – mosolyogtam rá fintorogva, felfogtam az édességeket, de amíg a pult mögött haladtam el, Liam rácsapott a fenekemre. Én viszont csak mentem tovább, mint aki észre sem vette.

- Na mit nézünk? – tettem le a rágcsálni valókat az ágyra, majd bebújtam a takaró alá.

- Gru, nem találtam semmi normálist, és tudom, hogy ezt szereted. – markolt bele a mellettem lévő tálba, majd bebújt mellém. Csak a göndör fürtjei, és zöld szemei látszódtak ki a paplan alól, lába pedig kilógott. Már egy ideje nézhettük a mesét, amikor megszólalt rekedt hangján.

- Na, elmondod mi történt az előbb? – fordult felém egész testével, a párnán könyökölve tartotta fejét. Egy ideig nem szólaltam meg, nem tudtam, hogy mondhatnám el neki. Egyenesen őrültnek nézne, vagy kiröhögne. Nincs szüksége a családomnak újra egy pszichopatára. Nem csalódhatnak bennem, sem ők, sem a barátaim. Egyszer már megjártam a poklok poklát, nem bírnám ki még egyszer. Éreztem, ahogy könny gyűlik a szemembe, nagyokat nyelve próbáltam visszatartani őket. A plafont néztem, bámultam a végtelent, azt kívántam bárcsak ne velem történne meg ez. Pontosan tudtam, mi a baj. Nagyot sóhajtottam, kezeim magam mellé helyeztem, a takaró alól kihúzva, s tekintetem nem szegeződött másra, az elmúlt szótlan 10 percben, mint a fehér plafonon lévő foltra, amit egy ideje már kiszúrtam.

- A… a kezem. Az ereim. Az ereim elsötétültek. – egy könnycsepp végig folyt égő arcomon, s éreztem Harry szakadatlan figyelmét. – Szinte olyan volt, mint egy önálló élőlény. – ráztam a fejem zavarodottan, s ajkam remegett, a rémültségtől. Attól, hogy újra megtörténik, az ami tönkretette életem egy meghatározó részét. Fejem a mellettem fekvő fiú felé fordítottam, s teljesen nyugodt arcát néztem. Semmi reakció. Csak fapofával bámult engem, kezével az arcomhoz ért, s gyengéden simított végig rajta. Én pedig csak nagyokat pislogva szuggeráltam gyönyörű szemeit. – Most őrültnek tartasz? – mosolyogtam szomorúan, majd leszegeztem tekintetem.

- Nem. – suttogta, majd próbálta elkapni száguldozó tekintetem. – Én mindig melletted leszek, bármi is történjen. – Ujjai nyakamon pihentek, miközben egymással szemben feküdtünk, mélyen egymás szemébe nézve. Harry jelenléte, és szavai olyan biztonság érzetet adtak számomra, ami bármikor, és bármilyen helyzetben képes lett volna megnyugtatni, és elhitetni velem, hogy minden rendben.

A következő 20 percben, így feküdtünk, szótlanul, tekintetünk egybeforrt, és úgy éreztem minden rendben.

- Gru! Gru! Gru, Gru, Gru! – hangzott el a tévében, a kislány lelkesedése, mire mind a ketten felnevettünk. Harry mosolya, mindig jobb kedvre derít. Azok az aranyos gödröcskék, mindig megteszik hatásukat, és épp ezért kedvelem annyira Őt. Lassan feltápászkodtunk, majd ülve folytattuk a tévézést.  Halk kopogást hallottunk az ajtó felől, Harry felszólalt, és a következő pillanatban már Liam bent is volt a szobában. Csak egy boxert viselt, így szabadon hagyta tökéletes izmait, s a következő másodpercekben nem tudtam másra figyelni, csak is a megfeszülő karjára, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Ajkaimba harapva néztem végig, Liam kísértését, amíg csigalassúsággal az ágyhoz lépkedett. Kétség kívül szándékosan érkezett hiányos öltözékben, és ez a kis műsor is kizárólag az én kínzásomért volt.

- Remélem nem zavarok, ha csatlakozok hozzátok. – ült le mellém az ágy szélére, s én szúrósan néztem rá, mire elmosolyodott.

- A barátnődet hol hagytad? – húztam fel a szemöldököm, mire arrébb lökte a takarót, engem pedig beljebb tolt, akaratom ellenére.

- Elaludt. De hoztam csokit, mogyorós, a kedvenced. – mutatott fel egy tábla csokit, reménykedve, hogy így beleegyezek maradásába. Unott pofával, kivettem a kezéből az édességet, majd dühösen hátradőltem. Harry jéghideg lábai az enyémhez értek, kicsit megrezzentem, majd lábaink összekulcsolódtak, így felmelegítettem valamennyire. Észre sem vettem, de Liam-nak hála eléggé közel kerültem Harry-hez az ágyban, így a fenekem az ő csípőjét súrolta. Csendben néztük végig a mesét, majd Harry közölte, hogy letusol. Kikászálódtam az ágyból, kivettem a DVD-t, lehajoltam a tokjáért, megfordultam, s Liam bámult vigyorogva az ágyból, amikor eljutott az agyamig, hogy meglehetősen rövid rajtam ez a short, én pedig itt hajolgatok előtte. Gyorsan kihúztam magam, majd visszabújtam a takaró alá. Liam felállt és elindult az ajtó felé, mire én kíváncsian néztem távolodó félmeztelen testét.

- Nem szeretnél nekem csinálni egy szenyát? – nézett hátra mosolyogva, majd elindultunk lefelé a lépcsőn.

Mikor kész lettem a szendviccsel Liam elé toltam a tálat, de ő csak vigyorogva nézett engem. Elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem, kezem pedig a pulton pihent. Áthajolt a pulton, ujjával pedig felemelte fejem.

- Ne rejtsd el előlem a mosolyod! Szeretem nézni. Gyönyörű. – ült vissza a helyére, én pedig éreztem, ahogy egyre pirosabb lesz, a zavartságtól égő arcom. Elnevettem magam, hátraszegtem fejem, majd ujjaimmal dobolni kezdtem a pulton. Lehunytam a szemem, s egy percre kiürítettem a fejem, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy ne olvadjak el, egy egyszerű bóktól, melyet Liam ejt ki száján. Miközben már a lábam is járt, nyakamon éreztem egy érintést, mely kissé nedves volt. Nem nyitottam ki a szemem, jól tudtam, hogy Liam az. Kezemmel tarkóját markoltam, s sóhajtozva meresztettem belé körmeim. Ajkaim apró nyögések hagyták el, ahogy ajkai kulcscsontomhoz értek. Zihálva nyitottam ki a szemem, s szemeim kikerekedtek, amikor előttem egy göndör fürtökkel rendelkező fiú, csókolt meg.  

12. fejezet

12. rész

Bathroom

*Audrina szemszöge*

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor lábam újra érinthette a biztonságos földet. Nagyot nyújtózkodtam, miközben a madarak édesen csicseregtek a fejünk fölött. Az ég számunkra elég ritkán látott, felhőtlen állapotában pompázott, melyet a nap ereje még csodálatosabbá tett. Fejem a tenger irányába fordítottam, melyet csendesen mozgatott a fel-feltámadó szél erőssége. A szigeten alig volt pár ember, csupán az alkalmazottak kedves arcával találkozott tekintetem, s egy aranyos, idős pár sétáló alakjával. Mindig meghatódtam egy hangyányit, mikor kézen fogva, egymást puszilva láttam idős párokat. Annyira szép, hogy ennyi ideig kitartottak egymás mellett. Képesek voltak nem eldobni a rosszat, hanem jóvátenni. Átvészelni a nehéz időket, együtt. Ez számomra mindig is egy csodálatos dolog volt. Gondolatmenetemből egy édes gesztus zökkentett ki, melyen Niall-től kaptam az arcomra. Elmosolyodtam, majd belenéztem abba a gyönyörű, tengerkék szemekbe, és teljesen elvarázsolt. Kezünket összekulcsolva ajándékoztuk meg egymást egy lágy csókkal, melybe képtelen voltam nem belemosolyogni.

- Elképesztő vagy. -suttogtam fülébe, miközben egymást öleltük. Niall két kezével arcomhoz ért.

- Te pedig gyönyörű.  - lehelt egy édes csókot ajkaimra. - Na mennyünk, mert még a végén itt hagynak. -megragadta kezem, majd maga után húzott. A sétáló utca, amin elhaladtunk meseszép volt, tele volt szökőkutakkal, és varázslatos fákkal, melyek mind különböző színben pompáztak. Maga a hangulata magával ragadó volt, azt hiszem egész nap képes lennék itt elsétálgatni. Nem úgy, mint a társaságnak. Mióta a lányok megérkeztek a hangulat fagyott volt, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Persze, ez nem Perrie, vagy Eleanor  miatt van. Egy kis idő múlva szerencsére valamennyire enyhült a feszültség, amikor megérkeztünk a szállásunkra, ami a várostól elkülönült helyen volt. A ház hatalmas volt, és a tengerre nyílt. Csak a tenger, a homok, és mi. Alig vártam, hogy elfoglalhassuk szobánkat. Amikor bementünk, mindenkinek tátva maradt a szája. Először is felosztottuk ki kivel fog egy szobában aludni. 

-Rendben srácok, akkor szerintem az egyértelmű, hogy én Eleanorral leszek.  - szólalt meg először Lou, majd átkarolta a lányt.

- Hát gondolom mindenki a párjával szeretne lenni. - mosolyodtam el mikor felnéztem a mellettem álló fiúra. Mindenki bólogatott, kivéve Adele-t.

- Na és mi? - mutatott magára és Harry-re, kétségbeesett tekintettel Adele.

-Ti lehettek együtt, vagyis muszáj, mert már csak egy szoba maradt. - huppant le Zayn Perrie mellé a kanapéra.

- Nekem jó. - vigyorgott Harry, majd magához húzta barátnőmet, mire ő csak kínosan felnevetett. 

- Figyelj, hogy ha ez így nagyon gáz nektek, akkor én alszok Adele-lal, te pedig Niall-lal. - tártam szét karom mosolyogva, mire Adele arcán megkönnyebbülést láttam. Niall abban a pillanatban szorosabban fogta a kezem, mire ránéztem bocsánatkérően, félre húzta a száját majd megszólalt. 

- Hát jó. - túrt bele hajába, majd elengedte a kezem, és ő is helyet foglalt. Mindenki felvonult  a szobájába, s elkezdtünk kipakolni. A mi szobánk igazán otthonos volt, egy hatalmas francia ágy volt a középpontban, amibe azonnal beleugrottunk.  Volt egy erkély is, ami az óceánra nézett, valamint volt egy gardrób, tv, és még számos dolog ami otthonossá tette. Ezt a szobát leginkább a bézs szín határozta meg. Már egy bőrönddel végeztem, mikor hátulról átölelt valaki. Kicsit megugrottam, de azonnal mosoly húzódott a számra. Nedves ajkakat éreztem nyakamon, ami nem kicsit terelte el a figyelmem a pakolásról. De nem hagytam magam, ellenálltam. 
- Tovább bírod, mint gondoltam. -kuncogott halkan, mire Adele felnevetett. Mikor észrevette barátnőmet, abbahagyta figyelmem elterelését, s elterült az ágyon. - Hagyd azt, lesz még időd kipakolni. - dobott a fejemhez egy pólót. Hasra fordult, és minden egyes ruhadarabot megvizsgált. - Ebben szeretnélek látni az este. - mutatott fel egy ruhát, ami fogalmam sincs, hogy kerülhetett  ide. Egy fekete ruha volt, csipke ujjal, és egy hatalmas vágással a hátán, szinte nem is volt hátulja. Elnevettem magam, majd elvettem tőle. Éppen a pipere táskámat tettem a polcra, mikor megszólalt. - Bár lehet, hogy ez jobb lenne. - tartott a kezében egy bugyit. Odaszaladtam kikaptam a kezéből, mire magára rántott, és birkózni kezdtünk. Ott csikizett ahol ért, mire én csak összevissza rugdosódtam. 
- Oké, akkor azt hiszem jobb lesz, ha mi szobát cserélünk Niall. - mondta fura tekintettel Adele,  miközben törökülésben a földön rendezgette dolgait. Kíváncsian néztem barátnőmet, miközben bőröndjével a kezében kiabált. - Harry! Új szobatársat kapsz! - sétált ki az ajtón vidáman. Egyikünk sem ellenkezett ezzel az ötlettel, sőt, Niall kifejezetten díjazta, hiszen rögtön az után, hogy Adele kiment a szobából, felém mászott, és csókolni kezdett.  
Niall mellett még csodálatosabbnak tűnt, ahogy a nap szépen lassan eltűnt, mintha csak a tenger nyelte volna el. Derekamnál karolt át, fejem pedig vállán pihent. Felemeltem a fejem, s közelről még szebbnek tűnt, elbűvölő szemeiben megcsillant a tenger vize, a szellő lágyan kapott bele kócos hajába, én pedig csak nagyokat nyelve figyeltem, minden egyes mozdulatát. Amikor már lábam zsibbadni kezdett, hátradőltem a homokban, lehunytam a szemem, és csak feküdtem ott. Pár perc múlva, éreztem Niall tekintetét rajtam, majd leheletét az államon. Pislogtam párat, majd kinyitottam szemeim, s hideg kezeit éreztem derekamon, míg egyre közeledő teste egészen rám nehezedett. Egyik lába az én lábaim között pihent, kezeivel pedig a fejem mellett támaszkodott. Karján végig simítottam, amibe teste beleborzongott, ettől akaratlanul is elmosolyodtam. Hangos nevetés zavarta meg csendes tevékenységünket, mire fejem oldalra fordítottam, egy sötét alakot láttam. Nem tudtam kivenni ki az, de hogy nem közülünk való, az biztos.

- Niall van ott valaki. – néztem ijedten továbbra is a meg nem mozduló férfit.

- Biztos, csak a fiúk azok, vagy egy másik nyaraló. – hunyorított szemével, hiszen a félhomályban nem sok mindig látszódott.

- Be szeretnék menni. – mondtam kiszáradt szájjal, kezem pedig remegett.

Volt valami ijesztő abban a férfiban, mint ha azt akarta volna, hogy észrevegyük. Próbáltam kiverni a fejemből, miközben beértünk a házba, Niall összekulcsolta kezünket és úgy sétáltunk fel szobánkba.

- Este elmegyünk vacsorázni egy közeli étterembe. – mondta mosolyogva, mikor az ágyra huppant. Letérdeltem mellé, majd összehúzott szemöldökkel meredtem magam elé. Megérintette kezem, majd lehúzott maga mellé. – Mi az? – tornyosult felém aggódó tekintettel.

- Adele. Biztosan rossz neki együtt látni őket. – fújtam ki kétségbeesetten egy nagy adag levegőt.

- Adele erős ilyen szempontból. Nem jött volna el, ha nem lenne az. Ők mindig is próbálták titkolni mit éreznek, épp ezért volt minidig olyan egyértelmű. – meglepett, milyen tájékozott ilyen téren, és hogy ilyen jól ismeri az embereket, de az még jobban, hogy ezek szerint Liam sem érez kevesebbet. Ami jó, hiszen van némi esély arra, hogy valaha lesz köztük valami.  

* Adele szemszöge *

Unottan feküdtem az ágyon, és közben próbáltam kirakni egy rubik kockát, amit a nappaliban találtam. Harry mellettem ült, és twitteren válaszolt pár rajongónak.

Kezdtem megszokni, hogy Harryvel kell egy szobában lennem, ugyanis átköltöztem ide, Niall cuccait pedig átvittem Audrina mellé. Nem szeretnék önző lenni, nem várhatom el ezt tőlük, így sincs túl sok idejük egymásra, legalább a nyaraláson legyenek együtt.

- Ezt soha életemben nem fogok kirakni. – dobtam le az ágyra a kockát, majd közelebb csúsztam Harryhez és figyeltem, mit ír éppen egy rajongónak.

- Biztosan jó érzés lehet, nap mint  nap ilyen aranyos leveleket kapni. – meredtem kékeszöld szemeibe, melyek visszatükrözték a képernyő fényét.
 - Sajnos vannak utálkozó levelek is, de az ilyen dolgokat meg tanultam kezelni. Az elején még nagyon megviselt, most már tudom hogyan álljak hozzá. – mosolygott rám, majd elterültem az ágyon. 

- Amikor ilyeneket mondasz tökre bírlak, de sajnos legtöbbször nem így van. – néztem fel rá, vigyorogva. Elnevette magát, majd letette a laptopját maga mellé, és felém hajolt.

- Én pedig azt bírom benned, hogy ilyen őszinte vagy. – suttogta alig hallhatóan, mire a reakcióm csak gyors pislogás volt. Mellkasánál eltoltam magamtól, majd felpattantam az ágyról. – És azt is, hogy próbálod eltitkolni a valóságot. Nem mutatod ki, ha valaki tetszik, ha valakit szeretsz. Próbálod távol tartani magadtól az embereket. – éreztem, ahogy kezei körbe fogják csípőm, miközben én az ablakkal szemben nyeltem nagyokat. Nem számítottam erre a szituációra, felnevettem, majd kisétáltam kezei közül. Furcsa volt, nem tudtam hogyan kezeljem közeledését, furcsa volt, hogy ezeket mondja, miközben én csak a mellettünk lévő felettébb csendes szobában lévő emberre tudtam figyelni. Csak remélni tudtam, hogy nem azt csinálja Liam, amire gondolok.

- Igen próbálom, és jó lenne, ha te is távol tartanád magad tőlem. – sétáltam be a fürdőbe, tettetett nyugodtsággal.  Mikor bezártam magam mögött az ajtót, azt akartam, hogy meg nem történté váljon az előbbi 5 perc. Megijesztett az, amit Harry érintése hozott ki belőlem, bár lepleztem, belül nagyon is eluralkodott rajtam a vágy. Neki dőltem az ajtónak, és sóhajtozva hallgattam Harry nevetését.  Elkezdtem levetkőzni, beálltam a zuhany alá, majd a kedvenc kókuszos tusfürdőmmel megmosakodtam. A forró víz égette testem, és éppen erre volt szükségem, hogy kiverjem a fejemből azokat az elbűvölő fürtöket viselő fiút, aki nyilván még mindig rajtam nevet. Idegesen tekertem magam köré egy zöld törölközőt, majd a mosdóhoz sétáltam. Megtámaszkodtam rajta, majd pár perce lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, figyelmem rögtön a párás tükörre terelődött, majd ugrottam egyet mikor a hátamnál egy fekete kapucnit viselő embert láttam. Szemim kikerekedve fordultam meg, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nincs senki a hátamnál, visszafordultam. Félve töröltem le a tükör egy részét, s ezen a nyikorgó hang sem segített amit kezeim okoztak. Erősen tartottam magamon a törölközőt, miközben szám teljesen kiszáradt. Fejem azonnal az ablak felé fordítottam, amikor az kicsapódott. Nyöszörögve rohantam az ajtóhoz, s félúton a vizes kövön megcsúsztam. Mikor magamhoz tértem, az ajtó előtt feküdtem, a fejem iszonyúan fájt, és az ajtón dörömbölve szólítgatott Harry. Tarkómhoz kaptam, amitől kezem véres lett. Szédültem és úgy éreztem még felállni sincs erőm, de amikor az ablakra pillantottam, valahogy sikerült feltápászkodnom. Rögtön rángatni kezdtem a kilincset ugyanis az zárva volt.  - Adele jól vagy? Mi történt? Nyisd ki az ajtót! – kiabálta Harry az ajtó másik oldaláról, én pedig csak zokogva próbáltam kinyitni az ajtót.

- Nem megy Harry, zárva van. – kiabáltam kétségbeesetten, majd az ablak hirtelen bezáródott. – hihetetlenül féltem, nem tudom mi volt ez, de valószínűleg nem is akarom.

- Figyelj ide! Azt hiszem van egy kulcs az egyik szekrényben. Menj és keresd meg! – nyugtatott Harry, majd villámgyorsan keresni kezdtem. A törölközőm majdnem leesett, de utána kaptam, és csodálkozva figyeltem meg színét, ami fekete volt. Nem törődtem vele csak kerestem tovább, idegesen próbáltam a kulcsot belehelyezni a zárba, majd amikor elfordult, zokogva nyitottam ki, majd egy rémült és aggódó tekintettel álltam szemben, aki odalépett és karjaiba zárt. 

11. fejezet

Sziasztok drága olvasóim! Nagyon sajnálom ezt a hatalmas késést!!! Az utóbbi időben nem nagyon volt időm a blog írására, de most egy új résszel érkeztem. Tudom, hogy így nem az igazi, de remélem attól még élvezhető :) Komizzatok, aztán érkezik az újabb rész! puszi xx 

11. rész

Holiday

Halvány mosollyal az arcomon formáltam a betűket, a rég nem látott, néhol elázott naplómban. A kék minta mélyen ivódott be a fehér lap sorai közé, s minden egyes szó leírásánál nőtt bennem a megválaszolatlan kérdések száma, valamint a zavarodottság. Éppen befejeztem egy mondatot, mikor a nyári szellő lágyan végig siklott a karomon. Kinéztem az ablakon, de a nap ereje elvakított, csupán halk nyávogást hallottam kintről. Letettem a tollam, az ablakhoz sétáltam, majd kihajoltam rajta. Egy pár kétségbeesett, zöld szempár figyelt engem, édesen oldalra fordította a fejét, majd nyávogott tovább a tető egyik sarkában. Szám azonnal a cicát hívogatta, de az meg sem mozdult. Óvatosan felültem a párkányra, kitettem az egyik lábam, majd kibújtam az ablakból. Lassan elkezdtem lépkedni a cserepeken, egy fekete kocsi állt meg a házunk előtt, figyelmem azonnal ráterelődött. Összeráncolt szemöldökkel néztem az autóból kiszálló fiút, amikor hirtelen megcsúsztam. Az ablaknak köszönhetően nem estem el, csak pár cserép mozdult el a lábam alól. A szívem a torkomban dobogott, ránéztem a macskára, de már nem volt ott. 

- Remek! - morogtam magamba, félve kifújtam a levegőt, majd a karomon végig futott a hideg, amikor valaki hozzá ért. Ijedten ránéztem az engem tartó erős kézre, néhol az erek kidülledtek rajta, tetkót viselt, a ujján pihent egy ezüst gyűrű. Felemeltem fejem, majd a mindig váratlanul felbukkanó, édes fürtöket viselő Harry állt velem szemben. Mosolyogva nézte végig szerencsétlenkedésem, mikor megunta, derekamnál fogva behúzott a szobámba. Nevetve néztem rá, mikor lábam újra érezhette a talaj biztonságát. Oldalra tűrtem a látásomat zavaró tincseket, majd derekamra tettem a kezeim.

- Mit keresel itt? - húztam fel a szemöldököm, és gyorsan összecsuktam a naplóm. 

-Én? Te mit kerestél a tetőn? - kulcsolta össze maga előtt karjait, majd elnevette magát- különben is én mentettelek meg. - megforgattam a szemem, odasétáltam hozzá, és szúrósan néztem rá.

- Jól van, oké. Köszi. - mosolyogtam rá gúnyosan.

- Audrina itthon van? - mutatott az ajtóra, mire kérdően néztem rá. Furcsa mindig Niall jön, ha valami van.

-Nincs! - vágtam rá határozottan, mire Harry tekintete az ajtó felé szegeződött. Oldalra fordultam, és Audrina tipegett be, mosolyogva.

- Úgy látszik nagyon is itthon van. - vigyorgott rám, mire félre húztam a szám, majd az előttem ácsorgó lányra figyeltem. 

-Te mikor jöttél? - mutatott rá Harryre.

- Ez most lényegtelen. Azért én jöttem, mert Niall-nak dolga van. Na szóval, a jövő hétre ne tervezzetek semmit, ugyan is mind elmegyünk egy nyaralás félére. - csapta össze tenyerét, mire mind a ketten zavarodottan figyeltünk rá. Felé fordultam az egyik szemöldököm felhúzva, mire Audrina megszólalt. 

-Mi? Kivel? Hova? De mi dolgozunk. - kapkodta tekintetét köztem és Harry között. 

- Hát velünk. Az meglepetés. Ja, azt lerendeztük. Jövő héten nem kell bemennetek, sőt egész nyáron csak pár napra. - villantotta meg elégedett mosolyát, mire Audri izgatottan, ki kerekedett szemekkel futott oda a mellettem álló fiúhoz.

- Ez az! - kiáltottam egyet, leszedtem Harryről barátnőmet, majd őrülten elkezdtem magyarázni.-Nincs több idegbeteg alkalmazott, se nyávogó modellek, vagy arrogáns emberek! - öleltem meg szorosan.

- Oké, akkor én már itt sem vagyok. Viszlát csajok. - integetett az ajtón kilibbenő fiú.

- De ha mi megyünk, akkor Perrie is jön, Eleanor és Danielle. - kikerekedett szemekkel ültem le az ágyra, mire Audri is mellém ült.

- És mi bajod van velük?-fogta meg a vállam, kíváncsian.

- Velük semmi, csak Dani...- hagytam abba, szemeim a padlóra szegezve.

- Ja persze, Liam. - simogatta meg a hátam, majd ránéztem aggódó tekintettel.

- Nem, ez most más. A múltkor, amikor rosszul lettél, én lenn maradtam, de Liam is ott volt. - nyeltem egy nagyot, majd haboztam egy kicsit, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet elmesélni mindent. Ám amikor szúró tekintetét megpillantottam, hátradőltem az ágyon és megélni kezdtem...

* a nyaralás előtt egy nappal *

Izgatottan pakoltam be pár cuccot a bőröndömbe, mikor szembesültem azzal, hogy pár dolgot még be kell szereznem. Fújtattam párat, majd törökülésből felugrottam, kicsaptam az ajtót, és Audrinához rohantam. Mikor benyitottam komótosan pakolgatta ruháit, a már szinte teli bőröndbe, ráült úgy próbálta behúzni a cipzárt.

- Kész vagy? Mert nekem még be kellene szereznem pár dolgot. Nincs kedved velem vásárolgatni? -néztem rá kiskutyaszemekkel miközben helyet foglaltam az ágyán. Mellettem összevissza hevertek különböző tubusok, sminkek, és kis kacatok, amikre mindig szüksége van egy nőnek. Kikerekedett szemmel néztem végig a szobán, ami kész csatatér volt.
- Persze, amúgy nekem is kell még pár cucc. Nem, még egyáltalán nem vagyok kész, amint látod, de majd este befejezem. - mosolygott rám barátnőm, felállt majd elkezdett készülődni.
- Te nem készülődsz? - fordult felém, szempillaspirállal a kezében.
- Most öltöztem át, sminkelni meg nincs kedvem, majd felveszek egy napszemüveget. - lóbáltam az ágyról lelógó lábam. Igen, nem ért le, ugyanis Audrina ágya hatalmas volt, és nagyon puha. Imádtam, bár én megelégszem  az átlagos méretűvel is. A nyaraláson töprengtem, miközben lakótársam telefonon csevegett barátjával.
- Mehetünk? - tátogta furcsa arccal, mire felnevettem, felkaptam a táskám és már indultunk is. Az út Audri nevetéseitől, és éles hangjától volt zajos, amit a telefonba produkált. Csendesen vezettem, amikor valami nem stimmelt a kocsival, nem szóltam a mellettem ülő lánynak, gondoltam nem lényeges, a plázáig csak kibírja. Legalábbis szerettem volna, mert a következő pillanatban, a motor leállt. Félre álltam, majd felnyitottam a motorháztetőt, ami füstölgött. Sosem volt még semmi baja, mért pont most kellett tönkre mennie? Sajnos egyikőnk sem igazán értett ehhez, így hát Audrina azonnal tájéköztatta a vonal másik végén lévő Niall-t. Fél órán belül értünk is jöttek, a kocsit pedig elvontatták. Remek. Amikor a kocsiban ültem, csak akkor vettem észre, hogy az anyós ülésen helyet foglaló személy, Liam. Az út folyamán számtalanszor hátra pillantott, ilyenkor csak úgy tettem, mint aki nem is tud róla, hogy itt van. Elegem van ebből. Elegem van abból, hogy sosem tudja mit akar. Elegem van abból, hogy az egyik pillanatban teljesen érzéketlen velem, a másik percben közeledik felém, aztán meg Dani-vel van.
A plázában szinte minden boltba benéztünk, s hamar végeztünk is, így beültünk az egyik kávézóba. Az asztalnál előttem ült Liam, s párszor szúrósan rápillantottam, hogy ne nézzen már ilyen feltűnően. Idegesen fújtam ki a levegőt, mikor felfogtam reménytelen a próbálkozásom. Elfogyasztottuk a rendel frissítőket, majd felálltam és vártam a többiek reakcióját.
- Még szeretnék bemenni egy boltba, ugyanis bikinim sincs. -néztem barátnőmre, aki viszont úgy ült azon a széken, mint aki mindjárt szétfolyik. Unottan pislogott párat, mire felnézett rám. - Jó akkor megyek magamba, de várjatok meg itt. -sóhajtottam, és leraktam mellé az eddig vásárolt cuccokat. Ijedten néztem fel, mikor Liam megszólalt.
-Majd én megyek veled. - mosolygott, majd betolta a székét, Niall pedig azonnal oda ült, Audrina mellé. Lassan haladtunk el a boltok előtt, a kínos csendet csupán a szökőkút csobogása zavarta meg. Ujjaimat tördelve nem tudtam mihez kezdjek. Semmiképp nem akartam szóba hozni azt az estét, így is elég nyomasztó vele lenni. Besétáltam egy bikiniket árusító butikba, majd ő követett engem, szótlanul. Elvettem 3 bikinit, besétáltam a próbafülkébe, majd elkezdtem leöltözni. Az első darab, amit felpróbáltam egy tengerész kék, pánt nélküli volt, középen egy strassz kővel kirakott dísszel.
- Kész vagy már? -kérdezte, a függöny másik oldalán álló személy.
-Igen.-mormoltam halkan, mire a sötét anyag elhúzódott.
-Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. -emeltem fel kicsit a hangom.
-Akkor honnan fogod tudni, hogy jól áll-e, vagy sem? -nevetett fel, megforgattam a szemem, majd unottan elhúztam a függönyt. Alaposan végig nézett rajtam, beleharapott a szájába, közelebb lépett, és visszahúzta a függönyt. Nagyot nyelve néztem a szemébe, miközben a falnak szorított. Kezeivel fejem mellett támaszkodott. - Kétségtelenül jól áll. - nyalta meg a száját, s közben combomon végig simított. Szívem egyre hevesebben vert, mogyoróbarna szemei szinte odaláncoltak. Elmosolyodott, hátrébb lépett, még egyszer végig mért. -Na had lássam a következőt. -vigyorogva sétált ki a fülkéből, én csak mozdulatlanul pislogtam a tükörbe, majd átcseréltem egy fehér bikinire, aminek a háromszög alakú mellrészén, csíkok csöngtek ugyanabból az anyagból. Ez egy csinosabb darab volt. és mivel a melleim kicsit nagyobbak az átlagosnál ez jobban állt. Nem szóltam Liamnak, hogy kész vagyok, az előző reakciója elég volt mára. Már az alsó részét át is cseréltem a következőre, amikor a függöny elhúzódott résnyire. Kikerekedett szemekkel néztem rá, ahogy neki szépen lassan egy óriási mosolyra húzódott a szája. Szemében tisztán láttam a perverziót, mire csak ennyit mondott
- Ezt vedd meg! - megforgattam a szemeim, majd elhúztam a függönyt. Idegesen öltöztem fel, a harmadik bikinit fel sem próbálva rohantam a pénztárhoz. Ahogy kiléptem a boltból megláttam Liamot, a szökőkútnál, épp autógrammot osztogatott. Odasétáltam és csak néztem az aranyos kislányt, aki One Direction-ös pólót viselt, hozzá illő karkötővel. Akaratlanul is hallottam a beszélgetést, amit velük folytatott. Hihetetlenül kedves, türelmes és aranyos volt a rajongókkal, elképedve hallgattam minden egyes szavát. Ez a régi Liamra emlékeztetett. Egy pillanatra rám nézett, amikor egy kislány rám mutatott, majd halványan elmosolyodott. Nem tudom hány percig állhattam ott, de mire észbe kaptam Liam már kezemnél fogva vezetett az egyik padhoz. Kíváncsian figyeltem minden mozdulatát, majd teljes testemmel felé fordultam.
- Az előbb nagyon aranyos voltál velük. - néztem mélyen a szemébe, mire elmosolyodott.
- Imádom őket, miattuk tartok ott, ahol most.
- És a kislány miért mutatott rám? - húztam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Azt mondták túl csúnya vagy hozzám, főleg így smink nélkül. Danielle-t szeretik. - nevetett mellettem, mire vállon ütöttem.
- Szemét. - néztem rá morcosan, mire hüvelykujjával végigsimított arcomon.
- Azt kérdezték, hogy ki vagy. És azt mondták, nagyon szép lány vagy. - mosolygott rám édesen, mire csak vigyorogtam. - Szerintem smink nélkül is gyönyörű vagy, sőt. - ujja már az ajkamnál járt, s én csak elképedve figyeltem szavaira. Magamban próbáltam észhez téríteni magam, így gyorsan felálltam, és húztam magam után Liamot is. Odaértünk Audrináékhoz, és már indultunk is. A nap hátralévő részében, megbeszéltük a holnapi utazás részleteit, de továbbra sem tudjuk, hová is megyünk. Késő délután elfáradva dobtuk le magunkat a kanapén.
-Figyelj Adele, bocsi, hogy kettesben kellett elmenned vele, nem gondoltam hogy felajánlkozik. - nézett rám barátnőm bűnbánóan. Este alig vártam, hogy reggel legyen.
A telefonom hangjára ébredtem, ugyanis üzenetem jött. Még félig csukott szemmel meredtem képernyőre, majd egy ásítást kíséretében megnyitottam az üzenetet.


- Na várod már, hogy láthass? - olvastam fel, majd felhúzott szemöldökkel válaszolt Liamnak.
- Áhh, szóval már kora reggel én járok a fejedben?!

Jött még egy üzenetem, de semmi kedvem sem volt még kora reggel beszélgetni. Ledobtam a telefonom az ágyra, majd csigalassúsággal elkezdtem készülődni.
Felvettem egy fehér inget, egy rövid farmer nacit, fehér Converse-vel és egy fekete kalappal. Feldobtam egy alap sminket, összeszedtem a dolgaimat, beledobáltam a barna táskámba, levittem a bőröndöm a nappaliba, és pár perc múlva, már dudáltak is. A csomagokat Niall segített betenni a kocsiba. A fiúk magán repülőjén igazán kényelmes volt utazni, az ismeretlen helyre. Már egy órája utaztunk, mindenki bealudt, kivéve engem. Lehunytam a szemem, az ütemes zene pedig üvöltött fülemben. Kizártam a külvilágot, csak én voltam, és a zene. Leghátul ültem, a többiek elől aludtak csendesen. Perrie, Eleanor és Danielle csak később csatlakoznak hozzánk.
Azt hiszem már félig aludtam, amikor egy kéz hozzáért a combomhoz. A jéghideg érintésbe beleborzongtam, s ijedten nyitottam ki a szemem. Liam ült mellettem, szemeivel előre nézett, de kezei továbbra is rajtam pihentek. Borostája csak még ellenállhatatlanabbá tette. Rózsaszín ajkai egymáson pihentek, de amikor meg akartam szólalni, lecsitított. Gyönyörű szemeivel engem bámult, s mikor leállítottam a zenét, arra lettem figyelmes, hogy kezei egyre feljebb csúsznak. Még épp időben állítottam meg, lesepertem magamról kezét, ő pedig csak vigyorogva figyelte mit csinálok.
- Annyira imádom, ahogyan próbálod távol tartani magad tőlem. - nevetett fel. Mérgesen néztem rá, majd felé fordultam.
- Ne csináld ezt velem. - néztem rá szinte már könyörgő tekintettel. Közelebb hajolt, megsimogatta az arcom, majd adott az arcomra egy lány puszit. Komolyan nem értem ezt a viselkedést, teljes zavarodottság.
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Magam sem értem miért csinálom ezt. De ahhoz tartom magam, amit azon az estén megbeszéltünk. - hajtotta le a fejét. - De mért vagy ennyire gyönyörű? Néha annyira kívánlak, hogy az már nevetséges. - suttogta alig hallhatóan, mire halványan elmosolyodtam, s lehajtottam fejem zavaromban. Az államnál ujjaival emelte fel fejem, mélyen néztünk egymás szemébe. Elbűvölő mosolyát újra megvillantotta, amit szemei csak még elbűvölőbbé tettek. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor már én sem tudtam az érzéseim, és a vágyam kordában tartani. Arcát kezeim közé fogtam, felágaskodtam, azonban ajkaink még nem értek össze, kezeivel csípőmnél körbe ölelt. Annyi távolság még volt köztünk, hogy szemébe tudjak nézi, de mikor lehelete súrlódott bőrömmel, egy szenvedéllyel teli csókban forrtunk össze. Nyelvünk kétségbeesetten keresték egymást, s mikor utat törtek maguknak, egy szorítást éreztem fenekemen. Belemosolyogtam csókunkba, hátam pedig a hideg ablaknak ütközött. Lábaim dereka köré fonódtak, s közben a fülem mögötti részt csókolta, és harapdálta. Szánkat halk nyöszörgések hagyták el, mire páran megmozdultak álmukban. Szívem olyan hevesen vert, mint még soha, szám biztosan kiszáradt volna, ha ő nem tartja nedvesen. E gondolat miatt kissé elpirultam, s eltoltam magamtól, ajkunk lihegve vált el egymástól.
- Talán ezt még sem kéne...- néztem szemébe, mire ő újra megmarkolta fenekem, s csókolni kezdett. Számról letért az államra, majd a nyakamra is. Körmöm tarkóját karmolászta, s éreztem az egyre dudorodó nadrágját. Ajkaimba haraptam mikor megtalálta a gyenge pontom. A kulcscsontomnál  időzött egy darabig forró csókokat lehelve rá.
-N-ne...ne itt. - abbahagyta a lágy csókokat, s bólogatva engedett el.
- Igazad van, ne haragudj. - ült vissza mellém, mire a gép landolt. A többiek ébredeztek, mi pedig nem értettük mi folyik itt, hiszen még nem értünk oda. Vagy legalább is Liam ezt mondta. Pár perc múlva a stewardess bejelentette, hogy Peazer kisasszony épp most csatlakozik hozzánk. Én csak értetlenül figyeltem mi történik. Liam előre sétált, s akkor pillantottam meg egy gyönyörű hajzuhatagot, amin Liam épp egy puszit ad az arcára. Azt hiszem ez jó jel, ha már nem is ad neki csókot...ugye?
De mégis, mintha a szívembe ezer kést szúrtak volna, s szótlanul nyeldestem a helyemen.

10. fejezet

10. fejezet

I hate you

* Liam szemszöge *
Biztos vagy benne, hogy nincs szükséged rám? - rámosolyogtam, mire ő egyre feszültebb lett, azonban tekintete rajtam maradt. Láthatóan elég kényelmetlen volt neki ez a helyzet, ami viszont engem elégedetté tett.
- Nincs! - mondta ki gyorsan, mint aki határozottnak próbálnak látszani. Talán, ha nem ismerném, be is dőlnék neki. Ekkor már szemeit a padlóra szegezte, fejét pedig elfordította.
- Már pedig én itt maradok. - közel hajoltam hozzá, kék szemeiben megcsillant a helységben világító lámpa fénye.  Egyre szaporodó légzését éreztem bőrömön, szempillái megrebbentek, szemöldökét összehúzta, majd elnevettem magam. Kezemmel a pulton támaszkodtam, ő pedig csak meredt rám nagy szemeivel. Kezemmel ajkaihoz értem, majd ujjbegyemmel megpöcköltem az alsó részét. Hirtelen felkapta a fejét, ellökte a kezem, és felállt. Hihetetlen milyen könnyen dühbe lehet hozni, ezt a ránézésre békés lányt.
- Egyszerűen csak kerülj el. Olyan nehéz ez? - húzta fel szemöldökét, majd kiballagott a konyhából. Visszaültem a székre, homlokom kezeim közé temettem. Mosolyogva gondoltam vissza az előbb történtekre, ahogy hozzáértem, puha ajkaihoz, majd ingerülten utasított valamire, amit ő maga sem képes megtenni. Elég egyértelmű, hogy én is meghívott vagyok, ha ennyire nem szeretne látni, egyszerűen csak otthon kellett volna maradnia. Pedig engem szimplán a jó szándék vezérelt, de nem tudok mit tenni, ha a közelemben van, ilyenné válok, és élvezem, ha látom rajta azokat az árulkodó jeleket, amiket már volt alkalmam megtapasztalni, így pontosan tudom mi zajlik le benne.
A nevem kiáltására kaptam fel a fejem, a nappaliban körben ültek az emberek, a szőnyegen pedig egy üveg volt lefektetve. Eleanor és Audrina között foglaltam helyet. Körülöttem mindenki izgatottan várta a kérdéseket.  Az első, aki pörgetett Lou volt. Mindenki ijedten nézte az üveget, hiszen Louis kérdési eléggé perverzek.
- Oké, felelsz vagy mersz? - vigyorgott Harryre, aki persze rögtön rávágta a merek szócskát. Erősen töprengett a megfelelő feladaton, amikor felugrott ordibálva.
- Megvan! Megvan! Ez az! - mindenki kíváncsian pásztázta ezt az őrült embert, akit a barátomnak mondhatok, sőt szinte már testvérnek. Őszintén sajnálom magunkat, de El-t jobban. - Csókold meg a jelenlévők közül azt, aki a legfiatalabb! - emelgette a jobb szemöldökét, mire mindenki nevetett. Igen, ez Louis.
- De hát az én vagyok! - mondta meglepetten Harry. Ránéztem Adele-ra, aki épp próbált megbújni Perrie mellet, nehogy valaki észrevegye. nem szólaltam meg, csak ajkamba haraptam, és térdemre könyököltem. Tekintetünk pár másodpercre összefonódott, amikor Audrina megszólalt.
- Harr mikor is születtél? Február 01? Nem? Adele pedig Július 23. Vagyis te vagy az idősebb! - vigyorgott Harryre, aki csak értetlenül hallgatta az egészet. Telefonom rezgése zökkentett ki a játékból. Mikor  megláttam Danielle nevét a képernyőn, felálltam és félrevonultam.
-Szia gyönyörűm. - mosolyogtam, bár ő nem láthatja.
- Már úgy hiányzol. - mondta selymes hangján, majd nekidőltem a falnak, kilátást nyerve a többiekre, akik lelkesen figyeltek a feladatát végrehajtó személyre.
- Te is. Mikor is érkezel? - néztem én is a konyha felé, és akkor megpillantottam vállára omló szőke haját, amit a füle mögé tűrt. Harry lassan megsimította Adele arcát, majd megcsókolta. Telefonom erősen szorítottam, majd nagyokat nyelve tértem vissza barátnőm aggódó hangját hallva.
- Bocs, most le kell tennem, majd hívlak. - nyomtam bele a zsebembe, majd a párossal egyetemben tértem vissza a társasághoz.

* Audrina szemszöge *

Elégedetten néztem Niall-re, aki csak nevetéssel jelezte véleményét erről a feladatról. Bár ahogy láttam nem esett nehezükre megcsókolni egymást, így nem tettem semmi rosszat, csak közöltem egy tényt, miszerint Adele a legfiatalabb közöttünk. A következő, aki pörgetett Harry volt, Niall lett a célpont.
Ránéztem Adele-ra, haját igazgatta, miközben kétségbeesett tekintete elárult mindent. Féltve pillantott Liam-ra, mintha valami rosszat tett volna, és most bűntudata van. Ismerem ezt a nézést, és ez nem takat semmi jót. Harry vigyorogva figyelte a mellettem ülő fiút, majd felcsillant a szeme.
-Mi volt a legextrémebb hely, ahol csináltad? - nézett Niall-ra, és rám felváltva. Egyértelmű volt Harry célzása, de alaptalan, hiszen még nem történt semmi köztünk. Niall egy darabig nem válaszolt, összekulcsolta a kezünket, megköszörülte a torkát, majd válaszolt.
- Ööö, nem tudom, talán a fürdő. - szavai hallatára belehasított a szívembe, hiszen tudtam kivel történt meg. Sőt, minden kis apró részletet ecsetelt, az akkor még barátnőmnek nevezett lány. Akkor sem viseltem el egyszerűen, de most, hogy újra felhozódott, újra előjöttek a régi érzelmek.
Niall arca ismét fájdalmat tükrözött, ugyanaz a szenvedés csillant meg szemeiben, amit már rég nem láttam. Nyugtalannak és feldúltnak éreztem magam. Tudni minden egyed részletet akkor, zavaró volt, és kissé nyomasztó, most azonban szinte kínzó. Természetes, hogy voltak előttem is kapcsolatai, de ezeket mind végig figyelemmel kísértem, most pedig én állom a barátnő szerepben. Mi van, ha a mi kapcsolatunknak is ez a sorsa? Úgy érzem szeretem, és ez olyan mélyről ered, melyet nagy nehézségek árán lehet csak kiirtani.
Magam elé meredve bámultam a játékhoz használt üveget, szemem elázott a benne összegyűlt könnytől. Tompa zajok csapták meg fülem, de nem reagáltam semmire. Csak ez járt a fejemben, hogy egyszer a köztünk lévő kapcsolatnak is vége lesz. És tudni, hogy egyszerre veszíthetnek el egy csodálatos szerelmet, és egy régóta tartó, erős barátságot, felettébb aggasztó. Szívem nem bírta feldolgozni az agyammal kreált csalódottságot, pillanatnyi sokk érte, miközben szívem után loholt. Szinte hallottam a keserves kiáltást, amint a tudatalattim próbált jelezni nekem, hogy minden rendben. Fokozatosan tértem magamhoz a traumából, Niall homályos, és kétségbeesett alakja tornyosult felém, miközben én feküdtem, egy sötét csupán az égősorral bevilágított szobában. A nevem mondogatta, miközben rázta egész testem. felültem és Adele aggódó tekintettel vizsgált, majd kérdezgette, hogy jól vagyok-e. Nem tudtam mi történik, az előbb még nevetgélve játszottunk a nappaliban, most pedig itt fekszem egy szobában, és nem emlékszem, hogy kerültem ide.
-Igen, jól vagyok. - kaptam a fejemhez, ami iszonyúan fájt.  Niall hozott egy pohár vizet, majd leült mellém.
- Azt hiszem elvesztetted az eszméleted. - simogatta meg az arcom, puha ujjaival.
- Igen, mintha sokkot kaptál volna. Mint én, amikor anyu meghalt. - rágta idegesen a körmét barátnőm, mire a többiek is beljebb léptek az ajtóból.
- Értem. De most már jól vagyok, nyugi. - mosolyogtam rájuk, remélve, hogy aggódásuk enyhül. - Sajnálom. - húztam félre a számat, mire Perrie is leült mellém. Kínosan éreztem magam, nem szerretnék teher lenni senki számára.
- Ne sajnáld, nem a te hibád. Ilyen bárkivel előfordul, csak azt nem értem mi miatt tört ez rád. Hiszen az érthető volt, amikor Adele-lal történt ez, mert az egy haláleset volt, de mi csak játszottunk. - simogatta meg a karom. - biztos, hogy jól vagy? - kérdezte még egyszer, de miután határozottan bólogattam egyet, arcán tisztán látszódott a megnyugvás. - Akkor mi megyünk is, nem zavarunk tovább, pihenj csak. De nehogy haza merészelj menni, jobb ha itt maradtok, elég nagy ez a ház, elfértek. Ugye Liam? - tette fel a kérdést, ami inkább utasításnak hangzott. Liam ugyanis pár hete Niall-lal egy házban él, szerintünk is könnyebb a koncertek miatt is, és így van társaságuk.
Liam szó nélkül bólintott egyet, majd kisétáltak a szobából. Niall betakart, megigazította a párnát, majd megpuszilta a homlokom.
- Biztos nem baj, ha maradok? - néztem rá hunyorítva, amikor egy éles fájdalom hasított a fejembe, majd egy könnycsepp legördült az arcomon. Niall azonnal leült az ágy mellé egy székre, erősen tartotta a kezem, majd a telefonja után kapott. Kíváncsian füleltem vajon mit csinálhat, ugyanis a fájdalom miatt nem bírtam kinyitni a szemem. Oldalra fordultam és Niall egy orvossal beszélt. Kivettem a telefont a kezéből majd kinyomtam. Mérgesen nézett rám, aztán adott egy lázmérőt.
- Akkor legalább ezt nézzük meg! - felemelte a karom, és betette a lázmérőt. Szakadatlanul figyelt, amíg nem csipogott. - Te jó ég! 39°-os lázad van, biztos, hogy emiatt lettél rosszul. Hozok gyógyszert, maradj itt! - utasítására érdekesen néztem rá, hiszen ebben az állapotban még felállni sincs erőm, nem hogy még menni is. Egyre melegebb lett a szobában, hajam homlokomra tapadt, testem izzadt. Elkezdtem megszabadulni a ruháimtól, csak a fehérneműim maradtak rajtam. Niall szinte berontott a szobába, egy halom gyógyszerrel a kezében, majd amikor meglátta, hogy kitakarózva, ruha nélkül fekszem az ágyban, ledobta a gyógyszereket az éjjeliszekrényére, majd gyorsan betakart.
- Mit csinálsz? Még jobban meg szeretnél fázni? - tett a számba egy aszpirint, majd a számhoz tette a poharat. Nevetve kortyoltam bele a vízbe, majd felpillantottam az előttem álló, gyönyörű látványt nyújtó fiúra. Kék szemei most is épp olyan vadítóak voltak, haja anélkül is tökéletes, hogy bármit csinált volna vele. Egy ideje néztem, s  már legalább a 4. gyógyszert adta be nekem, mikor édesen elmosolyodott, majd letette a poharat.
- Mi az? - tolt beljebb az ágyon, majd mellém helyezkedett. Nem szólaltam meg, csak lejjebb húztam, így már ő is fekvő állapotban volt. Gyengéden átöleltem, fejem mellkasán pihent, s vele együtt emelkedett minden egyes levegővételnél.
- aranyos vagy, ahogy itt aggódsz értem. - emeltem fel a fejem, mire elmosolyodott. - valójában  rosszabb vagy, mint anyu, de sebaj. - nevettem el magam, majd feljebb húztam magam, ő pedig csókra várva hajolt közelebb hozzám. Két ujjammal elfordítottam fejét, majd adtam egy lágy puszit az arcára. Ajkaim hosszan érintették sima bőrét, mire p csalódott arckifejezéssel visszahajtotta fejét.
- Amíg beteg vagyok, csak ennyit adhatok. - megpusziltam a mellkasát, majd lehunytam a szemeim.
- Nekem az is csodálatos, ha láthatlak. - motyogta a hajamba, szinte alig hallhatóan. Hosszú ideig ebben a pózban feküdtünk, majd hirtelen kirázott a hideg, majd egyre jobban reszkettem.
- Ennyire fázol? Az előbb még meleged volt. - mondta halkan, miközben simogatta a fejem.
. I-igen. -feleltem remegő hanggal. Niall kibújt szorításom alól, könnyedén felemelt, kinyitotta a fürdőbe vezető ajtót, majd a lábával behajtotta. Óvatosan letett, odament a fürdőkád elé, majd megnyitotta a csapot. Lábujjammal babráltam az alattam lévő szőnyeg puha anyagát, majd összekulcsolt karokkal néztem tovább Niall-t. Szemeim alig bírtam nyitva tartani, ásítottam egy hatalmasat, majd a szőkeségre meredtem. A csempének támaszkodva próbálta beállítani a víz hőmérsékletét, majd amikor sikerült, visszafordult, lassan a hátamhoz sétált. Jéghideg ujjait éreztem hátamon, hátra omló hajam előre rakta, majd a melltartóm kapcsolójához ért. Amint eljutott az agyamig a szituáció, próbáltam volna ellenezni, de a láznak köszönhetően, ahhoz sem volt erőm, hogy megforduljak. Fagyos érintése hatására egész testem libabőr borította. Hosszasan elidőzött vállam cirógatásával, ami még ennél is jobban előhozta nyugtalanságom. Szégyenlős énem feléledt, úgy éreztem ennek még nincs itt az ideje. Nehézkesen megérintettem vállamon pihenő kezét, ő azonban egy forró csókot nyomott égő nyakamra, mire egész testemmel beleremegtem. Ráérősen húzta egyre lejjebb karomról az anyagot, közben ajkaival tovább kényeztetett. Amikor a ruhadarab a földre került, sóhajtottam egyet, majd hátra hajtottam fejem, mire Niall hasamnál átkarolt, s adott egy lágy csókot remegő ajkaimra.  Kezei csípőmről komótosan haladtak alsóneműm felé, beleakasztotta hüvelykujjait, majd elém sétált, s ahogy bugyim csúszott egyre lejjebb, ő is fokozatosan guggolt le elém. Felemeltem az egyik lábam, megkapaszkodtam vállában, majd kiléptem belőle. Félre dobta, felállt derekamnál közre fogott, közel húzott magához, orrom súrolta az övét. Szívem dübögését szinte hallani lehetett, kezeim egy nyárfalevélhez lehetett volna a legjobban hasonlítani. Ezt észrevéve, összekulcsolta kezünket, s tőlem pár milliméterre villantotta meg ezerwattos mosolyát, nem mintha nem lett volna már elég ok rá, hogy szívem végképp felmondja a szolgálatot. 
- Gyönyörű vagy. - szavai hallatára elmosolyogtam, tekintetem a padlóra szegeztem. Ujjaival felemelte fejem, majd megcsókolt, de ez most más volt. Ez nem egy átlagos csók volt, őszintének tűnt, ami tele van különböző érzésekkel. Szenvedéllyel, vággyal, gyengédséggel...de amit egészen különösnek találtam az az, hogy most éreztem először, hogy tényleg szeret. Nem azzal a szeretettel, mint ezelőtt, mert az a baráti kötödést jelentette,  hanem igazi, tiszta szerelemmel.  

Érintései hatására némi pír fedeztem fel, a tükörben lévő lány arcán. Szégyenlősen megfogtam kezét, amíg beszálltam a kádba. Lábaim csigalassúsággal merültek el a hideg vízben, s amikor leültem benne halkan felsikítottam.
- Ez nagyon hideg. - néztem fel Niall-ra, akinek viszont nagyon is tetszett ez a helyzet. 
- Ez egyáltalán nem hideg, csak te érzed annak. - lépett be a kádba, majd mögöttem leült a kád szélére. Forró ajkai nyakamhoz tapadtak, lábai combom érintették. Melegsége megnyugtatott, s így már kevésbé volt fájdalmas a víz hőmérséklete. Óvatosan elkezdte nedvesíteni a hátam, szemeim összeszorítottam, olyan volt mintha jégkockák csúszkálnának testemen. Halkan felszisszentem, és megszorítottam a lábát.
- Le kell hűlnöd, mindjárt kiszállhatsz. - hajolt le arcomhoz, és adott rá egy gyöngéd csókot. Egy kis idő után, felemelt derekamnál fogva, letett a puha szőnyegre, majd egy sötétkék töröközővel tekert körbe. A nyakamnál lévő résznél maradtak kezei, közel jött, homlokunkat összeérintette, és megcsókolt. Amikor egy pillanatra lábujjai hozzám értek megugrottam.
- Teljesen átfagyott a lábad, még a végén te is beteg leszel. - öleltem meg szorosan, amire csak egy dehogy volt a válasza. Bevezetett a szobába, majd odasétált a szekrényhez, kivett egy melegítőalsót, és egy zöld felsőt, amíg én elhelyezkedtem az ágyon. Betakaróztam, Niall magyarázott valamit, de az álmosság eluralkodott rajtam,  s szemeim lehunytam. 

* Adele szemszöge *
Integetve csuktam be a többiek után az ajtót, majd lehuppantam a kanapéra. Lábaimmal idegesen rugdostam az előttem lévő asztalt, amikor fentről vízcsobogást hallottam. Kezeim egyre jobban remegtek, így összekulcsoltam őket magam előtt, furcsa volt ez a nagy csend. Körülnéztem a szobában és megpillantottam egy polcot, ami tele volt képekkel. Kíváncsian odasétáltam, a legtöbb kép a bandáról volt, de akadt pár a családról is. Niall édesanyja mindig is szimpatikus volt nekem, s mikor legutóbb volt alkalmunk találkozni vele, elég jól összebarátkoztunk. 
Halk zaj csapta meg a fülem, mintha valaki beszélt volna. Körbenéztem a házban, de nem volt itt senki. Odasétáltam az ajtóhoz, neki dőltem, hátha így értek is valamit belőle, de nem használt. Érdeklődően fogtam meg a kilincset, majd amikor résnyire kinyitottam, ajkaimba haraptam, és kiléptem. Azonnal éreztem fedetlen lábaimon a hűvös levegőt, kifújtam a levegőt, és észrevettem, hogy a lépcsőn ül. Sötét haja láttán, még háttal sem volt megtéveszthető. Lassan odalépkedtem, és leültem mellé. Kezeimmel lábaim dörzsöltem, hátha ad egy kis melegséget. Egyikünk sem szólalt meg, csak az égre meredve hallgattuk az esti tücskök ciripelését, a szomszéd kutya idegesítő ugatásával együtt. Ütemes szuszogása elmosolyogtatott, oldalra pillantottam, szemei tükrözték az égen megjelenő csillagokat, telt ajkai rózsaszín színben pompáztak. Nagyokat nyelve figyeltem tökéletes vonásait, majd az úttestre terelődött a figyelmem egy kiscica aranyos nyávogása miatt. Odasétáltam hozzá, szemei zölden világítottak, szürke szőre selymesnek és puhának tűnt. Azonnal Harry jutott az eszembe, édes a macskák iránti rajongása, göndör fürtjei csak még jobban azzá tették. 
 Leguggoltam hozzá, de mielőtt megsimogathattam volna, elszaladt. Felálltam, hátrafordultam, Liam nevetve figyelte mit csinálok. Mérges fejjel visszasétáltam hozzá, majd ismét helyet foglaltam, e mellett a hihetetlenül gyorsan hangulat váltó fiú mellé. Állam térdemre helyeztem, és úgy tépkedtem a mellettem lévő füvet.
- Tőled még a macska is elmenekül. - gúnyolódott nevetve, mire felé fordultam, a korlátnak támasztva hátam. 
- Ha ha. - fintorogtam, mire csak közelebb csúszott hozzám.
Próbáltam nem belenézni a szemébe, nem akartam újra Liam áldozata lenni. Sóhajtott egy nagyot, majd az előttünk elhaladó kocsira meredt. Míg nem láthatta arcom, elkezdtem gúnyolódni, és a nyelvemet nyújtogattam. Szemeim lehunyva fintorogtam felé, majd amikor egy hideg ujj ért arcomhoz abbahagytam, és félve, félrehúzott szájjal nyitottam ki szemeim. Lia kezei simogatták arcom, testével egyre közelebb került hozzám. Tekintetünk összefonódott, s elmeredtem abban a mogyoróbarna szemekben, amik mindig képesek elvarázsolni, bármennyire is szeretnék ellenállni. Lehelete égette bőröm, melyet orra hidege kiváltott. Homlokunkat összeérintve vettem hatalmas levegőket, aminek hatására szám teljesen kiszáradt. Liam arcizma erősen megfeszült, arcán mind tisztán kivehető volt. Kezem elkezdte szorítani. Fájt, de szemöldököm összeráncolva hallgattam.
- Utállak. - szűrte ki fogai közül. Határozott volt, ám szemei mégis tükrözték az igazat. Elmosolyodtam, lehunytam a szemem, majd válaszoltam.
- Hazudsz. - suttogtam alig hallhatóan. Lehajtotta fejét, de keze arcomon pihent. 
- Pedig kellene. - csuklott el hangja, mire szemeim kinyitottam, s egy könnycsepp legördült az arcomon.

9. fejezet

9. fejezet

Pár perc szenvedély

Ráérősen pakolgattam a szobámban, miközben kellemesen hallgattam az esőcseppek kopogását a párkányon. A folyamatos esőzést már megszoktam, az esernyő alapvető kellék, amely mindennap a táskám aljára dugok, remélve, hogy nem lesz rá szükség. Ellenben Adele-lal, aki még a mai napig irtózik a sötétségtől, és a vihartól. Egész testem beleremegett egy hatalmas villámba, amely a szívbajt hozta rám. Ijedtemben eldobtam az összes kezemben lévő sminkes kelléket, és ezek az sem segített, hogy az én egyetlen lakótársam berontott a szobámba, úgy mint egy őrült. Idegesen guggoltam le, és szedtem fel a szemceruzát, ami szép kis foltot hagyott a szőnyegemen. Oldalra néztem, és egy nagy, a takarómból kreált hegyet pillantottam meg, melyből csak pár apró lábujjacska kandikált ki.

- Ideje lenne hozzászoknod ehhez az időjáráshoz, vagy legalább próbáld meg elkerülni ezeket a pánik rohamokat. Nem leszek itt midig, hogy megnyugtassalak.- bújtam oda barátnőm mellé. 

- Ahogy a múltkor sem - panaszkodott mellettem, mint egy hisztis óvodás, majd lerántotta magáról a takarót.

- Épp erről beszélek, akkor szerencséd volt, hogy épp erre járt Nicole! - löktem kicsit oldalba. Ki pillantottam az ablakon, és a szemeim kikerekedtek, ha eddig esett, akkor most ránk szakad az ég.

- Ööö, aha, persze. Még jó! - nyögdécselt, majd kínos nevetésbe kezdett, amit azonnal kiszúrtam.

- Te meg mit rej... * One way, or another, I'm gonna find ya * - mondatom nem tudtam befejezni, az éjjeli szekrényemen lévő telefon miatt, ami mindig olyan jól tud időzíteni. A képernyőn Niall neve virított, ezért rögtön fel is vettem. - Szia. Miért? Oké, megkérdetem. - Audrinára néztem. aki értetlenül hallgatta beszélgetésem. - Hogy nyolckor? Persze, nekünk jó. Audrina figyelj csak, mára ne tervezz semmit, megyünk Niall-höz.

- Mi? Neeeeeeeeem éééééén neeem megyeeek! - suttogott őrülten előttem, de nem reagáltam rá.

- Ó! De hogy is, nagyon szívesen jön, de vigyünk valamit? Oké, szia, puszi! - Épphogy letettem, barátnőm mérges arcával találtam szemben magam. Elnevettem magam, majd folytattam a pakolászást. Pár óra otthoni munka után, elkezdtem készülődni. Feltettem egy enyhe sminket, egy farmer short, egy fehér, csipkés top, és egy fekete Vans cipő mellett döntöttem. Felkaptam a táskám, beledobtam a telefonomat, és még pár pipere dolgot, majd szóltam Adele-nak, és már indultunk is.

Félúton meg kellett állnunk, mert pirosra váltott az egyik közlekedési lámpa. Türelmetlenül doboltam a kormányon, miközben az ablaktörlő ide-oda ugrált. Adele-ra pillantottam, aki éppen a nadrágján lévő hatalmas szakadást babrálta. Felsője egy bő, hatalmas kék cicaszemekkel, orral és szájjal díszített. Ezen elnevettem magam, mire ő is felfigyelt.

- Mi az? - nézett rám értetlenül, miközben egy tincset füle mögé tett.

- Semmi. - kuncogtam a kezembe - Na várod már, hogy láthasd Niall-t? - mosolyogtam rá.

- Niall-t? Miért kéne nekem látni Niall-t? - fintorgott értetlenül, majd én is felfogtam mit mondtam.

- Ja bocsi, Liamot. - vigyorogtam rá szélesen, mire ő csak a fejét fogta, nevetését visszafojtva.

- Remélem, nem jön. - nézett ki az ablakon, majd a lámpa sárgára váltott majd zöldre, és már gurultunk is tovább.

- Lemaradtam valamiről? - kérdeztem, a zebrán átkelő gyalogosokra figyelve.

- Nem. semmiről. Egyszerűen felfogtam a tényt, hogy Danielle igen is létezik, és hiába erőlködöm, ennek semmi értelme. - magyarázott a kezével mutogatva, de félszememmel figyeltem arckifejezését is, ami elég meggyőzőnek tűnt, ezért nem firtattam tovább, bár elég furcsának tűnik ez a hirtelen megvilágosodás.

Az út további része nyugisan telt, és szótlanul egészen addig, amíg egy kereszteződésben elém nem hajtott egy fekete BMW. Azonnal rátapostam a fékre, hirtelen azt sem tudtam mi történik, csak egy kopasz férfi szállt ki az autóból ordibálva. Nem értettem mit beszél, tisztán látszott rajta, hogy nem éppen józan. Egy jó ideje mondta a magáét, és rángatta a kocsi ajtaját, mi pedig idegesen ültünk a kocsiban. Jobbnak láttuk, ha nem szállunk ki. Elindulni azonban nem tudtunk, mert a kocsi előttünk, a hátunknál felsorakozva az autók, reménytelen.

- Ostoba, szőke agyú lotyók! Még vezetni sem tudtok? - repült egy jó adag nyál a kocsi ablakára, a fröcskölős szájú, idegbeteg és ráadásul részeg sofőrtől. Ezt megelégelve szálltunk ki, szinte egyszerre a járműből, ajtaját becsaptam majd a fülemhez tettem a telefonom.

- Ha most rögtön nem fejezi be, hívom a rendőrséget! - fenyegettem meg, hamisan.

- Miről beszélsz? Te törted össze a kocsimat! - jött közelebb hozzám, mire meg sem mozdultam. Féltem ugyan, de próbáltam leplezni a határozottságommal. 

- Igen? Én egy karcolást sem látok a maga autóján, amit nyilván nem tisztességes úton megszerzett pénzen vett. Ja és hagy jegyezzem meg, hogy mellesleg maga részeg. Nem is kicsit. Az egyetlen aki megütheti a bokáját az maga! Nos, vagy eláll az útból vagy már hívom is. -álltam a pasas szúró tekintetét. mire ő bepöccent és elindult felém.

- Hé, álljon csak meg. - szólt utána Adele, mire a férfi megfordult, barátnőm pedig nemes egyszerűséggel ágyékon rőgta, pont bele a közepébe. Meglepődve néztem, hiszen nem rég még Liam miatt sírdogált, most meg már azon kapom magam, hogy egy kőkemény, magabiztos nő lett belőle. Nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a földön térdelve nyöszörgött. Összepacsiztunk arrébb álltunk a kocsijával, majd elhajtottunk. Az úton még nevetgéltünk rajta, majd mikor megérkeztünk Audrina arca ijedtnek, és védtelennek tűnt.

- Már megint esik. - szólalt meg, majd egy villámnál összerezzent.

- Mennyünk be! - utasítottam barátnőmet. Kiszálltunk, lezártam a kocsit, majd barátnőm felől halk motyogást hallottam, mitha azt mondta volna, hogy " ne legyen itt". Becsengettünk, és Harry nyitott ajtót, hatalmas mosollyal az arcán. Fekete farmer volt rajta, fehér póló, v alakú kivágással a mellkasánál. aminek köszönhetően jól látszódtak tetkói. 

- Sziasztok, gyertek beljebb. Hűha, cuki a felsőd. - mutatott Adelera, még nagyobb vigyorral, mint az előbb. Ledobtuk a táskánkat, majd bementünk a konyhába. Őt kerestem a szememmel, de nem láttam sehol.

- Ha a szívtipródat keresed, az emeleten van, a szobájában. - mondta Louis, sörrel a kezében.

- Oké. - mosolyogtam rá és már indultam is a lépcső felé, felérve sötétség fogadott, de egy kis botorkálás után elértem egy ajtóhoz. Bekopogtam, de nem jött válasz, ezért benyitottam, felkapcsoltam a villanyt, de sajnos ez csak a vendég szoba volt. Tovább mentem pár lépéssel, biztos voltam benne, hogy itt lesz Niall. Lassan lenyomtam a kilincset, majd bekukucskáltam. Az ágyán ült, a laptopjával az ölében, de amikor észrevette, hogy itt vagyok letette maga mellé. 

- Szia szépség. - nézett rám, avval az elragadó mosolyával.

Oda sétáltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Póló hiányában, megvizsgálhattam izmos felsőtestét, beleharaptam a számba, szemébe néztem, majd megszólaltam.

- Máskor is lehetne hiányos az öltözéked. - jegyeztem meg hümmögve, mire ő csak elnevette magát. Beljebb ült az ágyon, maga mellé húzott, én pedig félig rajta feküdtem. Édes illatát mélyen beszippantottam. Olyan ez, mint amikor attól fosztanak meg, ami a legkedvesebb volt számodra, és csak hosszú idő után lehet újra a tiéd. Bár csak pár napja nem találkoztunk, iszonyatosan tud hiányozni ez a szőkeség. Az, ahogyan törődik az emberekkel, számára fontosak mások érzései, mindig azon törekszik, hogyan kedveskedjen az embernek, egyszerűen bámulatos.  Mellkasán, ujjaimmal köröket rajzoltam, lábam lábai között pihent. Így beszélgettünk hosszasan. Lágy simogatása, megnyugtató volt, az örökké valóságig tudtam volna vele csinálni a semmittevést. Még ha nem is addig, ettől kicsit tovább is tarthatott volna, mivel hangos kiáltás hallatszott lentről. Összenéztünk, majd egy nagyot sóhajtottunk majd felálltam. Megálltam az ágy előtt, és vártam, hogy ő is feltápászkodjon. Lezárta laptopja tetejét, felült, majd szorosan maga elé húzott. Lehajoltam, adtam a szájára egy lány csókot. Éppen elakartam húzódni, de a nyakamnál fogva visszatartott. Egy ártatlan pusziból, vad csókolózásba kezdtünk. Hátulról fogta combom, érintése forró volt, és gyöngéd. Térdem hajlatánál megállt a keze, majd az ölébe húzott, lábaim pedig dereka köré fontam. Szőke tincsei kényszerítették kezeim, hogy beléjük túrjak. Niall nyelve szép lassan utat tört magának, s mi úgy adtuk át magunknak a pillanatnak. Szívem mellkasomban szinte dübörgött, és könyörgött a folytatásért. Egyre szaporábban vettük a levegőt, kezei hátamon vándoroltak. Hajkoronám lomhán omlott vállamra, mely beárnyékolta heves tevékenységünket.

 Arcát kezeim közé vettem, és próbáltam visszatérni szellemileg, gondolva a többiekre, ugyanis bármikor benyithatnak. Aggodalmam hamar elmúlt, mikor ajkai nyakamhoz értek, forrón csókolták és harapták bőröm. Kényeztetése folyamatosan közeledett ajkaimhoz, állkapcsomnál tartott, mikor kissé magamhoz tértem, és megszólaltam. 

- Le kéne mennünk. - mondtam lihegve, miközben hüvelykujjam arcát  cirógatta.

- Csak...még...egy...kicsit - beszélt vontatottan, s mohón tapadt ajkaimra. Erősen tartott combomnál, majd óvatosan lefektetett az ágyra, fölém hajolt és a kulcscsontomnál folytatta amit abbahagyott. Kezei vállaim felett tartották testét, izmai megfeszültek, melyen kezeim kalandoztak. a levegő szinte izzadt a túlfűtöttségtől. Zavaró volt a pár centi távolság testünk között, nem bírtam tovább, megragadtam nyakát, lábaim összekulcsoltam felette, majd lehúztam magamhoz, s így már könyökölt felettem. Csókjai szenvedélyesek, vággyal telik ám mégis érzékiek. Minden egyes csókja, olyan számomra, mint egy adag levegő, szükségem van rá. Ujjaim tincseit súrolták, s szinte epekedtek azért, hogy meghúzhassák. Körmeim hátába mélyesztettem, majd végig húztam derekán. Erre Niall morgott egyet, és még erőteljesebben csókolt. A túloldalról hangos nevetés zavart meg, az éppen kibontakozó cselekvésünkben. Mellkasánál fogva eltoltam magamtól, mire meglepetten meredt rám.

- Mennyünk le, a többiek már biztos hiányolnak. - szavaimra elszontyolodott, lebiggyesztette ajkait, és olyan volt mint a kisfiú, aki épp nem kapott repetát s ezért szomorú. Adtam a szájára egy érzelmekkel teli csókot, amivel azt próbáltam közölni, hogy majd folytatjuk. 

- Rendben, de csak akkor, ha ma este nálam maradsz. - mondta sunyin vigyorogva. Felálltunk megigazítottam a ruhám, és a hajam, ő magára húzott egy pólót, megfogta a kezem majd elindultunk lefelé.

- Mondtam már, hogy jól áll a rövid naci? - húzogatta a szemöldökét, vigyorogva. 

- Nyugi, a rövidebbet neked tartogatom. - nevettem el magam, mire felcsillantak szemei.

- Tényleg? - pirult el kissé.

- Nem. - adtam egy puszit az arcára, és nevetve átkarolt a derekamnál.

* Adele szemszöge *

- De tényleg megrúgtad? - kérdezte nevetve Perrie, majd megérkezett a szerelmes pár is. Harry mellett foglalt helyet Niall, ölében pedig Audri.

- Uhh, az fájhatott - szisszentett fel Lou, érzékeny pontjára téve kezeit. Fél óra röhögés után, úgy döntöttünk megnázünk egy filmet, a többség a horror mellett voksolt, velem ellenben. Minden ilyesmi filmtől irtózok, de tőlem ez már megszokott. Harry kiválasztott egyet, berakta majd elhelyezkedtünk. A kanapén Zayn, Parrie, Lou és Eleanor. Niall és Audrina a fotelben, én és Harry a földön. A film felénél tartottunk, a főszereplő lány otthon maradt egyedül. Viharvolt, áramszünet, ijesztő körülmények, ráadásul egy pszichopata, aki gyilkol. Benyit az ajtón a férfi, hangos és ijesztő zenével alatta. És akkor nyitódott az ajtó, egy óriásit sikítottam, Harry nyakába ugrottam, mindenki halál nyugodtam ül, csak én és Perrie bámultunk rémülten az ajtóban álló Liamra. 

- Mi van itt? Miért néztek rám így? - tette fel a kérdést értetlenül, mire Zayn lecsitította, vette a lapot, hogy éppen egy  horror film kellős közepén vagyunk. Zavartam bámultam Liamra, kinek a tekintete találkozott az enyémmel, ekkor elmosolyodott, felénk sétált és leült csendesen Harry mellé. Motyogtam egy halk bocsi-t neki, kimásztam a képéből, és néztük tovább. A filmben épp egy erotikus jelenet következett, mivel a szomszédban buli volt. Lou és Harry persze rögtön hümmögtek és hahotáztak. Feszülten ültem egy helyben, és próbáltam nem ránézni valakire. Egy szúrós tekintetet éreztem magamon, oldalra fordítottam fejem, és Liam barna szemei meredtek rám.

- Mi az? - kérdeztem tőle fintorogva. ő csak nevetett, majd visszafordult. Megráztam a fejem, majd fújtattam egyet. Idegesen felálltam, és feloltottam a villanyt. Azonnal jöttek a "hé" , " na" , "oltsd már le!" szavak.

- Jól van na, nem kell leharapni a fejem. - besétáltam a konyhába, és végre itt világosság volt. Kivettem egy üdítőt, leültem a pulthoz, majd unottan szürcsölgettem, sós mogyorót rágcsálva, és ekkor megjelent Liam. Megforgattam a szemem, majd elfordítottam a fejem. 

-nem bírod a romantikát? - félre húztam a szám gúnyosan, majd feleltem.

- Ezt én is kérdezhetném, mivel te is itt vagy. - húztam fel a szemöldököm, majd leült elém.

- Félsz. Vagy nem? - vett egy marékkal a mogyoróból, majd elhúztam előle a tálat.

- És? - vettem el egy kék szívószálat, majd avval iszogattam tovább.

- Vihar plusz horror film. Számodra nem túl jó párosítás, már csak egy áramszünet kell és megint bepánikolsz. Attól is halálra rémültél, hogy beléptem az ajtón. - nevetett flegmán.

- Az csak a jelenet miatt volt. Különben is mit érdekel az téged, ha én éppen itt szorongok, vagy zokogok a félelemtől? Menny vissza, és idegesíts mást. - oda csúsztattam a kis tálat, felém hajolt és megfogta az állam.

- Biztos vagy benne, hogy nincs szükséged rám? - mosolygott rám, nyeltem egy nagyot, és válaszoltam.

- Nincs! - mondtam határozottan, mire ő egyre közelebb jött.

- Már pedig én itt maradok. - ajkai már csak pár centire voltak az enyémtől, akadozva vettem a levegőt, majd egyszeriben elkapott egy érzés, az az érzés, amelyet hetek óta próbálok elkerülni. Sikeresen építettem egy falat, amin Liam semmiféle csábereje nem juthat át, erre ő csinál egy ilyet, és meginog bennem a határozott NEM Liam iránt.