10. fejezet

10. fejezet

I hate you

* Liam szemszöge *
Biztos vagy benne, hogy nincs szükséged rám? - rámosolyogtam, mire ő egyre feszültebb lett, azonban tekintete rajtam maradt. Láthatóan elég kényelmetlen volt neki ez a helyzet, ami viszont engem elégedetté tett.
- Nincs! - mondta ki gyorsan, mint aki határozottnak próbálnak látszani. Talán, ha nem ismerném, be is dőlnék neki. Ekkor már szemeit a padlóra szegezte, fejét pedig elfordította.
- Már pedig én itt maradok. - közel hajoltam hozzá, kék szemeiben megcsillant a helységben világító lámpa fénye.  Egyre szaporodó légzését éreztem bőrömön, szempillái megrebbentek, szemöldökét összehúzta, majd elnevettem magam. Kezemmel a pulton támaszkodtam, ő pedig csak meredt rám nagy szemeivel. Kezemmel ajkaihoz értem, majd ujjbegyemmel megpöcköltem az alsó részét. Hirtelen felkapta a fejét, ellökte a kezem, és felállt. Hihetetlen milyen könnyen dühbe lehet hozni, ezt a ránézésre békés lányt.
- Egyszerűen csak kerülj el. Olyan nehéz ez? - húzta fel szemöldökét, majd kiballagott a konyhából. Visszaültem a székre, homlokom kezeim közé temettem. Mosolyogva gondoltam vissza az előbb történtekre, ahogy hozzáértem, puha ajkaihoz, majd ingerülten utasított valamire, amit ő maga sem képes megtenni. Elég egyértelmű, hogy én is meghívott vagyok, ha ennyire nem szeretne látni, egyszerűen csak otthon kellett volna maradnia. Pedig engem szimplán a jó szándék vezérelt, de nem tudok mit tenni, ha a közelemben van, ilyenné válok, és élvezem, ha látom rajta azokat az árulkodó jeleket, amiket már volt alkalmam megtapasztalni, így pontosan tudom mi zajlik le benne.
A nevem kiáltására kaptam fel a fejem, a nappaliban körben ültek az emberek, a szőnyegen pedig egy üveg volt lefektetve. Eleanor és Audrina között foglaltam helyet. Körülöttem mindenki izgatottan várta a kérdéseket.  Az első, aki pörgetett Lou volt. Mindenki ijedten nézte az üveget, hiszen Louis kérdési eléggé perverzek.
- Oké, felelsz vagy mersz? - vigyorgott Harryre, aki persze rögtön rávágta a merek szócskát. Erősen töprengett a megfelelő feladaton, amikor felugrott ordibálva.
- Megvan! Megvan! Ez az! - mindenki kíváncsian pásztázta ezt az őrült embert, akit a barátomnak mondhatok, sőt szinte már testvérnek. Őszintén sajnálom magunkat, de El-t jobban. - Csókold meg a jelenlévők közül azt, aki a legfiatalabb! - emelgette a jobb szemöldökét, mire mindenki nevetett. Igen, ez Louis.
- De hát az én vagyok! - mondta meglepetten Harry. Ránéztem Adele-ra, aki épp próbált megbújni Perrie mellet, nehogy valaki észrevegye. nem szólaltam meg, csak ajkamba haraptam, és térdemre könyököltem. Tekintetünk pár másodpercre összefonódott, amikor Audrina megszólalt.
- Harr mikor is születtél? Február 01? Nem? Adele pedig Július 23. Vagyis te vagy az idősebb! - vigyorgott Harryre, aki csak értetlenül hallgatta az egészet. Telefonom rezgése zökkentett ki a játékból. Mikor  megláttam Danielle nevét a képernyőn, felálltam és félrevonultam.
-Szia gyönyörűm. - mosolyogtam, bár ő nem láthatja.
- Már úgy hiányzol. - mondta selymes hangján, majd nekidőltem a falnak, kilátást nyerve a többiekre, akik lelkesen figyeltek a feladatát végrehajtó személyre.
- Te is. Mikor is érkezel? - néztem én is a konyha felé, és akkor megpillantottam vállára omló szőke haját, amit a füle mögé tűrt. Harry lassan megsimította Adele arcát, majd megcsókolta. Telefonom erősen szorítottam, majd nagyokat nyelve tértem vissza barátnőm aggódó hangját hallva.
- Bocs, most le kell tennem, majd hívlak. - nyomtam bele a zsebembe, majd a párossal egyetemben tértem vissza a társasághoz.

* Audrina szemszöge *

Elégedetten néztem Niall-re, aki csak nevetéssel jelezte véleményét erről a feladatról. Bár ahogy láttam nem esett nehezükre megcsókolni egymást, így nem tettem semmi rosszat, csak közöltem egy tényt, miszerint Adele a legfiatalabb közöttünk. A következő, aki pörgetett Harry volt, Niall lett a célpont.
Ránéztem Adele-ra, haját igazgatta, miközben kétségbeesett tekintete elárult mindent. Féltve pillantott Liam-ra, mintha valami rosszat tett volna, és most bűntudata van. Ismerem ezt a nézést, és ez nem takat semmi jót. Harry vigyorogva figyelte a mellettem ülő fiút, majd felcsillant a szeme.
-Mi volt a legextrémebb hely, ahol csináltad? - nézett Niall-ra, és rám felváltva. Egyértelmű volt Harry célzása, de alaptalan, hiszen még nem történt semmi köztünk. Niall egy darabig nem válaszolt, összekulcsolta a kezünket, megköszörülte a torkát, majd válaszolt.
- Ööö, nem tudom, talán a fürdő. - szavai hallatára belehasított a szívembe, hiszen tudtam kivel történt meg. Sőt, minden kis apró részletet ecsetelt, az akkor még barátnőmnek nevezett lány. Akkor sem viseltem el egyszerűen, de most, hogy újra felhozódott, újra előjöttek a régi érzelmek.
Niall arca ismét fájdalmat tükrözött, ugyanaz a szenvedés csillant meg szemeiben, amit már rég nem láttam. Nyugtalannak és feldúltnak éreztem magam. Tudni minden egyed részletet akkor, zavaró volt, és kissé nyomasztó, most azonban szinte kínzó. Természetes, hogy voltak előttem is kapcsolatai, de ezeket mind végig figyelemmel kísértem, most pedig én állom a barátnő szerepben. Mi van, ha a mi kapcsolatunknak is ez a sorsa? Úgy érzem szeretem, és ez olyan mélyről ered, melyet nagy nehézségek árán lehet csak kiirtani.
Magam elé meredve bámultam a játékhoz használt üveget, szemem elázott a benne összegyűlt könnytől. Tompa zajok csapták meg fülem, de nem reagáltam semmire. Csak ez járt a fejemben, hogy egyszer a köztünk lévő kapcsolatnak is vége lesz. És tudni, hogy egyszerre veszíthetnek el egy csodálatos szerelmet, és egy régóta tartó, erős barátságot, felettébb aggasztó. Szívem nem bírta feldolgozni az agyammal kreált csalódottságot, pillanatnyi sokk érte, miközben szívem után loholt. Szinte hallottam a keserves kiáltást, amint a tudatalattim próbált jelezni nekem, hogy minden rendben. Fokozatosan tértem magamhoz a traumából, Niall homályos, és kétségbeesett alakja tornyosult felém, miközben én feküdtem, egy sötét csupán az égősorral bevilágított szobában. A nevem mondogatta, miközben rázta egész testem. felültem és Adele aggódó tekintettel vizsgált, majd kérdezgette, hogy jól vagyok-e. Nem tudtam mi történik, az előbb még nevetgélve játszottunk a nappaliban, most pedig itt fekszem egy szobában, és nem emlékszem, hogy kerültem ide.
-Igen, jól vagyok. - kaptam a fejemhez, ami iszonyúan fájt.  Niall hozott egy pohár vizet, majd leült mellém.
- Azt hiszem elvesztetted az eszméleted. - simogatta meg az arcom, puha ujjaival.
- Igen, mintha sokkot kaptál volna. Mint én, amikor anyu meghalt. - rágta idegesen a körmét barátnőm, mire a többiek is beljebb léptek az ajtóból.
- Értem. De most már jól vagyok, nyugi. - mosolyogtam rájuk, remélve, hogy aggódásuk enyhül. - Sajnálom. - húztam félre a számat, mire Perrie is leült mellém. Kínosan éreztem magam, nem szerretnék teher lenni senki számára.
- Ne sajnáld, nem a te hibád. Ilyen bárkivel előfordul, csak azt nem értem mi miatt tört ez rád. Hiszen az érthető volt, amikor Adele-lal történt ez, mert az egy haláleset volt, de mi csak játszottunk. - simogatta meg a karom. - biztos, hogy jól vagy? - kérdezte még egyszer, de miután határozottan bólogattam egyet, arcán tisztán látszódott a megnyugvás. - Akkor mi megyünk is, nem zavarunk tovább, pihenj csak. De nehogy haza merészelj menni, jobb ha itt maradtok, elég nagy ez a ház, elfértek. Ugye Liam? - tette fel a kérdést, ami inkább utasításnak hangzott. Liam ugyanis pár hete Niall-lal egy házban él, szerintünk is könnyebb a koncertek miatt is, és így van társaságuk.
Liam szó nélkül bólintott egyet, majd kisétáltak a szobából. Niall betakart, megigazította a párnát, majd megpuszilta a homlokom.
- Biztos nem baj, ha maradok? - néztem rá hunyorítva, amikor egy éles fájdalom hasított a fejembe, majd egy könnycsepp legördült az arcomon. Niall azonnal leült az ágy mellé egy székre, erősen tartotta a kezem, majd a telefonja után kapott. Kíváncsian füleltem vajon mit csinálhat, ugyanis a fájdalom miatt nem bírtam kinyitni a szemem. Oldalra fordultam és Niall egy orvossal beszélt. Kivettem a telefont a kezéből majd kinyomtam. Mérgesen nézett rám, aztán adott egy lázmérőt.
- Akkor legalább ezt nézzük meg! - felemelte a karom, és betette a lázmérőt. Szakadatlanul figyelt, amíg nem csipogott. - Te jó ég! 39°-os lázad van, biztos, hogy emiatt lettél rosszul. Hozok gyógyszert, maradj itt! - utasítására érdekesen néztem rá, hiszen ebben az állapotban még felállni sincs erőm, nem hogy még menni is. Egyre melegebb lett a szobában, hajam homlokomra tapadt, testem izzadt. Elkezdtem megszabadulni a ruháimtól, csak a fehérneműim maradtak rajtam. Niall szinte berontott a szobába, egy halom gyógyszerrel a kezében, majd amikor meglátta, hogy kitakarózva, ruha nélkül fekszem az ágyban, ledobta a gyógyszereket az éjjeliszekrényére, majd gyorsan betakart.
- Mit csinálsz? Még jobban meg szeretnél fázni? - tett a számba egy aszpirint, majd a számhoz tette a poharat. Nevetve kortyoltam bele a vízbe, majd felpillantottam az előttem álló, gyönyörű látványt nyújtó fiúra. Kék szemei most is épp olyan vadítóak voltak, haja anélkül is tökéletes, hogy bármit csinált volna vele. Egy ideje néztem, s  már legalább a 4. gyógyszert adta be nekem, mikor édesen elmosolyodott, majd letette a poharat.
- Mi az? - tolt beljebb az ágyon, majd mellém helyezkedett. Nem szólaltam meg, csak lejjebb húztam, így már ő is fekvő állapotban volt. Gyengéden átöleltem, fejem mellkasán pihent, s vele együtt emelkedett minden egyes levegővételnél.
- aranyos vagy, ahogy itt aggódsz értem. - emeltem fel a fejem, mire elmosolyodott. - valójában  rosszabb vagy, mint anyu, de sebaj. - nevettem el magam, majd feljebb húztam magam, ő pedig csókra várva hajolt közelebb hozzám. Két ujjammal elfordítottam fejét, majd adtam egy lágy puszit az arcára. Ajkaim hosszan érintették sima bőrét, mire p csalódott arckifejezéssel visszahajtotta fejét.
- Amíg beteg vagyok, csak ennyit adhatok. - megpusziltam a mellkasát, majd lehunytam a szemeim.
- Nekem az is csodálatos, ha láthatlak. - motyogta a hajamba, szinte alig hallhatóan. Hosszú ideig ebben a pózban feküdtünk, majd hirtelen kirázott a hideg, majd egyre jobban reszkettem.
- Ennyire fázol? Az előbb még meleged volt. - mondta halkan, miközben simogatta a fejem.
. I-igen. -feleltem remegő hanggal. Niall kibújt szorításom alól, könnyedén felemelt, kinyitotta a fürdőbe vezető ajtót, majd a lábával behajtotta. Óvatosan letett, odament a fürdőkád elé, majd megnyitotta a csapot. Lábujjammal babráltam az alattam lévő szőnyeg puha anyagát, majd összekulcsolt karokkal néztem tovább Niall-t. Szemeim alig bírtam nyitva tartani, ásítottam egy hatalmasat, majd a szőkeségre meredtem. A csempének támaszkodva próbálta beállítani a víz hőmérsékletét, majd amikor sikerült, visszafordult, lassan a hátamhoz sétált. Jéghideg ujjait éreztem hátamon, hátra omló hajam előre rakta, majd a melltartóm kapcsolójához ért. Amint eljutott az agyamig a szituáció, próbáltam volna ellenezni, de a láznak köszönhetően, ahhoz sem volt erőm, hogy megforduljak. Fagyos érintése hatására egész testem libabőr borította. Hosszasan elidőzött vállam cirógatásával, ami még ennél is jobban előhozta nyugtalanságom. Szégyenlős énem feléledt, úgy éreztem ennek még nincs itt az ideje. Nehézkesen megérintettem vállamon pihenő kezét, ő azonban egy forró csókot nyomott égő nyakamra, mire egész testemmel beleremegtem. Ráérősen húzta egyre lejjebb karomról az anyagot, közben ajkaival tovább kényeztetett. Amikor a ruhadarab a földre került, sóhajtottam egyet, majd hátra hajtottam fejem, mire Niall hasamnál átkarolt, s adott egy lágy csókot remegő ajkaimra.  Kezei csípőmről komótosan haladtak alsóneműm felé, beleakasztotta hüvelykujjait, majd elém sétált, s ahogy bugyim csúszott egyre lejjebb, ő is fokozatosan guggolt le elém. Felemeltem az egyik lábam, megkapaszkodtam vállában, majd kiléptem belőle. Félre dobta, felállt derekamnál közre fogott, közel húzott magához, orrom súrolta az övét. Szívem dübögését szinte hallani lehetett, kezeim egy nyárfalevélhez lehetett volna a legjobban hasonlítani. Ezt észrevéve, összekulcsolta kezünket, s tőlem pár milliméterre villantotta meg ezerwattos mosolyát, nem mintha nem lett volna már elég ok rá, hogy szívem végképp felmondja a szolgálatot. 
- Gyönyörű vagy. - szavai hallatára elmosolyogtam, tekintetem a padlóra szegeztem. Ujjaival felemelte fejem, majd megcsókolt, de ez most más volt. Ez nem egy átlagos csók volt, őszintének tűnt, ami tele van különböző érzésekkel. Szenvedéllyel, vággyal, gyengédséggel...de amit egészen különösnek találtam az az, hogy most éreztem először, hogy tényleg szeret. Nem azzal a szeretettel, mint ezelőtt, mert az a baráti kötödést jelentette,  hanem igazi, tiszta szerelemmel.  

Érintései hatására némi pír fedeztem fel, a tükörben lévő lány arcán. Szégyenlősen megfogtam kezét, amíg beszálltam a kádba. Lábaim csigalassúsággal merültek el a hideg vízben, s amikor leültem benne halkan felsikítottam.
- Ez nagyon hideg. - néztem fel Niall-ra, akinek viszont nagyon is tetszett ez a helyzet. 
- Ez egyáltalán nem hideg, csak te érzed annak. - lépett be a kádba, majd mögöttem leült a kád szélére. Forró ajkai nyakamhoz tapadtak, lábai combom érintették. Melegsége megnyugtatott, s így már kevésbé volt fájdalmas a víz hőmérséklete. Óvatosan elkezdte nedvesíteni a hátam, szemeim összeszorítottam, olyan volt mintha jégkockák csúszkálnának testemen. Halkan felszisszentem, és megszorítottam a lábát.
- Le kell hűlnöd, mindjárt kiszállhatsz. - hajolt le arcomhoz, és adott rá egy gyöngéd csókot. Egy kis idő után, felemelt derekamnál fogva, letett a puha szőnyegre, majd egy sötétkék töröközővel tekert körbe. A nyakamnál lévő résznél maradtak kezei, közel jött, homlokunkat összeérintette, és megcsókolt. Amikor egy pillanatra lábujjai hozzám értek megugrottam.
- Teljesen átfagyott a lábad, még a végén te is beteg leszel. - öleltem meg szorosan, amire csak egy dehogy volt a válasza. Bevezetett a szobába, majd odasétált a szekrényhez, kivett egy melegítőalsót, és egy zöld felsőt, amíg én elhelyezkedtem az ágyon. Betakaróztam, Niall magyarázott valamit, de az álmosság eluralkodott rajtam,  s szemeim lehunytam. 

* Adele szemszöge *
Integetve csuktam be a többiek után az ajtót, majd lehuppantam a kanapéra. Lábaimmal idegesen rugdostam az előttem lévő asztalt, amikor fentről vízcsobogást hallottam. Kezeim egyre jobban remegtek, így összekulcsoltam őket magam előtt, furcsa volt ez a nagy csend. Körülnéztem a szobában és megpillantottam egy polcot, ami tele volt képekkel. Kíváncsian odasétáltam, a legtöbb kép a bandáról volt, de akadt pár a családról is. Niall édesanyja mindig is szimpatikus volt nekem, s mikor legutóbb volt alkalmunk találkozni vele, elég jól összebarátkoztunk. 
Halk zaj csapta meg a fülem, mintha valaki beszélt volna. Körbenéztem a házban, de nem volt itt senki. Odasétáltam az ajtóhoz, neki dőltem, hátha így értek is valamit belőle, de nem használt. Érdeklődően fogtam meg a kilincset, majd amikor résnyire kinyitottam, ajkaimba haraptam, és kiléptem. Azonnal éreztem fedetlen lábaimon a hűvös levegőt, kifújtam a levegőt, és észrevettem, hogy a lépcsőn ül. Sötét haja láttán, még háttal sem volt megtéveszthető. Lassan odalépkedtem, és leültem mellé. Kezeimmel lábaim dörzsöltem, hátha ad egy kis melegséget. Egyikünk sem szólalt meg, csak az égre meredve hallgattuk az esti tücskök ciripelését, a szomszéd kutya idegesítő ugatásával együtt. Ütemes szuszogása elmosolyogtatott, oldalra pillantottam, szemei tükrözték az égen megjelenő csillagokat, telt ajkai rózsaszín színben pompáztak. Nagyokat nyelve figyeltem tökéletes vonásait, majd az úttestre terelődött a figyelmem egy kiscica aranyos nyávogása miatt. Odasétáltam hozzá, szemei zölden világítottak, szürke szőre selymesnek és puhának tűnt. Azonnal Harry jutott az eszembe, édes a macskák iránti rajongása, göndör fürtjei csak még jobban azzá tették. 
 Leguggoltam hozzá, de mielőtt megsimogathattam volna, elszaladt. Felálltam, hátrafordultam, Liam nevetve figyelte mit csinálok. Mérges fejjel visszasétáltam hozzá, majd ismét helyet foglaltam, e mellett a hihetetlenül gyorsan hangulat váltó fiú mellé. Állam térdemre helyeztem, és úgy tépkedtem a mellettem lévő füvet.
- Tőled még a macska is elmenekül. - gúnyolódott nevetve, mire felé fordultam, a korlátnak támasztva hátam. 
- Ha ha. - fintorogtam, mire csak közelebb csúszott hozzám.
Próbáltam nem belenézni a szemébe, nem akartam újra Liam áldozata lenni. Sóhajtott egy nagyot, majd az előttünk elhaladó kocsira meredt. Míg nem láthatta arcom, elkezdtem gúnyolódni, és a nyelvemet nyújtogattam. Szemeim lehunyva fintorogtam felé, majd amikor egy hideg ujj ért arcomhoz abbahagytam, és félve, félrehúzott szájjal nyitottam ki szemeim. Lia kezei simogatták arcom, testével egyre közelebb került hozzám. Tekintetünk összefonódott, s elmeredtem abban a mogyoróbarna szemekben, amik mindig képesek elvarázsolni, bármennyire is szeretnék ellenállni. Lehelete égette bőröm, melyet orra hidege kiváltott. Homlokunkat összeérintve vettem hatalmas levegőket, aminek hatására szám teljesen kiszáradt. Liam arcizma erősen megfeszült, arcán mind tisztán kivehető volt. Kezem elkezdte szorítani. Fájt, de szemöldököm összeráncolva hallgattam.
- Utállak. - szűrte ki fogai közül. Határozott volt, ám szemei mégis tükrözték az igazat. Elmosolyodtam, lehunytam a szemem, majd válaszoltam.
- Hazudsz. - suttogtam alig hallhatóan. Lehajtotta fejét, de keze arcomon pihent. 
- Pedig kellene. - csuklott el hangja, mire szemeim kinyitottam, s egy könnycsepp legördült az arcomon.

9. fejezet

9. fejezet

Pár perc szenvedély

Ráérősen pakolgattam a szobámban, miközben kellemesen hallgattam az esőcseppek kopogását a párkányon. A folyamatos esőzést már megszoktam, az esernyő alapvető kellék, amely mindennap a táskám aljára dugok, remélve, hogy nem lesz rá szükség. Ellenben Adele-lal, aki még a mai napig irtózik a sötétségtől, és a vihartól. Egész testem beleremegett egy hatalmas villámba, amely a szívbajt hozta rám. Ijedtemben eldobtam az összes kezemben lévő sminkes kelléket, és ezek az sem segített, hogy az én egyetlen lakótársam berontott a szobámba, úgy mint egy őrült. Idegesen guggoltam le, és szedtem fel a szemceruzát, ami szép kis foltot hagyott a szőnyegemen. Oldalra néztem, és egy nagy, a takarómból kreált hegyet pillantottam meg, melyből csak pár apró lábujjacska kandikált ki.

- Ideje lenne hozzászoknod ehhez az időjáráshoz, vagy legalább próbáld meg elkerülni ezeket a pánik rohamokat. Nem leszek itt midig, hogy megnyugtassalak.- bújtam oda barátnőm mellé. 

- Ahogy a múltkor sem - panaszkodott mellettem, mint egy hisztis óvodás, majd lerántotta magáról a takarót.

- Épp erről beszélek, akkor szerencséd volt, hogy épp erre járt Nicole! - löktem kicsit oldalba. Ki pillantottam az ablakon, és a szemeim kikerekedtek, ha eddig esett, akkor most ránk szakad az ég.

- Ööö, aha, persze. Még jó! - nyögdécselt, majd kínos nevetésbe kezdett, amit azonnal kiszúrtam.

- Te meg mit rej... * One way, or another, I'm gonna find ya * - mondatom nem tudtam befejezni, az éjjeli szekrényemen lévő telefon miatt, ami mindig olyan jól tud időzíteni. A képernyőn Niall neve virított, ezért rögtön fel is vettem. - Szia. Miért? Oké, megkérdetem. - Audrinára néztem. aki értetlenül hallgatta beszélgetésem. - Hogy nyolckor? Persze, nekünk jó. Audrina figyelj csak, mára ne tervezz semmit, megyünk Niall-höz.

- Mi? Neeeeeeeeem éééééén neeem megyeeek! - suttogott őrülten előttem, de nem reagáltam rá.

- Ó! De hogy is, nagyon szívesen jön, de vigyünk valamit? Oké, szia, puszi! - Épphogy letettem, barátnőm mérges arcával találtam szemben magam. Elnevettem magam, majd folytattam a pakolászást. Pár óra otthoni munka után, elkezdtem készülődni. Feltettem egy enyhe sminket, egy farmer short, egy fehér, csipkés top, és egy fekete Vans cipő mellett döntöttem. Felkaptam a táskám, beledobtam a telefonomat, és még pár pipere dolgot, majd szóltam Adele-nak, és már indultunk is.

Félúton meg kellett állnunk, mert pirosra váltott az egyik közlekedési lámpa. Türelmetlenül doboltam a kormányon, miközben az ablaktörlő ide-oda ugrált. Adele-ra pillantottam, aki éppen a nadrágján lévő hatalmas szakadást babrálta. Felsője egy bő, hatalmas kék cicaszemekkel, orral és szájjal díszített. Ezen elnevettem magam, mire ő is felfigyelt.

- Mi az? - nézett rám értetlenül, miközben egy tincset füle mögé tett.

- Semmi. - kuncogtam a kezembe - Na várod már, hogy láthasd Niall-t? - mosolyogtam rá.

- Niall-t? Miért kéne nekem látni Niall-t? - fintorgott értetlenül, majd én is felfogtam mit mondtam.

- Ja bocsi, Liamot. - vigyorogtam rá szélesen, mire ő csak a fejét fogta, nevetését visszafojtva.

- Remélem, nem jön. - nézett ki az ablakon, majd a lámpa sárgára váltott majd zöldre, és már gurultunk is tovább.

- Lemaradtam valamiről? - kérdeztem, a zebrán átkelő gyalogosokra figyelve.

- Nem. semmiről. Egyszerűen felfogtam a tényt, hogy Danielle igen is létezik, és hiába erőlködöm, ennek semmi értelme. - magyarázott a kezével mutogatva, de félszememmel figyeltem arckifejezését is, ami elég meggyőzőnek tűnt, ezért nem firtattam tovább, bár elég furcsának tűnik ez a hirtelen megvilágosodás.

Az út további része nyugisan telt, és szótlanul egészen addig, amíg egy kereszteződésben elém nem hajtott egy fekete BMW. Azonnal rátapostam a fékre, hirtelen azt sem tudtam mi történik, csak egy kopasz férfi szállt ki az autóból ordibálva. Nem értettem mit beszél, tisztán látszott rajta, hogy nem éppen józan. Egy jó ideje mondta a magáét, és rángatta a kocsi ajtaját, mi pedig idegesen ültünk a kocsiban. Jobbnak láttuk, ha nem szállunk ki. Elindulni azonban nem tudtunk, mert a kocsi előttünk, a hátunknál felsorakozva az autók, reménytelen.

- Ostoba, szőke agyú lotyók! Még vezetni sem tudtok? - repült egy jó adag nyál a kocsi ablakára, a fröcskölős szájú, idegbeteg és ráadásul részeg sofőrtől. Ezt megelégelve szálltunk ki, szinte egyszerre a járműből, ajtaját becsaptam majd a fülemhez tettem a telefonom.

- Ha most rögtön nem fejezi be, hívom a rendőrséget! - fenyegettem meg, hamisan.

- Miről beszélsz? Te törted össze a kocsimat! - jött közelebb hozzám, mire meg sem mozdultam. Féltem ugyan, de próbáltam leplezni a határozottságommal. 

- Igen? Én egy karcolást sem látok a maga autóján, amit nyilván nem tisztességes úton megszerzett pénzen vett. Ja és hagy jegyezzem meg, hogy mellesleg maga részeg. Nem is kicsit. Az egyetlen aki megütheti a bokáját az maga! Nos, vagy eláll az útból vagy már hívom is. -álltam a pasas szúró tekintetét. mire ő bepöccent és elindult felém.

- Hé, álljon csak meg. - szólt utána Adele, mire a férfi megfordult, barátnőm pedig nemes egyszerűséggel ágyékon rőgta, pont bele a közepébe. Meglepődve néztem, hiszen nem rég még Liam miatt sírdogált, most meg már azon kapom magam, hogy egy kőkemény, magabiztos nő lett belőle. Nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a földön térdelve nyöszörgött. Összepacsiztunk arrébb álltunk a kocsijával, majd elhajtottunk. Az úton még nevetgéltünk rajta, majd mikor megérkeztünk Audrina arca ijedtnek, és védtelennek tűnt.

- Már megint esik. - szólalt meg, majd egy villámnál összerezzent.

- Mennyünk be! - utasítottam barátnőmet. Kiszálltunk, lezártam a kocsit, majd barátnőm felől halk motyogást hallottam, mitha azt mondta volna, hogy " ne legyen itt". Becsengettünk, és Harry nyitott ajtót, hatalmas mosollyal az arcán. Fekete farmer volt rajta, fehér póló, v alakú kivágással a mellkasánál. aminek köszönhetően jól látszódtak tetkói. 

- Sziasztok, gyertek beljebb. Hűha, cuki a felsőd. - mutatott Adelera, még nagyobb vigyorral, mint az előbb. Ledobtuk a táskánkat, majd bementünk a konyhába. Őt kerestem a szememmel, de nem láttam sehol.

- Ha a szívtipródat keresed, az emeleten van, a szobájában. - mondta Louis, sörrel a kezében.

- Oké. - mosolyogtam rá és már indultam is a lépcső felé, felérve sötétség fogadott, de egy kis botorkálás után elértem egy ajtóhoz. Bekopogtam, de nem jött válasz, ezért benyitottam, felkapcsoltam a villanyt, de sajnos ez csak a vendég szoba volt. Tovább mentem pár lépéssel, biztos voltam benne, hogy itt lesz Niall. Lassan lenyomtam a kilincset, majd bekukucskáltam. Az ágyán ült, a laptopjával az ölében, de amikor észrevette, hogy itt vagyok letette maga mellé. 

- Szia szépség. - nézett rám, avval az elragadó mosolyával.

Oda sétáltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Póló hiányában, megvizsgálhattam izmos felsőtestét, beleharaptam a számba, szemébe néztem, majd megszólaltam.

- Máskor is lehetne hiányos az öltözéked. - jegyeztem meg hümmögve, mire ő csak elnevette magát. Beljebb ült az ágyon, maga mellé húzott, én pedig félig rajta feküdtem. Édes illatát mélyen beszippantottam. Olyan ez, mint amikor attól fosztanak meg, ami a legkedvesebb volt számodra, és csak hosszú idő után lehet újra a tiéd. Bár csak pár napja nem találkoztunk, iszonyatosan tud hiányozni ez a szőkeség. Az, ahogyan törődik az emberekkel, számára fontosak mások érzései, mindig azon törekszik, hogyan kedveskedjen az embernek, egyszerűen bámulatos.  Mellkasán, ujjaimmal köröket rajzoltam, lábam lábai között pihent. Így beszélgettünk hosszasan. Lágy simogatása, megnyugtató volt, az örökké valóságig tudtam volna vele csinálni a semmittevést. Még ha nem is addig, ettől kicsit tovább is tarthatott volna, mivel hangos kiáltás hallatszott lentről. Összenéztünk, majd egy nagyot sóhajtottunk majd felálltam. Megálltam az ágy előtt, és vártam, hogy ő is feltápászkodjon. Lezárta laptopja tetejét, felült, majd szorosan maga elé húzott. Lehajoltam, adtam a szájára egy lány csókot. Éppen elakartam húzódni, de a nyakamnál fogva visszatartott. Egy ártatlan pusziból, vad csókolózásba kezdtünk. Hátulról fogta combom, érintése forró volt, és gyöngéd. Térdem hajlatánál megállt a keze, majd az ölébe húzott, lábaim pedig dereka köré fontam. Szőke tincsei kényszerítették kezeim, hogy beléjük túrjak. Niall nyelve szép lassan utat tört magának, s mi úgy adtuk át magunknak a pillanatnak. Szívem mellkasomban szinte dübörgött, és könyörgött a folytatásért. Egyre szaporábban vettük a levegőt, kezei hátamon vándoroltak. Hajkoronám lomhán omlott vállamra, mely beárnyékolta heves tevékenységünket.

 Arcát kezeim közé vettem, és próbáltam visszatérni szellemileg, gondolva a többiekre, ugyanis bármikor benyithatnak. Aggodalmam hamar elmúlt, mikor ajkai nyakamhoz értek, forrón csókolták és harapták bőröm. Kényeztetése folyamatosan közeledett ajkaimhoz, állkapcsomnál tartott, mikor kissé magamhoz tértem, és megszólaltam. 

- Le kéne mennünk. - mondtam lihegve, miközben hüvelykujjam arcát  cirógatta.

- Csak...még...egy...kicsit - beszélt vontatottan, s mohón tapadt ajkaimra. Erősen tartott combomnál, majd óvatosan lefektetett az ágyra, fölém hajolt és a kulcscsontomnál folytatta amit abbahagyott. Kezei vállaim felett tartották testét, izmai megfeszültek, melyen kezeim kalandoztak. a levegő szinte izzadt a túlfűtöttségtől. Zavaró volt a pár centi távolság testünk között, nem bírtam tovább, megragadtam nyakát, lábaim összekulcsoltam felette, majd lehúztam magamhoz, s így már könyökölt felettem. Csókjai szenvedélyesek, vággyal telik ám mégis érzékiek. Minden egyes csókja, olyan számomra, mint egy adag levegő, szükségem van rá. Ujjaim tincseit súrolták, s szinte epekedtek azért, hogy meghúzhassák. Körmeim hátába mélyesztettem, majd végig húztam derekán. Erre Niall morgott egyet, és még erőteljesebben csókolt. A túloldalról hangos nevetés zavart meg, az éppen kibontakozó cselekvésünkben. Mellkasánál fogva eltoltam magamtól, mire meglepetten meredt rám.

- Mennyünk le, a többiek már biztos hiányolnak. - szavaimra elszontyolodott, lebiggyesztette ajkait, és olyan volt mint a kisfiú, aki épp nem kapott repetát s ezért szomorú. Adtam a szájára egy érzelmekkel teli csókot, amivel azt próbáltam közölni, hogy majd folytatjuk. 

- Rendben, de csak akkor, ha ma este nálam maradsz. - mondta sunyin vigyorogva. Felálltunk megigazítottam a ruhám, és a hajam, ő magára húzott egy pólót, megfogta a kezem majd elindultunk lefelé.

- Mondtam már, hogy jól áll a rövid naci? - húzogatta a szemöldökét, vigyorogva. 

- Nyugi, a rövidebbet neked tartogatom. - nevettem el magam, mire felcsillantak szemei.

- Tényleg? - pirult el kissé.

- Nem. - adtam egy puszit az arcára, és nevetve átkarolt a derekamnál.

* Adele szemszöge *

- De tényleg megrúgtad? - kérdezte nevetve Perrie, majd megérkezett a szerelmes pár is. Harry mellett foglalt helyet Niall, ölében pedig Audri.

- Uhh, az fájhatott - szisszentett fel Lou, érzékeny pontjára téve kezeit. Fél óra röhögés után, úgy döntöttünk megnázünk egy filmet, a többség a horror mellett voksolt, velem ellenben. Minden ilyesmi filmtől irtózok, de tőlem ez már megszokott. Harry kiválasztott egyet, berakta majd elhelyezkedtünk. A kanapén Zayn, Parrie, Lou és Eleanor. Niall és Audrina a fotelben, én és Harry a földön. A film felénél tartottunk, a főszereplő lány otthon maradt egyedül. Viharvolt, áramszünet, ijesztő körülmények, ráadásul egy pszichopata, aki gyilkol. Benyit az ajtón a férfi, hangos és ijesztő zenével alatta. És akkor nyitódott az ajtó, egy óriásit sikítottam, Harry nyakába ugrottam, mindenki halál nyugodtam ül, csak én és Perrie bámultunk rémülten az ajtóban álló Liamra. 

- Mi van itt? Miért néztek rám így? - tette fel a kérdést értetlenül, mire Zayn lecsitította, vette a lapot, hogy éppen egy  horror film kellős közepén vagyunk. Zavartam bámultam Liamra, kinek a tekintete találkozott az enyémmel, ekkor elmosolyodott, felénk sétált és leült csendesen Harry mellé. Motyogtam egy halk bocsi-t neki, kimásztam a képéből, és néztük tovább. A filmben épp egy erotikus jelenet következett, mivel a szomszédban buli volt. Lou és Harry persze rögtön hümmögtek és hahotáztak. Feszülten ültem egy helyben, és próbáltam nem ránézni valakire. Egy szúrós tekintetet éreztem magamon, oldalra fordítottam fejem, és Liam barna szemei meredtek rám.

- Mi az? - kérdeztem tőle fintorogva. ő csak nevetett, majd visszafordult. Megráztam a fejem, majd fújtattam egyet. Idegesen felálltam, és feloltottam a villanyt. Azonnal jöttek a "hé" , " na" , "oltsd már le!" szavak.

- Jól van na, nem kell leharapni a fejem. - besétáltam a konyhába, és végre itt világosság volt. Kivettem egy üdítőt, leültem a pulthoz, majd unottan szürcsölgettem, sós mogyorót rágcsálva, és ekkor megjelent Liam. Megforgattam a szemem, majd elfordítottam a fejem. 

-nem bírod a romantikát? - félre húztam a szám gúnyosan, majd feleltem.

- Ezt én is kérdezhetném, mivel te is itt vagy. - húztam fel a szemöldököm, majd leült elém.

- Félsz. Vagy nem? - vett egy marékkal a mogyoróból, majd elhúztam előle a tálat.

- És? - vettem el egy kék szívószálat, majd avval iszogattam tovább.

- Vihar plusz horror film. Számodra nem túl jó párosítás, már csak egy áramszünet kell és megint bepánikolsz. Attól is halálra rémültél, hogy beléptem az ajtón. - nevetett flegmán.

- Az csak a jelenet miatt volt. Különben is mit érdekel az téged, ha én éppen itt szorongok, vagy zokogok a félelemtől? Menny vissza, és idegesíts mást. - oda csúsztattam a kis tálat, felém hajolt és megfogta az állam.

- Biztos vagy benne, hogy nincs szükséged rám? - mosolygott rám, nyeltem egy nagyot, és válaszoltam.

- Nincs! - mondtam határozottan, mire ő egyre közelebb jött.

- Már pedig én itt maradok. - ajkai már csak pár centire voltak az enyémtől, akadozva vettem a levegőt, majd egyszeriben elkapott egy érzés, az az érzés, amelyet hetek óta próbálok elkerülni. Sikeresen építettem egy falat, amin Liam semmiféle csábereje nem juthat át, erre ő csinál egy ilyet, és meginog bennem a határozott NEM Liam iránt. 

8. fejezet

8. fejezet

Storm

Kikísértem Harryt, leültem a lépcsőre és vártam, hogy eltűnjön az utca végén. Hirtelen felindulásból utána mentem, szaladtam, ahogy csak bírtam nehogy eltűnjön. Amikor már elég közel voltam hozzá, utána kiáltottam.

- Harry! Vá-várj meg! – zihálva álltam meg, kezem térdemre helyezve. Harry kíváncsian indult el felém.

- Na mivan? Máris hiányzom? – vigyorgott, miközben próbáltam helyes ritmusába tenni lélegzésem.

Lehunytam a szemem, majd hanyagul kifújtam a levegőt. Kiegyenesedtem, de mikor tekintetünk összeforrt meghökkentem és csak bambán néztem az előttem lévő elbűvölő szempárt.

A kék árnyalaton megcsillanó napfény csak fokozta a gyönyört, és a fejemben lévő zavarodottságot. Szám nem formálta a szavakat, helyette fogaim eszeveszettül őrölték egymást.

Harry csak mosolyogva állt előttem, zsebre tett kézzel figyelte tanácstalan arckifejezésem. Megbabrálta a száját és elnevette magát.

-Oké, akkor, most viszonzom az előbbi nagylelkűséged, amiért nálad maradhattam, és nem kérdezősködöm mi volt ilyen fontos.-megragadta a kezem és maga után húzott. Igazából fogalmam sincs miért futottam utána, meggondolatlanul viselkedtem, és most nem tudom mit mondhatnék neki mentségemül. Megtorpantam pár méter után, Harry kérdően nézett rám, de nem engedte el kezem.

- Harry én nem is tudom mit gondoltam, utánad rohanok, mintha ez olyan természetes lenne, aztán meg kínos helyzetbe keverlek. Menny csak. – nevetve integettem neki, hátat fordítottam majd gyors léptekkel elindultam a ház felé, de csalódott arckifejezését még elcsíptem, amikor hátrafordultam megbizonyosodni róla, hogy elindult. Nyilván nem ezt a reakciót várta, miután értelmetlenül utána jöttem, de ez a lépésem után én is összezavarodtam. Magam sem értem. Félúton hallottam tőle egy elhalkuló sziát, mire egy viszlát Styles volt a reakcióm. Mosolyogva távoztam leplezve nyugtalanságom, egy nap két kellemetlen szituáció, egy olyan emberrel, aki a nagy nőcsábász hírében kétlem, hogy kicsit is érdekelném és most nem tartana nevetségesnek…

Unottan dőltem le az ágyra, keresztbe tett lábakkal, laptoppal az ölemben. Twitteren nézelődtem, majd megakadt a szemem egy tweeten.

I wanna be with you

I wanna feel your love

I wanna lay beside you

I cannot hide this

Even though I try

 Veled akarok lenni

Érezni akarom a szereteted

Melletted akarok feküdni

Ezt nem tudom elrejteni,

Akárhogyan próbálom

Nem tudtam mire vélni, ezeket a szavakat. Nem tudhatom, hogy valóban így érez, vagy csak kedve támadt ehhez a dalhoz, vagy, hogy egyáltalán kihez szólnak. Hirtelen bevillant a kép, ahogy rettentő ideges arckifejezésével előttem áll, s rögtön elhesegettem magam elől a lehetetlen gondolatokat. Talán akkor, túlságosan messzire mentem, de Liam ijesztő átalakulása mindenkit felkavart. Zaklatottan töröltem le az éppen kicsorduló, keserűséggel teli könnyeket. Az ablakon kopogó vízcseppek hangjára lettem figyelmes, nem törődtem vele, ám a tizedik villám után kicsit berezeltem. A képernyőre tapadva görgettem lefelé, s hirtelen minden elsötétült.

Csak a laptopom fénye világította be az általában barátságos szobát, ám most ridegnek és komornak tűnt. Olyan nagyokat nyeltem, hogy még a szám is kiszáradt, elindultam a telefonnal a kezemben zseblámpát keresni. A folyosó most felettébb ijesztő volt, a lépcső a lábaim alatt csak úgy recsegett. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha valami horror filmben lennék. A fiókban kutakodva, ugrottam egyet amikor a villám valahol a környéken csapott le. Épp megpillantottam a lámpát, amikor egy jéghideg érintést éreztem a derekamon. A vér megfagyott az ereimben, szívem a torkomban dobogott, magamban azért imádkoztam, hogy Audrina legyen az. Lassan oldalra fordítottam a fejem, de a hátamnál nem volt senki. Szemöldököm felhúzva csodálkoztam, majd egy hátborzongató gondolat futott át agyamon. Megráztam a fejem, kikaptam a lámpát, körbe néztem a konyhában majd felszaladtam a szobámba. A takaró alá bújva könyörögtem, hogy Audrina érjen haza. Váratlan felindulásból lekaptam az éjjeliszekrényről a telefonomat, és vadul keresgéltem a nevek között. Audrináékat nem szerettem volna zavarni, az én pánik rohamom miatt, így hát hívtam Nicole-t, az egyik ovis barátnőmet. Az ujjaimat tördelve vártam, hogy kicsöngjön, de ki volt kapcsolva. A következő akit hívtam Eleanor volt, de ő nem vette fel. Louis új számát még nem mentettem el, Harry  bulizni ment, és a hangos zene miatt reménytelen lenne. Senki nem volt elérhető, nyilván a hatalmas vihar miatt. Reménytelen. A telefonszámok között elértem az l betűhöz. Liam neve ott virított a képernyőn, de nem volt bátorságom megérinteni a hívás gombot. Azonban egy hangos dörgésnél, kétségbeesve nyomtam meg a hívás szót. Kicsengett, vártam pár másodpercet, majd a búgás abba maradt, ám a vonal másik felén lévő személy nem szólalt meg, csupán a halk szuszogásból hallottam, hogy jelen van.

-élek. – pár perc hallgatás után megszólaltam, elcsukló hangomból tisztán hallatszott a félelem. – Valaki van itt. – ekkor már a sírás kerülgetett, azonban Ő nem válaszolt, egyszerűen csak kinyomta. Bebújtam a takaró alá, összekuporodtam és vártam. Kis idővel később zajokat hallottam, járkálást a házban. Felültem, beledugtam a lábam a mamuszomba majd csöndesen oda topogtam az ajtómhoz. Megálltam előtte, de nem mertem kinyitni. Meg fogtam a kilincset, az azonban lassan nyomódni kezdett lefelé, hátrébb ugrottam, gyorsan megfogtam az esernyőmet, nem mintha ezzel agyon tudnám verni az illetőt, de jobb mint a semmi. A kezeim iszonyúan remegtek, és izzadtak. Nyeltem egy nagyot, majd belépett a szobámba egy sötétkék sapkás fiú, éppen ütni akartam, amikor felemelte a fejét. Elképedve álltam előtte, és csak bámultam gyönyörű szemeit, ami a sötétségben feketének hatottak. Elejtettem a kék ernyőt, a könnyeim utat törtek maguknak, közelebb léptem és csak szorítottam ahogy tudtam. Közelsége megnyugtató volt, biztonságban éreztem magam, de zokogásom ez sem tartotta vissza. Hátán az anyagot szorítottam kezeimben, lágy simogatása szokatlan volt, teljesen más volt mint a múltkori veszekedésünk alatt. Nem volt se ijesztő, sem feszült.

- Körül néztem a házban, nincs itt senki, nyugodj meg. – hátrébb húzódott tőlem, majd leültettet az ágyra. Letöröltem könnyeim, leült mellém majd megfogta a kezem.

- De én tényleg azt hittem, a konyhában… - ránéztem, tekintete aggódást sugallt. – Hagyjuk, lehet,hogy csak képzelődtem. – húztam félre a számat. – Miért vagy itt? – Liam kezei lágyan érintették meg arcom, elmosolyodott, majd felugrott az ágyról.

- Erről nem tudhat senki, érted?-Állt fel, az előbb még kedves fiú, ám most hirtelen újra mogorva és távolság tartó lett. Értetlenül bámultam az szobában járkáló fiúra, és nem értettem semmit. Ha még mindig utál, akkor miért aggódott értem, és egyáltalán minek jött ide?

- Ez honnan van? – fogta meg az asztalomon lévő nyakláncot, amin egy madár, és egy alakú medál volt, rajta egy I love you felirattal. Odasétáltam, kikaptam a kezéből, utána kapott, de én a hátam mögé dugtam.

- Miért érdekel az téged? – húztam fel a szemöldököm, közben pedig összevissza ugráltam kitérve Liam kezei elől.

- Add ide! – emelte fel a hangját, mire kissé meghökkentem, és megálltam velem szemben. - Az nem a tiéd!- szinte már ordibált velem, ugyan úgy mint akkor. Hangjára megugrottam, majd közeledni kezdett. Kezeimben elrejtettem a nyakláncot, és a hátam mögé rakva próbáltam hátrálni. Egyre közeledett, ám a falnak ütköztem, így sarokba szorított. Tekintetében tisztán látszódott a nyugtalanság, orrunk összeért, fogait összeszorította, egyik kezét fejem mellé helyezte, a másikkal pedig a hátamnál az ékszert kereste.

- Csak nem feltételezed, hogy elloptam? – nevettem el magam, mire ő csak egyre idegesebb lett, valójában élveztem.

- Add ide. – szűrte ki fogai közül. Nem bírtam tovább közelségét, teljes erőmből ellöktem magamtól, majd flegmán elnevettem magam.

- Találtam. A folyónál, egy padon. – neki dobtam a nyakláncot, s ledobtam magam az ágyra. – Idióta. – morogtam rá, mire ő is ledőlt mellém. – Nem szándékozol távozni? – emeltem fel a szemöldököm kérdően, mire ő csak vigyorgott. Felültem, majd felé fordultam.

- Szép vagy, amikor mérges vagy rám. – kacsintott egyet, majd kisétált az ajtón. Értetlenül néztem magam elé, lomhán elterültem az ágyon, és csak most vettem észre, hogy már rég van áram.