12. fejezet

12. rész

Bathroom

*Audrina szemszöge*

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor lábam újra érinthette a biztonságos földet. Nagyot nyújtózkodtam, miközben a madarak édesen csicseregtek a fejünk fölött. Az ég számunkra elég ritkán látott, felhőtlen állapotában pompázott, melyet a nap ereje még csodálatosabbá tett. Fejem a tenger irányába fordítottam, melyet csendesen mozgatott a fel-feltámadó szél erőssége. A szigeten alig volt pár ember, csupán az alkalmazottak kedves arcával találkozott tekintetem, s egy aranyos, idős pár sétáló alakjával. Mindig meghatódtam egy hangyányit, mikor kézen fogva, egymást puszilva láttam idős párokat. Annyira szép, hogy ennyi ideig kitartottak egymás mellett. Képesek voltak nem eldobni a rosszat, hanem jóvátenni. Átvészelni a nehéz időket, együtt. Ez számomra mindig is egy csodálatos dolog volt. Gondolatmenetemből egy édes gesztus zökkentett ki, melyen Niall-től kaptam az arcomra. Elmosolyodtam, majd belenéztem abba a gyönyörű, tengerkék szemekbe, és teljesen elvarázsolt. Kezünket összekulcsolva ajándékoztuk meg egymást egy lágy csókkal, melybe képtelen voltam nem belemosolyogni.

- Elképesztő vagy. -suttogtam fülébe, miközben egymást öleltük. Niall két kezével arcomhoz ért.

- Te pedig gyönyörű.  - lehelt egy édes csókot ajkaimra. - Na mennyünk, mert még a végén itt hagynak. -megragadta kezem, majd maga után húzott. A sétáló utca, amin elhaladtunk meseszép volt, tele volt szökőkutakkal, és varázslatos fákkal, melyek mind különböző színben pompáztak. Maga a hangulata magával ragadó volt, azt hiszem egész nap képes lennék itt elsétálgatni. Nem úgy, mint a társaságnak. Mióta a lányok megérkeztek a hangulat fagyott volt, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Persze, ez nem Perrie, vagy Eleanor  miatt van. Egy kis idő múlva szerencsére valamennyire enyhült a feszültség, amikor megérkeztünk a szállásunkra, ami a várostól elkülönült helyen volt. A ház hatalmas volt, és a tengerre nyílt. Csak a tenger, a homok, és mi. Alig vártam, hogy elfoglalhassuk szobánkat. Amikor bementünk, mindenkinek tátva maradt a szája. Először is felosztottuk ki kivel fog egy szobában aludni. 

-Rendben srácok, akkor szerintem az egyértelmű, hogy én Eleanorral leszek.  - szólalt meg először Lou, majd átkarolta a lányt.

- Hát gondolom mindenki a párjával szeretne lenni. - mosolyodtam el mikor felnéztem a mellettem álló fiúra. Mindenki bólogatott, kivéve Adele-t.

- Na és mi? - mutatott magára és Harry-re, kétségbeesett tekintettel Adele.

-Ti lehettek együtt, vagyis muszáj, mert már csak egy szoba maradt. - huppant le Zayn Perrie mellé a kanapéra.

- Nekem jó. - vigyorgott Harry, majd magához húzta barátnőmet, mire ő csak kínosan felnevetett. 

- Figyelj, hogy ha ez így nagyon gáz nektek, akkor én alszok Adele-lal, te pedig Niall-lal. - tártam szét karom mosolyogva, mire Adele arcán megkönnyebbülést láttam. Niall abban a pillanatban szorosabban fogta a kezem, mire ránéztem bocsánatkérően, félre húzta a száját majd megszólalt. 

- Hát jó. - túrt bele hajába, majd elengedte a kezem, és ő is helyet foglalt. Mindenki felvonult  a szobájába, s elkezdtünk kipakolni. A mi szobánk igazán otthonos volt, egy hatalmas francia ágy volt a középpontban, amibe azonnal beleugrottunk.  Volt egy erkély is, ami az óceánra nézett, valamint volt egy gardrób, tv, és még számos dolog ami otthonossá tette. Ezt a szobát leginkább a bézs szín határozta meg. Már egy bőrönddel végeztem, mikor hátulról átölelt valaki. Kicsit megugrottam, de azonnal mosoly húzódott a számra. Nedves ajkakat éreztem nyakamon, ami nem kicsit terelte el a figyelmem a pakolásról. De nem hagytam magam, ellenálltam. 
- Tovább bírod, mint gondoltam. -kuncogott halkan, mire Adele felnevetett. Mikor észrevette barátnőmet, abbahagyta figyelmem elterelését, s elterült az ágyon. - Hagyd azt, lesz még időd kipakolni. - dobott a fejemhez egy pólót. Hasra fordult, és minden egyes ruhadarabot megvizsgált. - Ebben szeretnélek látni az este. - mutatott fel egy ruhát, ami fogalmam sincs, hogy kerülhetett  ide. Egy fekete ruha volt, csipke ujjal, és egy hatalmas vágással a hátán, szinte nem is volt hátulja. Elnevettem magam, majd elvettem tőle. Éppen a pipere táskámat tettem a polcra, mikor megszólalt. - Bár lehet, hogy ez jobb lenne. - tartott a kezében egy bugyit. Odaszaladtam kikaptam a kezéből, mire magára rántott, és birkózni kezdtünk. Ott csikizett ahol ért, mire én csak összevissza rugdosódtam. 
- Oké, akkor azt hiszem jobb lesz, ha mi szobát cserélünk Niall. - mondta fura tekintettel Adele,  miközben törökülésben a földön rendezgette dolgait. Kíváncsian néztem barátnőmet, miközben bőröndjével a kezében kiabált. - Harry! Új szobatársat kapsz! - sétált ki az ajtón vidáman. Egyikünk sem ellenkezett ezzel az ötlettel, sőt, Niall kifejezetten díjazta, hiszen rögtön az után, hogy Adele kiment a szobából, felém mászott, és csókolni kezdett.  
Niall mellett még csodálatosabbnak tűnt, ahogy a nap szépen lassan eltűnt, mintha csak a tenger nyelte volna el. Derekamnál karolt át, fejem pedig vállán pihent. Felemeltem a fejem, s közelről még szebbnek tűnt, elbűvölő szemeiben megcsillant a tenger vize, a szellő lágyan kapott bele kócos hajába, én pedig csak nagyokat nyelve figyeltem, minden egyes mozdulatát. Amikor már lábam zsibbadni kezdett, hátradőltem a homokban, lehunytam a szemem, és csak feküdtem ott. Pár perc múlva, éreztem Niall tekintetét rajtam, majd leheletét az államon. Pislogtam párat, majd kinyitottam szemeim, s hideg kezeit éreztem derekamon, míg egyre közeledő teste egészen rám nehezedett. Egyik lába az én lábaim között pihent, kezeivel pedig a fejem mellett támaszkodott. Karján végig simítottam, amibe teste beleborzongott, ettől akaratlanul is elmosolyodtam. Hangos nevetés zavarta meg csendes tevékenységünket, mire fejem oldalra fordítottam, egy sötét alakot láttam. Nem tudtam kivenni ki az, de hogy nem közülünk való, az biztos.

- Niall van ott valaki. – néztem ijedten továbbra is a meg nem mozduló férfit.

- Biztos, csak a fiúk azok, vagy egy másik nyaraló. – hunyorított szemével, hiszen a félhomályban nem sok mindig látszódott.

- Be szeretnék menni. – mondtam kiszáradt szájjal, kezem pedig remegett.

Volt valami ijesztő abban a férfiban, mint ha azt akarta volna, hogy észrevegyük. Próbáltam kiverni a fejemből, miközben beértünk a házba, Niall összekulcsolta kezünket és úgy sétáltunk fel szobánkba.

- Este elmegyünk vacsorázni egy közeli étterembe. – mondta mosolyogva, mikor az ágyra huppant. Letérdeltem mellé, majd összehúzott szemöldökkel meredtem magam elé. Megérintette kezem, majd lehúzott maga mellé. – Mi az? – tornyosult felém aggódó tekintettel.

- Adele. Biztosan rossz neki együtt látni őket. – fújtam ki kétségbeesetten egy nagy adag levegőt.

- Adele erős ilyen szempontból. Nem jött volna el, ha nem lenne az. Ők mindig is próbálták titkolni mit éreznek, épp ezért volt minidig olyan egyértelmű. – meglepett, milyen tájékozott ilyen téren, és hogy ilyen jól ismeri az embereket, de az még jobban, hogy ezek szerint Liam sem érez kevesebbet. Ami jó, hiszen van némi esély arra, hogy valaha lesz köztük valami.  

* Adele szemszöge *

Unottan feküdtem az ágyon, és közben próbáltam kirakni egy rubik kockát, amit a nappaliban találtam. Harry mellettem ült, és twitteren válaszolt pár rajongónak.

Kezdtem megszokni, hogy Harryvel kell egy szobában lennem, ugyanis átköltöztem ide, Niall cuccait pedig átvittem Audrina mellé. Nem szeretnék önző lenni, nem várhatom el ezt tőlük, így sincs túl sok idejük egymásra, legalább a nyaraláson legyenek együtt.

- Ezt soha életemben nem fogok kirakni. – dobtam le az ágyra a kockát, majd közelebb csúsztam Harryhez és figyeltem, mit ír éppen egy rajongónak.

- Biztosan jó érzés lehet, nap mint  nap ilyen aranyos leveleket kapni. – meredtem kékeszöld szemeibe, melyek visszatükrözték a képernyő fényét.
 - Sajnos vannak utálkozó levelek is, de az ilyen dolgokat meg tanultam kezelni. Az elején még nagyon megviselt, most már tudom hogyan álljak hozzá. – mosolygott rám, majd elterültem az ágyon. 

- Amikor ilyeneket mondasz tökre bírlak, de sajnos legtöbbször nem így van. – néztem fel rá, vigyorogva. Elnevette magát, majd letette a laptopját maga mellé, és felém hajolt.

- Én pedig azt bírom benned, hogy ilyen őszinte vagy. – suttogta alig hallhatóan, mire a reakcióm csak gyors pislogás volt. Mellkasánál eltoltam magamtól, majd felpattantam az ágyról. – És azt is, hogy próbálod eltitkolni a valóságot. Nem mutatod ki, ha valaki tetszik, ha valakit szeretsz. Próbálod távol tartani magadtól az embereket. – éreztem, ahogy kezei körbe fogják csípőm, miközben én az ablakkal szemben nyeltem nagyokat. Nem számítottam erre a szituációra, felnevettem, majd kisétáltam kezei közül. Furcsa volt, nem tudtam hogyan kezeljem közeledését, furcsa volt, hogy ezeket mondja, miközben én csak a mellettünk lévő felettébb csendes szobában lévő emberre tudtam figyelni. Csak remélni tudtam, hogy nem azt csinálja Liam, amire gondolok.

- Igen próbálom, és jó lenne, ha te is távol tartanád magad tőlem. – sétáltam be a fürdőbe, tettetett nyugodtsággal.  Mikor bezártam magam mögött az ajtót, azt akartam, hogy meg nem történté váljon az előbbi 5 perc. Megijesztett az, amit Harry érintése hozott ki belőlem, bár lepleztem, belül nagyon is eluralkodott rajtam a vágy. Neki dőltem az ajtónak, és sóhajtozva hallgattam Harry nevetését.  Elkezdtem levetkőzni, beálltam a zuhany alá, majd a kedvenc kókuszos tusfürdőmmel megmosakodtam. A forró víz égette testem, és éppen erre volt szükségem, hogy kiverjem a fejemből azokat az elbűvölő fürtöket viselő fiút, aki nyilván még mindig rajtam nevet. Idegesen tekertem magam köré egy zöld törölközőt, majd a mosdóhoz sétáltam. Megtámaszkodtam rajta, majd pár perce lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, figyelmem rögtön a párás tükörre terelődött, majd ugrottam egyet mikor a hátamnál egy fekete kapucnit viselő embert láttam. Szemim kikerekedve fordultam meg, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nincs senki a hátamnál, visszafordultam. Félve töröltem le a tükör egy részét, s ezen a nyikorgó hang sem segített amit kezeim okoztak. Erősen tartottam magamon a törölközőt, miközben szám teljesen kiszáradt. Fejem azonnal az ablak felé fordítottam, amikor az kicsapódott. Nyöszörögve rohantam az ajtóhoz, s félúton a vizes kövön megcsúsztam. Mikor magamhoz tértem, az ajtó előtt feküdtem, a fejem iszonyúan fájt, és az ajtón dörömbölve szólítgatott Harry. Tarkómhoz kaptam, amitől kezem véres lett. Szédültem és úgy éreztem még felállni sincs erőm, de amikor az ablakra pillantottam, valahogy sikerült feltápászkodnom. Rögtön rángatni kezdtem a kilincset ugyanis az zárva volt.  - Adele jól vagy? Mi történt? Nyisd ki az ajtót! – kiabálta Harry az ajtó másik oldaláról, én pedig csak zokogva próbáltam kinyitni az ajtót.

- Nem megy Harry, zárva van. – kiabáltam kétségbeesetten, majd az ablak hirtelen bezáródott. – hihetetlenül féltem, nem tudom mi volt ez, de valószínűleg nem is akarom.

- Figyelj ide! Azt hiszem van egy kulcs az egyik szekrényben. Menj és keresd meg! – nyugtatott Harry, majd villámgyorsan keresni kezdtem. A törölközőm majdnem leesett, de utána kaptam, és csodálkozva figyeltem meg színét, ami fekete volt. Nem törődtem vele csak kerestem tovább, idegesen próbáltam a kulcsot belehelyezni a zárba, majd amikor elfordult, zokogva nyitottam ki, majd egy rémült és aggódó tekintettel álltam szemben, aki odalépett és karjaiba zárt.