Sziasztok drága olvasóim! Nagyon sajnálom ezt a hatalmas késést!!! Az utóbbi időben nem nagyon volt időm a blog írására, de most egy új résszel érkeztem. Tudom, hogy így nem az igazi, de remélem attól még élvezhető :) Komizzatok, aztán érkezik az újabb rész! puszi xx
11. rész
Holiday
Halvány mosollyal az arcomon formáltam a betűket, a rég nem látott, néhol elázott naplómban. A kék minta mélyen ivódott be a fehér lap sorai közé, s minden egyes szó leírásánál nőtt bennem a megválaszolatlan kérdések száma, valamint a zavarodottság. Éppen befejeztem egy mondatot, mikor a nyári szellő lágyan végig siklott a karomon. Kinéztem az ablakon, de a nap ereje elvakított, csupán halk nyávogást hallottam kintről. Letettem a tollam, az ablakhoz sétáltam, majd kihajoltam rajta. Egy pár kétségbeesett, zöld szempár figyelt engem, édesen oldalra fordította a fejét, majd nyávogott tovább a tető egyik sarkában. Szám azonnal a cicát hívogatta, de az meg sem mozdult. Óvatosan felültem a párkányra, kitettem az egyik lábam, majd kibújtam az ablakból. Lassan elkezdtem lépkedni a cserepeken, egy fekete kocsi állt meg a házunk előtt, figyelmem azonnal ráterelődött. Összeráncolt szemöldökkel néztem az autóból kiszálló fiút, amikor hirtelen megcsúsztam. Az ablaknak köszönhetően nem estem el, csak pár cserép mozdult el a lábam alól. A szívem a torkomban dobogott, ránéztem a macskára, de már nem volt ott.
- Remek! - morogtam magamba, félve kifújtam a levegőt, majd a karomon végig futott a hideg, amikor valaki hozzá ért. Ijedten ránéztem az engem tartó erős kézre, néhol az erek kidülledtek rajta, tetkót viselt, a ujján pihent egy ezüst gyűrű. Felemeltem fejem, majd a mindig váratlanul felbukkanó, édes fürtöket viselő Harry állt velem szemben. Mosolyogva nézte végig szerencsétlenkedésem, mikor megunta, derekamnál fogva behúzott a szobámba. Nevetve néztem rá, mikor lábam újra érezhette a talaj biztonságát. Oldalra tűrtem a látásomat zavaró tincseket, majd derekamra tettem a kezeim.
- Mit keresel itt? - húztam fel a szemöldököm, és gyorsan összecsuktam a naplóm.
-Én? Te mit kerestél a tetőn? - kulcsolta össze maga előtt karjait, majd elnevette magát- különben is én mentettelek meg. - megforgattam a szemem, odasétáltam hozzá, és szúrósan néztem rá.
- Jól van, oké. Köszi. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Audrina itthon van? - mutatott az ajtóra, mire kérdően néztem rá. Furcsa mindig Niall jön, ha valami van.
-Nincs! - vágtam rá határozottan, mire Harry tekintete az ajtó felé szegeződött. Oldalra fordultam, és Audrina tipegett be, mosolyogva.
- Úgy látszik nagyon is itthon van. - vigyorgott rám, mire félre húztam a szám, majd az előttem ácsorgó lányra figyeltem.
-Te mikor jöttél? - mutatott rá Harryre.
- Ez most lényegtelen. Azért én jöttem, mert Niall-nak dolga van. Na szóval, a jövő hétre ne tervezzetek semmit, ugyan is mind elmegyünk egy nyaralás félére. - csapta össze tenyerét, mire mind a ketten zavarodottan figyeltünk rá. Felé fordultam az egyik szemöldököm felhúzva, mire Audrina megszólalt.
-Mi? Kivel? Hova? De mi dolgozunk. - kapkodta tekintetét köztem és Harry között.
- Hát velünk. Az meglepetés. Ja, azt lerendeztük. Jövő héten nem kell bemennetek, sőt egész nyáron csak pár napra. - villantotta meg elégedett mosolyát, mire Audri izgatottan, ki kerekedett szemekkel futott oda a mellettem álló fiúhoz.
- Ez az! - kiáltottam egyet, leszedtem Harryről barátnőmet, majd őrülten elkezdtem magyarázni.-Nincs több idegbeteg alkalmazott, se nyávogó modellek, vagy arrogáns emberek! - öleltem meg szorosan.
- Oké, akkor én már itt sem vagyok. Viszlát csajok. - integetett az ajtón kilibbenő fiú.
- De ha mi megyünk, akkor Perrie is jön, Eleanor és Danielle. - kikerekedett szemekkel ültem le az ágyra, mire Audri is mellém ült.
- És mi bajod van velük?-fogta meg a vállam, kíváncsian.
- Velük semmi, csak Dani...- hagytam abba, szemeim a padlóra szegezve.
- Ja persze, Liam. - simogatta meg a hátam, majd ránéztem aggódó tekintettel.
- Nem, ez most más. A múltkor, amikor rosszul lettél, én lenn maradtam, de Liam is ott volt. - nyeltem egy nagyot, majd haboztam egy kicsit, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet elmesélni mindent. Ám amikor szúró tekintetét megpillantottam, hátradőltem az ágyon és megélni kezdtem...
* a nyaralás előtt egy nappal *
Izgatottan pakoltam be pár cuccot a bőröndömbe, mikor szembesültem azzal, hogy pár dolgot még be kell szereznem. Fújtattam párat, majd törökülésből felugrottam, kicsaptam az ajtót, és Audrinához rohantam. Mikor benyitottam komótosan pakolgatta ruháit, a már szinte teli bőröndbe, ráült úgy próbálta behúzni a cipzárt.
- Kész vagy? Mert nekem még be kellene szereznem pár dolgot. Nincs kedved velem vásárolgatni? -néztem rá kiskutyaszemekkel miközben helyet foglaltam az ágyán. Mellettem összevissza hevertek különböző tubusok, sminkek, és kis kacatok, amikre mindig szüksége van egy nőnek. Kikerekedett szemmel néztem végig a szobán, ami kész csatatér volt.
- Persze, amúgy nekem is kell még pár cucc. Nem, még egyáltalán nem vagyok kész, amint látod, de majd este befejezem. - mosolygott rám barátnőm, felállt majd elkezdett készülődni.
- Te nem készülődsz? - fordult felém, szempillaspirállal a kezében.
- Most öltöztem át, sminkelni meg nincs kedvem, majd felveszek egy napszemüveget. - lóbáltam az ágyról lelógó lábam. Igen, nem ért le, ugyanis Audrina ágya hatalmas volt, és nagyon puha. Imádtam, bár én megelégszem az átlagos méretűvel is. A nyaraláson töprengtem, miközben lakótársam telefonon csevegett barátjával.
- Mehetünk? - tátogta furcsa arccal, mire felnevettem, felkaptam a táskám és már indultunk is. Az út Audri nevetéseitől, és éles hangjától volt zajos, amit a telefonba produkált. Csendesen vezettem, amikor valami nem stimmelt a kocsival, nem szóltam a mellettem ülő lánynak, gondoltam nem lényeges, a plázáig csak kibírja. Legalábbis szerettem volna, mert a következő pillanatban, a motor leállt. Félre álltam, majd felnyitottam a motorháztetőt, ami füstölgött. Sosem volt még semmi baja, mért pont most kellett tönkre mennie? Sajnos egyikőnk sem igazán értett ehhez, így hát Audrina azonnal tájéköztatta a vonal másik végén lévő Niall-t. Fél órán belül értünk is jöttek, a kocsit pedig elvontatták. Remek. Amikor a kocsiban ültem, csak akkor vettem észre, hogy az anyós ülésen helyet foglaló személy, Liam. Az út folyamán számtalanszor hátra pillantott, ilyenkor csak úgy tettem, mint aki nem is tud róla, hogy itt van. Elegem van ebből. Elegem van abból, hogy sosem tudja mit akar. Elegem van abból, hogy az egyik pillanatban teljesen érzéketlen velem, a másik percben közeledik felém, aztán meg Dani-vel van.
A plázában szinte minden boltba benéztünk, s hamar végeztünk is, így beültünk az egyik kávézóba. Az asztalnál előttem ült Liam, s párszor szúrósan rápillantottam, hogy ne nézzen már ilyen feltűnően. Idegesen fújtam ki a levegőt, mikor felfogtam reménytelen a próbálkozásom. Elfogyasztottuk a rendel frissítőket, majd felálltam és vártam a többiek reakcióját.
- Még szeretnék bemenni egy boltba, ugyanis bikinim sincs. -néztem barátnőmre, aki viszont úgy ült azon a széken, mint aki mindjárt szétfolyik. Unottan pislogott párat, mire felnézett rám. - Jó akkor megyek magamba, de várjatok meg itt. -sóhajtottam, és leraktam mellé az eddig vásárolt cuccokat. Ijedten néztem fel, mikor Liam megszólalt.
-Majd én megyek veled. - mosolygott, majd betolta a székét, Niall pedig azonnal oda ült, Audrina mellé. Lassan haladtunk el a boltok előtt, a kínos csendet csupán a szökőkút csobogása zavarta meg. Ujjaimat tördelve nem tudtam mihez kezdjek. Semmiképp nem akartam szóba hozni azt az estét, így is elég nyomasztó vele lenni. Besétáltam egy bikiniket árusító butikba, majd ő követett engem, szótlanul. Elvettem 3 bikinit, besétáltam a próbafülkébe, majd elkezdtem leöltözni. Az első darab, amit felpróbáltam egy tengerész kék, pánt nélküli volt, középen egy strassz kővel kirakott dísszel.
- Kész vagy már? -kérdezte, a függöny másik oldalán álló személy.
-Igen.-mormoltam halkan, mire a sötét anyag elhúzódott.
-Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. -emeltem fel kicsit a hangom.
-Akkor honnan fogod tudni, hogy jól áll-e, vagy sem? -nevetett fel, megforgattam a szemem, majd unottan elhúztam a függönyt. Alaposan végig nézett rajtam, beleharapott a szájába, közelebb lépett, és visszahúzta a függönyt. Nagyot nyelve néztem a szemébe, miközben a falnak szorított. Kezeivel fejem mellett támaszkodott. - Kétségtelenül jól áll. - nyalta meg a száját, s közben combomon végig simított. Szívem egyre hevesebben vert, mogyoróbarna szemei szinte odaláncoltak. Elmosolyodott, hátrébb lépett, még egyszer végig mért. -Na had lássam a következőt. -vigyorogva sétált ki a fülkéből, én csak mozdulatlanul pislogtam a tükörbe, majd átcseréltem egy fehér bikinire, aminek a háromszög alakú mellrészén, csíkok csöngtek ugyanabból az anyagból. Ez egy csinosabb darab volt. és mivel a melleim kicsit nagyobbak az átlagosnál ez jobban állt. Nem szóltam Liamnak, hogy kész vagyok, az előző reakciója elég volt mára. Már az alsó részét át is cseréltem a következőre, amikor a függöny elhúzódott résnyire. Kikerekedett szemekkel néztem rá, ahogy neki szépen lassan egy óriási mosolyra húzódott a szája. Szemében tisztán láttam a perverziót, mire csak ennyit mondott
- Ezt vedd meg! - megforgattam a szemeim, majd elhúztam a függönyt. Idegesen öltöztem fel, a harmadik bikinit fel sem próbálva rohantam a pénztárhoz. Ahogy kiléptem a boltból megláttam Liamot, a szökőkútnál, épp autógrammot osztogatott. Odasétáltam és csak néztem az aranyos kislányt, aki One Direction-ös pólót viselt, hozzá illő karkötővel. Akaratlanul is hallottam a beszélgetést, amit velük folytatott. Hihetetlenül kedves, türelmes és aranyos volt a rajongókkal, elképedve hallgattam minden egyes szavát. Ez a régi Liamra emlékeztetett. Egy pillanatra rám nézett, amikor egy kislány rám mutatott, majd halványan elmosolyodott. Nem tudom hány percig állhattam ott, de mire észbe kaptam Liam már kezemnél fogva vezetett az egyik padhoz. Kíváncsian figyeltem minden mozdulatát, majd teljes testemmel felé fordultam.
- Az előbb nagyon aranyos voltál velük. - néztem mélyen a szemébe, mire elmosolyodott.
- Imádom őket, miattuk tartok ott, ahol most.
- És a kislány miért mutatott rám? - húztam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Azt mondták túl csúnya vagy hozzám, főleg így smink nélkül. Danielle-t szeretik. - nevetett mellettem, mire vállon ütöttem.
- Szemét. - néztem rá morcosan, mire hüvelykujjával végigsimított arcomon.
- Azt kérdezték, hogy ki vagy. És azt mondták, nagyon szép lány vagy. - mosolygott rám édesen, mire csak vigyorogtam. - Szerintem smink nélkül is gyönyörű vagy, sőt. - ujja már az ajkamnál járt, s én csak elképedve figyeltem szavaira. Magamban próbáltam észhez téríteni magam, így gyorsan felálltam, és húztam magam után Liamot is. Odaértünk Audrináékhoz, és már indultunk is. A nap hátralévő részében, megbeszéltük a holnapi utazás részleteit, de továbbra sem tudjuk, hová is megyünk. Késő délután elfáradva dobtuk le magunkat a kanapén.
-Figyelj Adele, bocsi, hogy kettesben kellett elmenned vele, nem gondoltam hogy felajánlkozik. - nézett rám barátnőm bűnbánóan. Este alig vártam, hogy reggel legyen.
A telefonom hangjára ébredtem, ugyanis üzenetem jött. Még félig csukott szemmel meredtem képernyőre, majd egy ásítást kíséretében megnyitottam az üzenetet.
- Na várod már, hogy láthass? - olvastam fel, majd felhúzott szemöldökkel válaszolt Liamnak.
- Áhh, szóval már kora reggel én járok a fejedben?!
Jött még egy üzenetem, de semmi kedvem sem volt még kora reggel beszélgetni. Ledobtam a telefonom az ágyra, majd csigalassúsággal elkezdtem készülődni.
Felvettem egy fehér inget, egy rövid farmer nacit, fehér Converse-vel és egy fekete kalappal. Feldobtam egy alap sminket, összeszedtem a dolgaimat, beledobáltam a barna táskámba, levittem a bőröndöm a nappaliba, és pár perc múlva, már dudáltak is. A csomagokat Niall segített betenni a kocsiba. A fiúk magán repülőjén igazán kényelmes volt utazni, az ismeretlen helyre. Már egy órája utaztunk, mindenki bealudt, kivéve engem. Lehunytam a szemem, az ütemes zene pedig üvöltött fülemben. Kizártam a külvilágot, csak én voltam, és a zene. Leghátul ültem, a többiek elől aludtak csendesen. Perrie, Eleanor és Danielle csak később csatlakoznak hozzánk.
Azt hiszem már félig aludtam, amikor egy kéz hozzáért a combomhoz. A jéghideg érintésbe beleborzongtam, s ijedten nyitottam ki a szemem. Liam ült mellettem, szemeivel előre nézett, de kezei továbbra is rajtam pihentek. Borostája csak még ellenállhatatlanabbá tette. Rózsaszín ajkai egymáson pihentek, de amikor meg akartam szólalni, lecsitított. Gyönyörű szemeivel engem bámult, s mikor leállítottam a zenét, arra lettem figyelmes, hogy kezei egyre feljebb csúsznak. Még épp időben állítottam meg, lesepertem magamról kezét, ő pedig csak vigyorogva figyelte mit csinálok.
- Annyira imádom, ahogyan próbálod távol tartani magad tőlem. - nevetett fel. Mérgesen néztem rá, majd felé fordultam.
- Ne csináld ezt velem. - néztem rá szinte már könyörgő tekintettel. Közelebb hajolt, megsimogatta az arcom, majd adott az arcomra egy lány puszit. Komolyan nem értem ezt a viselkedést, teljes zavarodottság.
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Magam sem értem miért csinálom ezt. De ahhoz tartom magam, amit azon az estén megbeszéltünk. - hajtotta le a fejét. - De mért vagy ennyire gyönyörű? Néha annyira kívánlak, hogy az már nevetséges. - suttogta alig hallhatóan, mire halványan elmosolyodtam, s lehajtottam fejem zavaromban. Az államnál ujjaival emelte fel fejem, mélyen néztünk egymás szemébe. Elbűvölő mosolyát újra megvillantotta, amit szemei csak még elbűvölőbbé tettek. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor már én sem tudtam az érzéseim, és a vágyam kordában tartani. Arcát kezeim közé fogtam, felágaskodtam, azonban ajkaink még nem értek össze, kezeivel csípőmnél körbe ölelt. Annyi távolság még volt köztünk, hogy szemébe tudjak nézi, de mikor lehelete súrlódott bőrömmel, egy szenvedéllyel teli csókban forrtunk össze. Nyelvünk kétségbeesetten keresték egymást, s mikor utat törtek maguknak, egy szorítást éreztem fenekemen. Belemosolyogtam csókunkba, hátam pedig a hideg ablaknak ütközött. Lábaim dereka köré fonódtak, s közben a fülem mögötti részt csókolta, és harapdálta. Szánkat halk nyöszörgések hagyták el, mire páran megmozdultak álmukban. Szívem olyan hevesen vert, mint még soha, szám biztosan kiszáradt volna, ha ő nem tartja nedvesen. E gondolat miatt kissé elpirultam, s eltoltam magamtól, ajkunk lihegve vált el egymástól.
- Talán ezt még sem kéne...- néztem szemébe, mire ő újra megmarkolta fenekem, s csókolni kezdett. Számról letért az államra, majd a nyakamra is. Körmöm tarkóját karmolászta, s éreztem az egyre dudorodó nadrágját. Ajkaimba haraptam mikor megtalálta a gyenge pontom. A kulcscsontomnál időzött egy darabig forró csókokat lehelve rá.
-N-ne...ne itt. - abbahagyta a lágy csókokat, s bólogatva engedett el.
- Igazad van, ne haragudj. - ült vissza mellém, mire a gép landolt. A többiek ébredeztek, mi pedig nem értettük mi folyik itt, hiszen még nem értünk oda. Vagy legalább is Liam ezt mondta. Pár perc múlva a stewardess bejelentette, hogy Peazer kisasszony épp most csatlakozik hozzánk. Én csak értetlenül figyeltem mi történik. Liam előre sétált, s akkor pillantottam meg egy gyönyörű hajzuhatagot, amin Liam épp egy puszit ad az arcára. Azt hiszem ez jó jel, ha már nem is ad neki csókot...ugye?
De mégis, mintha a szívembe ezer kést szúrtak volna, s szótlanul nyeldestem a helyemen.
- Persze, amúgy nekem is kell még pár cucc. Nem, még egyáltalán nem vagyok kész, amint látod, de majd este befejezem. - mosolygott rám barátnőm, felállt majd elkezdett készülődni.
- Te nem készülődsz? - fordult felém, szempillaspirállal a kezében.
- Most öltöztem át, sminkelni meg nincs kedvem, majd felveszek egy napszemüveget. - lóbáltam az ágyról lelógó lábam. Igen, nem ért le, ugyanis Audrina ágya hatalmas volt, és nagyon puha. Imádtam, bár én megelégszem az átlagos méretűvel is. A nyaraláson töprengtem, miközben lakótársam telefonon csevegett barátjával.
- Mehetünk? - tátogta furcsa arccal, mire felnevettem, felkaptam a táskám és már indultunk is. Az út Audri nevetéseitől, és éles hangjától volt zajos, amit a telefonba produkált. Csendesen vezettem, amikor valami nem stimmelt a kocsival, nem szóltam a mellettem ülő lánynak, gondoltam nem lényeges, a plázáig csak kibírja. Legalábbis szerettem volna, mert a következő pillanatban, a motor leállt. Félre álltam, majd felnyitottam a motorháztetőt, ami füstölgött. Sosem volt még semmi baja, mért pont most kellett tönkre mennie? Sajnos egyikőnk sem igazán értett ehhez, így hát Audrina azonnal tájéköztatta a vonal másik végén lévő Niall-t. Fél órán belül értünk is jöttek, a kocsit pedig elvontatták. Remek. Amikor a kocsiban ültem, csak akkor vettem észre, hogy az anyós ülésen helyet foglaló személy, Liam. Az út folyamán számtalanszor hátra pillantott, ilyenkor csak úgy tettem, mint aki nem is tud róla, hogy itt van. Elegem van ebből. Elegem van abból, hogy sosem tudja mit akar. Elegem van abból, hogy az egyik pillanatban teljesen érzéketlen velem, a másik percben közeledik felém, aztán meg Dani-vel van.
A plázában szinte minden boltba benéztünk, s hamar végeztünk is, így beültünk az egyik kávézóba. Az asztalnál előttem ült Liam, s párszor szúrósan rápillantottam, hogy ne nézzen már ilyen feltűnően. Idegesen fújtam ki a levegőt, mikor felfogtam reménytelen a próbálkozásom. Elfogyasztottuk a rendel frissítőket, majd felálltam és vártam a többiek reakcióját.
- Még szeretnék bemenni egy boltba, ugyanis bikinim sincs. -néztem barátnőmre, aki viszont úgy ült azon a széken, mint aki mindjárt szétfolyik. Unottan pislogott párat, mire felnézett rám. - Jó akkor megyek magamba, de várjatok meg itt. -sóhajtottam, és leraktam mellé az eddig vásárolt cuccokat. Ijedten néztem fel, mikor Liam megszólalt.
-Majd én megyek veled. - mosolygott, majd betolta a székét, Niall pedig azonnal oda ült, Audrina mellé. Lassan haladtunk el a boltok előtt, a kínos csendet csupán a szökőkút csobogása zavarta meg. Ujjaimat tördelve nem tudtam mihez kezdjek. Semmiképp nem akartam szóba hozni azt az estét, így is elég nyomasztó vele lenni. Besétáltam egy bikiniket árusító butikba, majd ő követett engem, szótlanul. Elvettem 3 bikinit, besétáltam a próbafülkébe, majd elkezdtem leöltözni. Az első darab, amit felpróbáltam egy tengerész kék, pánt nélküli volt, középen egy strassz kővel kirakott dísszel.
- Kész vagy már? -kérdezte, a függöny másik oldalán álló személy.
-Igen.-mormoltam halkan, mire a sötét anyag elhúzódott.
-Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. -emeltem fel kicsit a hangom.
-Akkor honnan fogod tudni, hogy jól áll-e, vagy sem? -nevetett fel, megforgattam a szemem, majd unottan elhúztam a függönyt. Alaposan végig nézett rajtam, beleharapott a szájába, közelebb lépett, és visszahúzta a függönyt. Nagyot nyelve néztem a szemébe, miközben a falnak szorított. Kezeivel fejem mellett támaszkodott. - Kétségtelenül jól áll. - nyalta meg a száját, s közben combomon végig simított. Szívem egyre hevesebben vert, mogyoróbarna szemei szinte odaláncoltak. Elmosolyodott, hátrébb lépett, még egyszer végig mért. -Na had lássam a következőt. -vigyorogva sétált ki a fülkéből, én csak mozdulatlanul pislogtam a tükörbe, majd átcseréltem egy fehér bikinire, aminek a háromszög alakú mellrészén, csíkok csöngtek ugyanabból az anyagból. Ez egy csinosabb darab volt. és mivel a melleim kicsit nagyobbak az átlagosnál ez jobban állt. Nem szóltam Liamnak, hogy kész vagyok, az előző reakciója elég volt mára. Már az alsó részét át is cseréltem a következőre, amikor a függöny elhúzódott résnyire. Kikerekedett szemekkel néztem rá, ahogy neki szépen lassan egy óriási mosolyra húzódott a szája. Szemében tisztán láttam a perverziót, mire csak ennyit mondott
- Ezt vedd meg! - megforgattam a szemeim, majd elhúztam a függönyt. Idegesen öltöztem fel, a harmadik bikinit fel sem próbálva rohantam a pénztárhoz. Ahogy kiléptem a boltból megláttam Liamot, a szökőkútnál, épp autógrammot osztogatott. Odasétáltam és csak néztem az aranyos kislányt, aki One Direction-ös pólót viselt, hozzá illő karkötővel. Akaratlanul is hallottam a beszélgetést, amit velük folytatott. Hihetetlenül kedves, türelmes és aranyos volt a rajongókkal, elképedve hallgattam minden egyes szavát. Ez a régi Liamra emlékeztetett. Egy pillanatra rám nézett, amikor egy kislány rám mutatott, majd halványan elmosolyodott. Nem tudom hány percig állhattam ott, de mire észbe kaptam Liam már kezemnél fogva vezetett az egyik padhoz. Kíváncsian figyeltem minden mozdulatát, majd teljes testemmel felé fordultam.
- Az előbb nagyon aranyos voltál velük. - néztem mélyen a szemébe, mire elmosolyodott.
- Imádom őket, miattuk tartok ott, ahol most.
- És a kislány miért mutatott rám? - húztam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Azt mondták túl csúnya vagy hozzám, főleg így smink nélkül. Danielle-t szeretik. - nevetett mellettem, mire vállon ütöttem.
- Szemét. - néztem rá morcosan, mire hüvelykujjával végigsimított arcomon.
- Azt kérdezték, hogy ki vagy. És azt mondták, nagyon szép lány vagy. - mosolygott rám édesen, mire csak vigyorogtam. - Szerintem smink nélkül is gyönyörű vagy, sőt. - ujja már az ajkamnál járt, s én csak elképedve figyeltem szavaira. Magamban próbáltam észhez téríteni magam, így gyorsan felálltam, és húztam magam után Liamot is. Odaértünk Audrináékhoz, és már indultunk is. A nap hátralévő részében, megbeszéltük a holnapi utazás részleteit, de továbbra sem tudjuk, hová is megyünk. Késő délután elfáradva dobtuk le magunkat a kanapén.
-Figyelj Adele, bocsi, hogy kettesben kellett elmenned vele, nem gondoltam hogy felajánlkozik. - nézett rám barátnőm bűnbánóan. Este alig vártam, hogy reggel legyen.
A telefonom hangjára ébredtem, ugyanis üzenetem jött. Még félig csukott szemmel meredtem képernyőre, majd egy ásítást kíséretében megnyitottam az üzenetet.
- Na várod már, hogy láthass? - olvastam fel, majd felhúzott szemöldökkel válaszolt Liamnak.
- Áhh, szóval már kora reggel én járok a fejedben?!
Jött még egy üzenetem, de semmi kedvem sem volt még kora reggel beszélgetni. Ledobtam a telefonom az ágyra, majd csigalassúsággal elkezdtem készülődni.
Felvettem egy fehér inget, egy rövid farmer nacit, fehér Converse-vel és egy fekete kalappal. Feldobtam egy alap sminket, összeszedtem a dolgaimat, beledobáltam a barna táskámba, levittem a bőröndöm a nappaliba, és pár perc múlva, már dudáltak is. A csomagokat Niall segített betenni a kocsiba. A fiúk magán repülőjén igazán kényelmes volt utazni, az ismeretlen helyre. Már egy órája utaztunk, mindenki bealudt, kivéve engem. Lehunytam a szemem, az ütemes zene pedig üvöltött fülemben. Kizártam a külvilágot, csak én voltam, és a zene. Leghátul ültem, a többiek elől aludtak csendesen. Perrie, Eleanor és Danielle csak később csatlakoznak hozzánk.
Azt hiszem már félig aludtam, amikor egy kéz hozzáért a combomhoz. A jéghideg érintésbe beleborzongtam, s ijedten nyitottam ki a szemem. Liam ült mellettem, szemeivel előre nézett, de kezei továbbra is rajtam pihentek. Borostája csak még ellenállhatatlanabbá tette. Rózsaszín ajkai egymáson pihentek, de amikor meg akartam szólalni, lecsitított. Gyönyörű szemeivel engem bámult, s mikor leállítottam a zenét, arra lettem figyelmes, hogy kezei egyre feljebb csúsznak. Még épp időben állítottam meg, lesepertem magamról kezét, ő pedig csak vigyorogva figyelte mit csinálok.
- Annyira imádom, ahogyan próbálod távol tartani magad tőlem. - nevetett fel. Mérgesen néztem rá, majd felé fordultam.
- Ne csináld ezt velem. - néztem rá szinte már könyörgő tekintettel. Közelebb hajolt, megsimogatta az arcom, majd adott az arcomra egy lány puszit. Komolyan nem értem ezt a viselkedést, teljes zavarodottság.
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Magam sem értem miért csinálom ezt. De ahhoz tartom magam, amit azon az estén megbeszéltünk. - hajtotta le a fejét. - De mért vagy ennyire gyönyörű? Néha annyira kívánlak, hogy az már nevetséges. - suttogta alig hallhatóan, mire halványan elmosolyodtam, s lehajtottam fejem zavaromban. Az államnál ujjaival emelte fel fejem, mélyen néztünk egymás szemébe. Elbűvölő mosolyát újra megvillantotta, amit szemei csak még elbűvölőbbé tettek. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor már én sem tudtam az érzéseim, és a vágyam kordában tartani. Arcát kezeim közé fogtam, felágaskodtam, azonban ajkaink még nem értek össze, kezeivel csípőmnél körbe ölelt. Annyi távolság még volt köztünk, hogy szemébe tudjak nézi, de mikor lehelete súrlódott bőrömmel, egy szenvedéllyel teli csókban forrtunk össze. Nyelvünk kétségbeesetten keresték egymást, s mikor utat törtek maguknak, egy szorítást éreztem fenekemen. Belemosolyogtam csókunkba, hátam pedig a hideg ablaknak ütközött. Lábaim dereka köré fonódtak, s közben a fülem mögötti részt csókolta, és harapdálta. Szánkat halk nyöszörgések hagyták el, mire páran megmozdultak álmukban. Szívem olyan hevesen vert, mint még soha, szám biztosan kiszáradt volna, ha ő nem tartja nedvesen. E gondolat miatt kissé elpirultam, s eltoltam magamtól, ajkunk lihegve vált el egymástól.
- Talán ezt még sem kéne...- néztem szemébe, mire ő újra megmarkolta fenekem, s csókolni kezdett. Számról letért az államra, majd a nyakamra is. Körmöm tarkóját karmolászta, s éreztem az egyre dudorodó nadrágját. Ajkaimba haraptam mikor megtalálta a gyenge pontom. A kulcscsontomnál időzött egy darabig forró csókokat lehelve rá.
-N-ne...ne itt. - abbahagyta a lágy csókokat, s bólogatva engedett el.
- Igazad van, ne haragudj. - ült vissza mellém, mire a gép landolt. A többiek ébredeztek, mi pedig nem értettük mi folyik itt, hiszen még nem értünk oda. Vagy legalább is Liam ezt mondta. Pár perc múlva a stewardess bejelentette, hogy Peazer kisasszony épp most csatlakozik hozzánk. Én csak értetlenül figyeltem mi történik. Liam előre sétált, s akkor pillantottam meg egy gyönyörű hajzuhatagot, amin Liam épp egy puszit ad az arcára. Azt hiszem ez jó jel, ha már nem is ad neki csókot...ugye?
De mégis, mintha a szívembe ezer kést szúrtak volna, s szótlanul nyeldestem a helyemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése