13. fejezet

Sziasztok drága olvasóim! Megjöttem az új résszel, amint látjátok van egy kis változás a blog kinézetén. Megváltoztattam a hátteret, valamint a szereplők modult, áthelyeztem a másik oldalra, a többi modullal együtt. Remélem tetszik, szóljatok ha nem, és akkor változtatok rajta! :)

Komizzatok, osszátok a blogot, hogy minél többen lehessünk, és nem sokára érkezem egy újabb fejezettel! Jó olvasást xx Adri

13. fejezet

Mi történik velem?

* Adele szemszöge*

- Biztos meg leszel? Nem szívesen hagylak itt a tegnap este után. – fordult hozzám Audrina, még egyszer, mielőtt elhagyták volna a házat. Audrina egyik tulajdonságai, vagy inkább szokásai közé tartozik az aggódás, amit sokszor hajlomos túlzásba vinni. A nap folyamán legalább százszor megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Nos, az én szokásaim közé pedig az tartozik, hogy ha ezt a kérdés felteszik, a válaszom alapvetően „persze” , még ha nem is igaz.

- Menny csak, érezd jól magad. Különben sem leszek magam. – próbáltam mosolyogni, de a hangomon még így is észrevehető volt, az irtózás. Egyrészt, mert akármi is történt a fürdőben, soha többé nem akarom átélni, valamint az sem segített ezen az érzésen, hogy tényleg nem leszek magamban, és ebben az esetben inkább lennék egyedül. Ugyanis a házban fog tartózkodni Danielle, és nyilván Liam is. A többiek elmentek egy közeli bárba, én nem igazán éreztem jól magam, ezért itthon maradtam. Harry felajánlotta, hogy itt marad velem, de nem szeretném elrontani az ő nyaralását is, hiszen nem sok idejük van a pihenésre, és azt a kevesen nem veszem el tőle. Liamék meg valószínűleg kettesben akartak lenni, és ez alatt ne a közös társasozásra gondoljatok, hacsak nem más értelemben értitek. „Társasozás”

Azt hiszem ez a gyomorfájás, nem éppen jókor tört rám. A hetünk még csak most kezdődött, én pedig máris betegen. Csúcs! Gondoltam, hogy unatkozni fogok így egyedül, de hogy ennyire. Csillaglesés az erkélyen egyedül pipa, a telefonomon lévő összes játék kipróbálása pipa, habfürdő pipa, mondjuk ez jól esett. Fel-le járkálás a szobámban pipa, Harry zaklatása telefonon pipa, a ház minden zugát megnéztem, körbejártam háromszor. Úgy gondoltam már a negyedik körbe azért nem kezdek bele, így elindultam a konyhába valami kajáért. Éppen a tojást kerestem, amikor a hatalmas ablaknak, jobban monda üveg falnak köszönhetően rálátást nyertem a medencére, ahol Liamék tartózkodtak. Megforgattam a szemem, majd egy uborka elrágása közben, feltörtem 2 tojást, majd a serpenyőbe tettem. Körülbelül 4 perc múlva már, a pultnál falatoztam jóízűen, és most végre nem szólított meg senki, hogy ne csámcsogjak. Éppen belekortyoltam a tejembe, ami egy cicás bögrébe volt töltve, amikor megjelent a konyhában Harry. Csodálkozva néztem rá, de őszintén örültem, így legalább van esélyem arra, hogy ne kelljen a szerelmes párral szóba állnom.

- Hát te? – vigyorogtam rá, mire ledobta a kulcsát a kanapéra, majd kivett a hűtőből egy citromos sört.

- Azt hiszem, a te társaságod jobban csípem, mint az őrült pultos lányét. Egyébként is a hangod túl kétségbeesettnek tűnt a telefonban ahhoz, hogy ne jöjjek haza. – mosolygott előttem, majd belekortyolt az italába. Hunyorítva néztem felé, majd a villámmal mutattam rá. – Őrült, de csinos, láttam már. – felhúzta a szemöldökét, majd elnevette magát. – Viszont ha már ilyen rendes voltál, és hazajöttél, ne csak itt ücsörögjünk. – felszaladtam a szobánkba, felkaptam a bikinim, kikaptam Harry táskájából egy strandoláshoz kinéző nadrágot, majd visszamentem.

- Gyerünk medencézni! – dobtam hozzá gatyáját, majd megragadtam a karjánál. Amint kiléptem az ajtón megcsapott a nyár könnyű szele, majd beszippantottam a kellemes illatot, amit a környéken lévő fák adtak. Danielle mosolyogva nézett minket, felálltak majd bementek a vízbe. Megvártam Harryt, majd egyszerre ugrottuk egy hatalmasat, aminek köszönhetően a szerintem több liter víz zúdult a szépen berendezett udvarra. A hideg víz hihetetlenül jól esett bőrömnek, szinte éreztem, ahogy a vér az ereimben felfrissül. Hajam az arcomhoz tapadt, és úgy vigyorogtam Harryre.

Már egy ideje elszórakoztunk a medencében, amikor kicsit félrevonultam, Liamék bevonultak, Harry pedig a hatalmas zöld úszógumijában lubickolt. Nevetve néztem szerencsétlenkedését, amit a hozzám vezető út alatt művelt. Megállt előttem, kiszállt belőle, és mosolyogva bámult. Szemeiben megcsillant a hold fénye, ami csak még elbűvölőbbé tette. Göndör fürtjeibe túrt, majd közelebb jött hozzám. Kezei derekamra tévedtek, amitől hátam a medence falának simult. A levegő egyre párásabbnak tűnt, amitől csak még nehezebben vettünk levegőt, szinte már éreztem Harry leheletét az arcomon. Azt hiszem közelről csak még gyönyörűbbnek tűnt. Nem tudom mióta használom ezt a szót rá, de éreztem ahogy jelen pillanatban a vágy, Harry iránt, most felül múl mindent, amit eddig éreztem iránta. Ajkai barack színben pompáztak, szemeim pedig automatikusan ráösszpontosítottak, amint egy csepp víz épp végig folyt telt ajkain. Testünk összesimult, homlokát az enyémnek döntötte, s tátott szájjal, bámultunk egymás szemébe. Nem tudtam mit kéne tennem, mondjak valamit, megtegyem a következő lépést, vagy csak egyszerűen álljak arrébb? A mi kapcsolatunk Harryvel majdnem annyira zavaros volt, mint Liammal. Szóval nem tudnám megmondani mi is ő nekem, vagy, hogy én mit jelentek számára, de ezek szerint a barát zónán túl vagyunk. Nagyokat nyelve próbáltam eldönteni mihez kezdjek, de szavak helyett csak ajkaimba haraptam, mire Harry ajkai még közelebb kerültek az enyémmel, amitől fejem kissé hátrahúztam. Ő viszont nem hagyta abba, követte fejével az enyémet, orrunk összeért tátott ajkain a vízcseppek csillantak meg. Egyszerűen nem bírtam tovább a kísértést, kezeim tarkóját súrolták, majd mohón megcsókoltam. Azonnal viszonozta tettem,  kezei megálltak a combomnál, majd az ölébe vett. Lábaim derekán összekulcsoltam, majd úgy csókoltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó nap a földön, amit ki kell élvezni. Kezeivel megmarkolta fenekem, mire alsó ajkába haraptam, s férfiasan felnyögött. Felnevettünk, mire minden lámpa kialudt, teljes sötétségbe álltunk a nyakig érő vízbe, s mikor észrevettem ijedten húzódtam el tőle. Kezeim arcán pihentek, s kétségbeesve néztem körül. A hely, amit ezelőtt gyönyörűnek tartottam, hirtelen morddá és hátborzongatóvá változott. Idegesen kapaszkodtam Harry erős ám reszkető karjába. A fák lombjai között süvített a feltámadó szél, s a zöld levelek reszketve értek össze. Harry-re néztem aki ijedt tekintettel fürkészte az arcom, miközben kezem szorította, olyan erővel, hogy egy pillanatra nem éreztem semmiféle félelmet csupán a fájdalmat. Ebben a pillanatban minden kivilágosult, a lámpák pislogva magukhoz tértek, s megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

- Mennyünk be. – mondtam remegő hanggal, s Harry csak nagyot nyelve bólintott egyet. Minél gyorsabban próbáltam átjutni a nappalin, fel a lépcsőn és bebújni az ágyba, fejemre húzni a takarót. Nagyot sóhajtva szorítottam a takaró szélét, miközben egyre inkább elnyelt a sötétség, s próbáltam nem valami rémisztő dologra gondolni. Légzésem újra egyenletessé vált, s kibújtam az ágyból. Lábam újra érezhette azt a puhaságot, amelyet a szőnyeg nyújtott. Oldalra néztem és meglepődve fedeztem fel, hogy a fésülködőasztalon lévő sminkes táskából minden cuccom ki van szórva. Unottan sétáltam oda, összeszedtem az asztalon lévő sminkes cuccokat, ráhúztam a cipzárt, majd felnéztem a tükörbe. Elszomorodva pillantottam félig még vizes hajamra, ami most egyszerűen borzalmas. Miközben kócos tincseim próbáltam kifésülni, felpillantottam a tükörbe, szemeim kimeredtek, s ijedten dobtam le a fésűm. Felemeltem mind a két kezem, s rémülten forgattam magam előtt, miközben az ereim elfeketültek, s egyre feljebb haladt karomon. Szemeimbe könny gyűlt, ám amikor erősön kirajzolódott ereimhez értem, tátott szájjal álltam a tükör előtt szótlanul, s könnyeim kicsordultak.  Zokogva kiabáltam Harrynek, akiről fogalmam sem volt, hogy hol lehet.

- Mi történt? – szaladt oda hozzám, és én csak pityeregve nyújtottam felé kezeim. Harry értetlenül nézett engem, s próbálta kitalálni mi bajom. Lepillantottam, de a rémes jelenségnek nyoma sem volt. Zavarodottan hátráltam, egészen addig, amíg az ágy meg nem állított. Leültem, s hitetlenkedve néztem magam elé, mint egy őrült. Harry közelebb jött, leguggolt elém, térdeimre tette kezeit, s felemelt szemöldökkel nézett rám kérdően.

-- Mi történik velem? – töröltem le egy kigördülő könnycseppet, s remegő ajkakkal néztem rá. Sóhajtott egyet, majd felállt.

- Mondd el. – fogta meg bíztatóan a kezem, a leült mellém. Felé fordultam, hosszan a szemébe néztem, majd beszélni kezdtem.

- A ke… - értetlenül próbáltam volna elmagyarázni Harrynek, de nem ment. Nem vagyok biztos abban, hogy mit láttam. Talán csak hallucináltam. Mi van, ha megőrültem? Gyorsan megráztam a fejem, kiverve belőle a szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat.  – Semmi. – homlokomra tettem a kezem, majd próbáltam mosolyogni. – Tudod mire van szükségem? – álltam fel, gyorsan kedvet váltva, nem akartam ennél is jobban elrontani ezt az egész ott létet. – Fagyira! És egy jó filmre. Na benne vagy? – húztam magammal Harry-t, az ajtó felé. – Keress valami nézhető filmet, hozok fagyit, és egy kis rágcsát. – siettem le a lépcsőn Harrynek magyarázva. Kinyitottam a konyhaszekrényt, s találtam egy kis popcornt, betettem a mikróba, majd kerestem a hűtőben fagyit is. Amíg a popcorn készült, szétnéztem még a polcokon. Amikor megláttam egy doboz vattacukrot hihetetlenül megörültem, és azonnal nyújtózkodtam, hogy elérhessem. Ám az túl magason volt, így próbáltam ugrálva elkapni egyet. Szitkozódva adtam fel, amikor a hátamnál megjelent valaki, magas testével hozzám simult, s izmos karjával azonnal levett pár dobozzal a finomságból. Zavartan néztem Liamra, aki továbbra sem távolodott el, aminek köszönhetően tökéletesen érezhettem édes illatát, aminek hála, mindig elvesztem a fejem. Idegesen túrtam a hajamba, s próbáltam kikerülni, ám mikor elhaladhattam volna mellette, ujjai tenyeremhez értek, s érdeklődve pillantottam vissza. Liam elmosolyodott, és így borostával, még vonzóbbnak tűnt. Képtelen voltam, visszatartani nevetésem, a szituáció erre késztettet.

- Mi olyan vicces Miss Wilkinson? – billentette oldalra a fejét, s nevetve engedte el a kezem.

- Ez az egész Mr. Payne. A barátnőd itt a házban, ugye tudod? – próbáltam a vicces hangom használni. Liam hirtelen a pultnak szorított, kezeivel erősen ragadta meg derekam, s arca épp oly közel volt hozzám, hogy a szemembe tudjon nézni. Próbáltam minél távolabb hajolni tőle, a pult fölött, de az én derekam sem gumiból van, s egyre hátrébb kerültem tőle, ő annál közelebb jött. – Ez már nem is olyan vicces, ugye? – leheletét szinte a számban éreztem, miközben ajkunkat gyengéden összeérintve beszélt hozzám. Nem tudtam mit tegyek, ezért lekaptam a pulton lévő eszközt és közénk emeltem. – Kanál van nálam, és nem félek használni. – mondtam ki határozottan, bár kimondva nevetségesnek tűnt, használt. Liam elengedett, és előttem állt, egyik kezét zsebre tette, a másikkal a száját piszkálta. – Kicsi Adele, csak valld be, hogy te is szeretnéd, és már itt sem vagyok. – nézett rám követelőzően, de még így is annyira borzalmasan vágytam rá. A pár másodperccel utána megszólaló Harry mentett ki a helyzetből, aki a lépcsőn várt rám. – Sajnálom, de van jobb dolgom is. – mosolyogtam rá fintorogva, felfogtam az édességeket, de amíg a pult mögött haladtam el, Liam rácsapott a fenekemre. Én viszont csak mentem tovább, mint aki észre sem vette.

- Na mit nézünk? – tettem le a rágcsálni valókat az ágyra, majd bebújtam a takaró alá.

- Gru, nem találtam semmi normálist, és tudom, hogy ezt szereted. – markolt bele a mellettem lévő tálba, majd bebújt mellém. Csak a göndör fürtjei, és zöld szemei látszódtak ki a paplan alól, lába pedig kilógott. Már egy ideje nézhettük a mesét, amikor megszólalt rekedt hangján.

- Na, elmondod mi történt az előbb? – fordult felém egész testével, a párnán könyökölve tartotta fejét. Egy ideig nem szólaltam meg, nem tudtam, hogy mondhatnám el neki. Egyenesen őrültnek nézne, vagy kiröhögne. Nincs szüksége a családomnak újra egy pszichopatára. Nem csalódhatnak bennem, sem ők, sem a barátaim. Egyszer már megjártam a poklok poklát, nem bírnám ki még egyszer. Éreztem, ahogy könny gyűlik a szemembe, nagyokat nyelve próbáltam visszatartani őket. A plafont néztem, bámultam a végtelent, azt kívántam bárcsak ne velem történne meg ez. Pontosan tudtam, mi a baj. Nagyot sóhajtottam, kezeim magam mellé helyeztem, a takaró alól kihúzva, s tekintetem nem szegeződött másra, az elmúlt szótlan 10 percben, mint a fehér plafonon lévő foltra, amit egy ideje már kiszúrtam.

- A… a kezem. Az ereim. Az ereim elsötétültek. – egy könnycsepp végig folyt égő arcomon, s éreztem Harry szakadatlan figyelmét. – Szinte olyan volt, mint egy önálló élőlény. – ráztam a fejem zavarodottan, s ajkam remegett, a rémültségtől. Attól, hogy újra megtörténik, az ami tönkretette életem egy meghatározó részét. Fejem a mellettem fekvő fiú felé fordítottam, s teljesen nyugodt arcát néztem. Semmi reakció. Csak fapofával bámult engem, kezével az arcomhoz ért, s gyengéden simított végig rajta. Én pedig csak nagyokat pislogva szuggeráltam gyönyörű szemeit. – Most őrültnek tartasz? – mosolyogtam szomorúan, majd leszegeztem tekintetem.

- Nem. – suttogta, majd próbálta elkapni száguldozó tekintetem. – Én mindig melletted leszek, bármi is történjen. – Ujjai nyakamon pihentek, miközben egymással szemben feküdtünk, mélyen egymás szemébe nézve. Harry jelenléte, és szavai olyan biztonság érzetet adtak számomra, ami bármikor, és bármilyen helyzetben képes lett volna megnyugtatni, és elhitetni velem, hogy minden rendben.

A következő 20 percben, így feküdtünk, szótlanul, tekintetünk egybeforrt, és úgy éreztem minden rendben.

- Gru! Gru! Gru, Gru, Gru! – hangzott el a tévében, a kislány lelkesedése, mire mind a ketten felnevettünk. Harry mosolya, mindig jobb kedvre derít. Azok az aranyos gödröcskék, mindig megteszik hatásukat, és épp ezért kedvelem annyira Őt. Lassan feltápászkodtunk, majd ülve folytattuk a tévézést.  Halk kopogást hallottunk az ajtó felől, Harry felszólalt, és a következő pillanatban már Liam bent is volt a szobában. Csak egy boxert viselt, így szabadon hagyta tökéletes izmait, s a következő másodpercekben nem tudtam másra figyelni, csak is a megfeszülő karjára, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Ajkaimba harapva néztem végig, Liam kísértését, amíg csigalassúsággal az ágyhoz lépkedett. Kétség kívül szándékosan érkezett hiányos öltözékben, és ez a kis műsor is kizárólag az én kínzásomért volt.

- Remélem nem zavarok, ha csatlakozok hozzátok. – ült le mellém az ágy szélére, s én szúrósan néztem rá, mire elmosolyodott.

- A barátnődet hol hagytad? – húztam fel a szemöldököm, mire arrébb lökte a takarót, engem pedig beljebb tolt, akaratom ellenére.

- Elaludt. De hoztam csokit, mogyorós, a kedvenced. – mutatott fel egy tábla csokit, reménykedve, hogy így beleegyezek maradásába. Unott pofával, kivettem a kezéből az édességet, majd dühösen hátradőltem. Harry jéghideg lábai az enyémhez értek, kicsit megrezzentem, majd lábaink összekulcsolódtak, így felmelegítettem valamennyire. Észre sem vettem, de Liam-nak hála eléggé közel kerültem Harry-hez az ágyban, így a fenekem az ő csípőjét súrolta. Csendben néztük végig a mesét, majd Harry közölte, hogy letusol. Kikászálódtam az ágyból, kivettem a DVD-t, lehajoltam a tokjáért, megfordultam, s Liam bámult vigyorogva az ágyból, amikor eljutott az agyamig, hogy meglehetősen rövid rajtam ez a short, én pedig itt hajolgatok előtte. Gyorsan kihúztam magam, majd visszabújtam a takaró alá. Liam felállt és elindult az ajtó felé, mire én kíváncsian néztem távolodó félmeztelen testét.

- Nem szeretnél nekem csinálni egy szenyát? – nézett hátra mosolyogva, majd elindultunk lefelé a lépcsőn.

Mikor kész lettem a szendviccsel Liam elé toltam a tálat, de ő csak vigyorogva nézett engem. Elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem, kezem pedig a pulton pihent. Áthajolt a pulton, ujjával pedig felemelte fejem.

- Ne rejtsd el előlem a mosolyod! Szeretem nézni. Gyönyörű. – ült vissza a helyére, én pedig éreztem, ahogy egyre pirosabb lesz, a zavartságtól égő arcom. Elnevettem magam, hátraszegtem fejem, majd ujjaimmal dobolni kezdtem a pulton. Lehunytam a szemem, s egy percre kiürítettem a fejem, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy ne olvadjak el, egy egyszerű bóktól, melyet Liam ejt ki száján. Miközben már a lábam is járt, nyakamon éreztem egy érintést, mely kissé nedves volt. Nem nyitottam ki a szemem, jól tudtam, hogy Liam az. Kezemmel tarkóját markoltam, s sóhajtozva meresztettem belé körmeim. Ajkaim apró nyögések hagyták el, ahogy ajkai kulcscsontomhoz értek. Zihálva nyitottam ki a szemem, s szemeim kikerekedtek, amikor előttem egy göndör fürtökkel rendelkező fiú, csókolt meg.  

12. fejezet

12. rész

Bathroom

*Audrina szemszöge*

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor lábam újra érinthette a biztonságos földet. Nagyot nyújtózkodtam, miközben a madarak édesen csicseregtek a fejünk fölött. Az ég számunkra elég ritkán látott, felhőtlen állapotában pompázott, melyet a nap ereje még csodálatosabbá tett. Fejem a tenger irányába fordítottam, melyet csendesen mozgatott a fel-feltámadó szél erőssége. A szigeten alig volt pár ember, csupán az alkalmazottak kedves arcával találkozott tekintetem, s egy aranyos, idős pár sétáló alakjával. Mindig meghatódtam egy hangyányit, mikor kézen fogva, egymást puszilva láttam idős párokat. Annyira szép, hogy ennyi ideig kitartottak egymás mellett. Képesek voltak nem eldobni a rosszat, hanem jóvátenni. Átvészelni a nehéz időket, együtt. Ez számomra mindig is egy csodálatos dolog volt. Gondolatmenetemből egy édes gesztus zökkentett ki, melyen Niall-től kaptam az arcomra. Elmosolyodtam, majd belenéztem abba a gyönyörű, tengerkék szemekbe, és teljesen elvarázsolt. Kezünket összekulcsolva ajándékoztuk meg egymást egy lágy csókkal, melybe képtelen voltam nem belemosolyogni.

- Elképesztő vagy. -suttogtam fülébe, miközben egymást öleltük. Niall két kezével arcomhoz ért.

- Te pedig gyönyörű.  - lehelt egy édes csókot ajkaimra. - Na mennyünk, mert még a végén itt hagynak. -megragadta kezem, majd maga után húzott. A sétáló utca, amin elhaladtunk meseszép volt, tele volt szökőkutakkal, és varázslatos fákkal, melyek mind különböző színben pompáztak. Maga a hangulata magával ragadó volt, azt hiszem egész nap képes lennék itt elsétálgatni. Nem úgy, mint a társaságnak. Mióta a lányok megérkeztek a hangulat fagyott volt, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Persze, ez nem Perrie, vagy Eleanor  miatt van. Egy kis idő múlva szerencsére valamennyire enyhült a feszültség, amikor megérkeztünk a szállásunkra, ami a várostól elkülönült helyen volt. A ház hatalmas volt, és a tengerre nyílt. Csak a tenger, a homok, és mi. Alig vártam, hogy elfoglalhassuk szobánkat. Amikor bementünk, mindenkinek tátva maradt a szája. Először is felosztottuk ki kivel fog egy szobában aludni. 

-Rendben srácok, akkor szerintem az egyértelmű, hogy én Eleanorral leszek.  - szólalt meg először Lou, majd átkarolta a lányt.

- Hát gondolom mindenki a párjával szeretne lenni. - mosolyodtam el mikor felnéztem a mellettem álló fiúra. Mindenki bólogatott, kivéve Adele-t.

- Na és mi? - mutatott magára és Harry-re, kétségbeesett tekintettel Adele.

-Ti lehettek együtt, vagyis muszáj, mert már csak egy szoba maradt. - huppant le Zayn Perrie mellé a kanapéra.

- Nekem jó. - vigyorgott Harry, majd magához húzta barátnőmet, mire ő csak kínosan felnevetett. 

- Figyelj, hogy ha ez így nagyon gáz nektek, akkor én alszok Adele-lal, te pedig Niall-lal. - tártam szét karom mosolyogva, mire Adele arcán megkönnyebbülést láttam. Niall abban a pillanatban szorosabban fogta a kezem, mire ránéztem bocsánatkérően, félre húzta a száját majd megszólalt. 

- Hát jó. - túrt bele hajába, majd elengedte a kezem, és ő is helyet foglalt. Mindenki felvonult  a szobájába, s elkezdtünk kipakolni. A mi szobánk igazán otthonos volt, egy hatalmas francia ágy volt a középpontban, amibe azonnal beleugrottunk.  Volt egy erkély is, ami az óceánra nézett, valamint volt egy gardrób, tv, és még számos dolog ami otthonossá tette. Ezt a szobát leginkább a bézs szín határozta meg. Már egy bőrönddel végeztem, mikor hátulról átölelt valaki. Kicsit megugrottam, de azonnal mosoly húzódott a számra. Nedves ajkakat éreztem nyakamon, ami nem kicsit terelte el a figyelmem a pakolásról. De nem hagytam magam, ellenálltam. 
- Tovább bírod, mint gondoltam. -kuncogott halkan, mire Adele felnevetett. Mikor észrevette barátnőmet, abbahagyta figyelmem elterelését, s elterült az ágyon. - Hagyd azt, lesz még időd kipakolni. - dobott a fejemhez egy pólót. Hasra fordult, és minden egyes ruhadarabot megvizsgált. - Ebben szeretnélek látni az este. - mutatott fel egy ruhát, ami fogalmam sincs, hogy kerülhetett  ide. Egy fekete ruha volt, csipke ujjal, és egy hatalmas vágással a hátán, szinte nem is volt hátulja. Elnevettem magam, majd elvettem tőle. Éppen a pipere táskámat tettem a polcra, mikor megszólalt. - Bár lehet, hogy ez jobb lenne. - tartott a kezében egy bugyit. Odaszaladtam kikaptam a kezéből, mire magára rántott, és birkózni kezdtünk. Ott csikizett ahol ért, mire én csak összevissza rugdosódtam. 
- Oké, akkor azt hiszem jobb lesz, ha mi szobát cserélünk Niall. - mondta fura tekintettel Adele,  miközben törökülésben a földön rendezgette dolgait. Kíváncsian néztem barátnőmet, miközben bőröndjével a kezében kiabált. - Harry! Új szobatársat kapsz! - sétált ki az ajtón vidáman. Egyikünk sem ellenkezett ezzel az ötlettel, sőt, Niall kifejezetten díjazta, hiszen rögtön az után, hogy Adele kiment a szobából, felém mászott, és csókolni kezdett.  
Niall mellett még csodálatosabbnak tűnt, ahogy a nap szépen lassan eltűnt, mintha csak a tenger nyelte volna el. Derekamnál karolt át, fejem pedig vállán pihent. Felemeltem a fejem, s közelről még szebbnek tűnt, elbűvölő szemeiben megcsillant a tenger vize, a szellő lágyan kapott bele kócos hajába, én pedig csak nagyokat nyelve figyeltem, minden egyes mozdulatát. Amikor már lábam zsibbadni kezdett, hátradőltem a homokban, lehunytam a szemem, és csak feküdtem ott. Pár perc múlva, éreztem Niall tekintetét rajtam, majd leheletét az államon. Pislogtam párat, majd kinyitottam szemeim, s hideg kezeit éreztem derekamon, míg egyre közeledő teste egészen rám nehezedett. Egyik lába az én lábaim között pihent, kezeivel pedig a fejem mellett támaszkodott. Karján végig simítottam, amibe teste beleborzongott, ettől akaratlanul is elmosolyodtam. Hangos nevetés zavarta meg csendes tevékenységünket, mire fejem oldalra fordítottam, egy sötét alakot láttam. Nem tudtam kivenni ki az, de hogy nem közülünk való, az biztos.

- Niall van ott valaki. – néztem ijedten továbbra is a meg nem mozduló férfit.

- Biztos, csak a fiúk azok, vagy egy másik nyaraló. – hunyorított szemével, hiszen a félhomályban nem sok mindig látszódott.

- Be szeretnék menni. – mondtam kiszáradt szájjal, kezem pedig remegett.

Volt valami ijesztő abban a férfiban, mint ha azt akarta volna, hogy észrevegyük. Próbáltam kiverni a fejemből, miközben beértünk a házba, Niall összekulcsolta kezünket és úgy sétáltunk fel szobánkba.

- Este elmegyünk vacsorázni egy közeli étterembe. – mondta mosolyogva, mikor az ágyra huppant. Letérdeltem mellé, majd összehúzott szemöldökkel meredtem magam elé. Megérintette kezem, majd lehúzott maga mellé. – Mi az? – tornyosult felém aggódó tekintettel.

- Adele. Biztosan rossz neki együtt látni őket. – fújtam ki kétségbeesetten egy nagy adag levegőt.

- Adele erős ilyen szempontból. Nem jött volna el, ha nem lenne az. Ők mindig is próbálták titkolni mit éreznek, épp ezért volt minidig olyan egyértelmű. – meglepett, milyen tájékozott ilyen téren, és hogy ilyen jól ismeri az embereket, de az még jobban, hogy ezek szerint Liam sem érez kevesebbet. Ami jó, hiszen van némi esély arra, hogy valaha lesz köztük valami.  

* Adele szemszöge *

Unottan feküdtem az ágyon, és közben próbáltam kirakni egy rubik kockát, amit a nappaliban találtam. Harry mellettem ült, és twitteren válaszolt pár rajongónak.

Kezdtem megszokni, hogy Harryvel kell egy szobában lennem, ugyanis átköltöztem ide, Niall cuccait pedig átvittem Audrina mellé. Nem szeretnék önző lenni, nem várhatom el ezt tőlük, így sincs túl sok idejük egymásra, legalább a nyaraláson legyenek együtt.

- Ezt soha életemben nem fogok kirakni. – dobtam le az ágyra a kockát, majd közelebb csúsztam Harryhez és figyeltem, mit ír éppen egy rajongónak.

- Biztosan jó érzés lehet, nap mint  nap ilyen aranyos leveleket kapni. – meredtem kékeszöld szemeibe, melyek visszatükrözték a képernyő fényét.
 - Sajnos vannak utálkozó levelek is, de az ilyen dolgokat meg tanultam kezelni. Az elején még nagyon megviselt, most már tudom hogyan álljak hozzá. – mosolygott rám, majd elterültem az ágyon. 

- Amikor ilyeneket mondasz tökre bírlak, de sajnos legtöbbször nem így van. – néztem fel rá, vigyorogva. Elnevette magát, majd letette a laptopját maga mellé, és felém hajolt.

- Én pedig azt bírom benned, hogy ilyen őszinte vagy. – suttogta alig hallhatóan, mire a reakcióm csak gyors pislogás volt. Mellkasánál eltoltam magamtól, majd felpattantam az ágyról. – És azt is, hogy próbálod eltitkolni a valóságot. Nem mutatod ki, ha valaki tetszik, ha valakit szeretsz. Próbálod távol tartani magadtól az embereket. – éreztem, ahogy kezei körbe fogják csípőm, miközben én az ablakkal szemben nyeltem nagyokat. Nem számítottam erre a szituációra, felnevettem, majd kisétáltam kezei közül. Furcsa volt, nem tudtam hogyan kezeljem közeledését, furcsa volt, hogy ezeket mondja, miközben én csak a mellettünk lévő felettébb csendes szobában lévő emberre tudtam figyelni. Csak remélni tudtam, hogy nem azt csinálja Liam, amire gondolok.

- Igen próbálom, és jó lenne, ha te is távol tartanád magad tőlem. – sétáltam be a fürdőbe, tettetett nyugodtsággal.  Mikor bezártam magam mögött az ajtót, azt akartam, hogy meg nem történté váljon az előbbi 5 perc. Megijesztett az, amit Harry érintése hozott ki belőlem, bár lepleztem, belül nagyon is eluralkodott rajtam a vágy. Neki dőltem az ajtónak, és sóhajtozva hallgattam Harry nevetését.  Elkezdtem levetkőzni, beálltam a zuhany alá, majd a kedvenc kókuszos tusfürdőmmel megmosakodtam. A forró víz égette testem, és éppen erre volt szükségem, hogy kiverjem a fejemből azokat az elbűvölő fürtöket viselő fiút, aki nyilván még mindig rajtam nevet. Idegesen tekertem magam köré egy zöld törölközőt, majd a mosdóhoz sétáltam. Megtámaszkodtam rajta, majd pár perce lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, figyelmem rögtön a párás tükörre terelődött, majd ugrottam egyet mikor a hátamnál egy fekete kapucnit viselő embert láttam. Szemim kikerekedve fordultam meg, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nincs senki a hátamnál, visszafordultam. Félve töröltem le a tükör egy részét, s ezen a nyikorgó hang sem segített amit kezeim okoztak. Erősen tartottam magamon a törölközőt, miközben szám teljesen kiszáradt. Fejem azonnal az ablak felé fordítottam, amikor az kicsapódott. Nyöszörögve rohantam az ajtóhoz, s félúton a vizes kövön megcsúsztam. Mikor magamhoz tértem, az ajtó előtt feküdtem, a fejem iszonyúan fájt, és az ajtón dörömbölve szólítgatott Harry. Tarkómhoz kaptam, amitől kezem véres lett. Szédültem és úgy éreztem még felállni sincs erőm, de amikor az ablakra pillantottam, valahogy sikerült feltápászkodnom. Rögtön rángatni kezdtem a kilincset ugyanis az zárva volt.  - Adele jól vagy? Mi történt? Nyisd ki az ajtót! – kiabálta Harry az ajtó másik oldaláról, én pedig csak zokogva próbáltam kinyitni az ajtót.

- Nem megy Harry, zárva van. – kiabáltam kétségbeesetten, majd az ablak hirtelen bezáródott. – hihetetlenül féltem, nem tudom mi volt ez, de valószínűleg nem is akarom.

- Figyelj ide! Azt hiszem van egy kulcs az egyik szekrényben. Menj és keresd meg! – nyugtatott Harry, majd villámgyorsan keresni kezdtem. A törölközőm majdnem leesett, de utána kaptam, és csodálkozva figyeltem meg színét, ami fekete volt. Nem törődtem vele csak kerestem tovább, idegesen próbáltam a kulcsot belehelyezni a zárba, majd amikor elfordult, zokogva nyitottam ki, majd egy rémült és aggódó tekintettel álltam szemben, aki odalépett és karjaiba zárt.